Október hatodika nemzeti gyásznapunk, amely a hazafiasságra, hazaszeretetre is tanít. Nemcsak az ekkor Aradon kivégzett katonai vezetők és Pesten lelőtt Batthyány Lajos miniszterelnök előtt tiszteletadás, nemcsak a forradalom és szabadságharc miatti megtorlás számtalan áldozatára való emlékezés, hanem az általuk példaként mutatott hazaszeretet életben tartása is.
Október 6-a, Arad, hajnali kettő után. A bosszú napja nem lehetne szimbolikusabb, ez Latour halálának évfordulója. Gyóntató papok léptei kopognak a börtön folyosóin, ahogy a halálra ítélt tábornokokat keresik fel. Az életben maradásról szőtt korábbi remények már elszálltak, a halálos ítéletet előző nap kihirdették. A szabadságharc parancsnokai elszámoltak és elbúcsúztak, nyugodtan várták a reggelt. Aulich Lajos Horatius verseit lapozgatta. Török Ignác egy várépítésről szóló könyvet olvasott. Láhner György fuvolázott, Dessewffy Arisztid pedig nyugodtan aludt. Sokan még utolsó soraikat írták. Fél hatkor a várfalnál Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost 12 katona – akik korábban a bécsi forradalomban vettek részt, és büntetésből sorozták be őket – lőtte le. Kiss Ernő váll-lövést kapott, ezért három katona közvetlen közelről adta meg a „kegyelemlövéseket”. Nem sokkal később az akasztófák alá kísérték Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly parancsnokokat. Vécsey büntetését apja közbenjárására súlyosbították, azzal, hogy őt akasztották fel utoljára, végig kellett nézni bajtársai halálát, akik sorra búcsúztak el egymástól. Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő ahhoz a Damjanichhoz lépett, akivel nem volt épp felhőtlen a viszonya és megcsókolta a halott tábornok kezét. Az lelőttek holttesteit a sáncárokban, a felakasztottakat a bitóknál temették el, meztelenül, mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették meg. A bitófákat is a testek mellé döntötték. Ugyaneze nap estéjén dördültek el a puskák a mellét kibontó, bekötött nyakú Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnöke felé a pesti újépület udvarán.
A forradalom és szabadságharc miatti megtorlás azonban nem velük kezdődött és nem is ért itt véget. Az osztrák hadak már több statáriális kivégzést hajtottak végre, ahogy az ország belseje felé haladtak, polgárok, forradalmárok, a függetlenségi okiratok kidolgozói, gerillák, a forradalmárokat segítők estek áldozatul a bosszúnak. A fegyverletétel is felszította a vérszomjat, hiszen a magyarok az oroszok előtt tették le a zászlókat, jelezve, hogy ki is győzte le a magyar szabadságharcot. Világos után számos honvédet végeztek ki, nemcsak Aradon, és sok politikusnak is életével kellett fizetnie, ha valamilyen része volt a függetlenség kikiáltásában. A nemzetközi tiltakozások miatt Ferenc József 1950. májusában mentette fel hivatalából a megtorlásokat vezető, vérszomjas Haynaut.
A szabadságharc véres megtorlása során legalább 130 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe és mintegy 40-50 ezer honvédet soroztak be büntetésképpen a császári hadseregbe.
„Legyen áldott az emlékük!”
A központi iskola idén Herman Antal tanár úr színvonalas műsorával emlékezett a vértanúkra és áldozatokra. Az előadásban az iskola kórusa is felcsendítette gyönyörű hangjait, az aradi 13-ról szóló énekekkel. A mai fiatalokhoz szóló jelenetek az akkori hazafias értékekre is felhívták a diákok figyelmét, példaként állítva azt a maiakkal, az érték- és közösségvesztő életmóddal szemben. „Csend a halottakért és kiáltás az eszmékért, a történelem ugyanis könyörtelenül ismétli Önmagát.” Ezt a gondolatot üzente a diákoknak a műsor a nemzeti gyásznapon.
A mártírok között megjelent Görgey Artúr is, akit a jelenetben arra ítélt Haynau, hogy életben maradjon, mint a magyarok élő vértanúja. Sokat mondó jelenet volt az ítélethirdetés, ahol minden honvéd főtiszt nemzetisége is szerepelt, talán nem véletlen kikacsintással a mai idők nemzetieskedése és nemzetiségi ellentétei felé.
„Kiss Ernő – örmény
Dessewffy Arisztid – magyar
Schweidel József – magyarországi német
Lázár Vilmos – örmény eredetű magyar
Poeltenberg Ernő – osztrák eredetű magyar
Török Ignác – magyar
Lahner György – magyarországi német
Knezich Károly – határvidéki horvát
Nagy-Sándor József – magyar
Leiningen-Westerburg Károly – németországi német
Aulich – magyarországi német
Damjanich – határvidéki szerb
Vécsey Károly – magyar
Batthyányi Lajos – magyar”
Hauptmann Tamás
