A kupasorozat végjátékát, a két elődöntőt és a döntőt Szentendrén játszották szombaton és vasárnap. Elsőként Szentendre első osztályú csapata, a Sleepwalkers a másodosztályú óbudai Hungarian Astros csapatával játszott. A hazaiak szombat délelőtti meccsükön eltaktikázták magukat, ugyanis a biztos győzelem tudatában második sorukat állították pályára, hogy a döntőre pihentessék a klasszis játékosokat. Ez azonban visszaütött: Bár végig, szorosan ugyan, de vezetett a Szentendre, a végén megfordították az állást az óbudaiak (9:8), ezzel legnagyobb sikerüket aratták.
A másik ágon a Jánossomorja Rascals az Óbuda Warriors csapatával találkozott. Talán mindkét egység tudta, hogy aki itt nyer, nagy eséllyel viheti haza a kupát. Fekete Csaba, a Rascals elnöke szerint az idei szezon legizgalmasabb párharcát játszották le. – „Nem egyoldalú meccs volt, bár a 10:0-ás végeredmény első pillantásra nem ezt tükrözi – de a baseballban ez gyakran előfordul. Az elején szereztünk egy pontot, de utána hat inningig nem volt pontszerzés, fogáskereső játékot játszott mindkét fél. Az ellenfél remek dobója aztán elfáradt, talán ez döntötte el a meccset a javunkra. A mi oldalunkon ekkor Trevor Coy, az Egyesült Államokból augusztus 31-ig igazolt játékos mutatott nagyot.”
A másnapi döntőre magabiztosan mentek ki a játékosaink. – „Tudtuk, hogy ha végig koncentrálunk és nem vesszük félvállról a meccset, akkor az Astrosnak nem sikerülhet még egyszer a tegnapi bravúr. Cél, hogy ne hagyjunk nekik levegőt, folyamatosan nyomjunk, ne gondoljuk a közepén, hogy megvan a meccs. Ezt tükrözi a 21:7-es végeredmény. Igazi csapatként működtünk a pályán, Nagy Krisztián, Draganits Péter és Radványi Tamás példa értékűt játszott, de egységes, jó gárdával a hátuk mögött tehették ezt, elismeréssel tartozom mindenkinek.”
Évek munkájával idáig
Története során először hozhatta haza a kupát a Rascals. Korábban 2005-ben, 2006-ban, 2008-ban és 2011-ben sikerült bejutnunk a négyes döntőbe, ám a serleget nem tudtuk megszerezni. Az edző most látja az eddigi évek célratörő és folyamatos munkájának gyümölcsét: – „Számomra ez a tudatos, folyamatos készülés és az apró, de állandó fejlődés bizonyítéka. 2000-től veszünk részt a kupában, 2005-től már az elődöntőkig eljutottunk. Egy időben a Sopron volt a nagy ellenfelünk, de mindig elbuktunk. Már akkor mondtam a fiúknak, hogy nem szabad elérhetetlen célnak tekinteni a legyőzésüket, hanem folyamatosan fejlődve átlendülni ezen a ponton, és akkor onnantól sikerülni fog. Féltem, hogy elkedvetlenednek a fiúk a sok vereségtől, de nem tették, és végül sikerült… A későbbiekben is ezzel a szemlélettel mentünk tovább, nem keseredtünk el a nagyoktól elszenvedett zakóktól, mert tudtuk, hogy egy út közepén vagyunk. Vagyis voltunk akkor.”
Az edző azt is elmondta, a sikert mérlegelve, hogy kicsit más a kupa, mint a bajnokság, itt ugyanis egy meccs van, mese nincs, győzni kell. Ez nem mindig úgy tükrözi az erőviszonyokat, mint a több egymás ellen játszott meccs összessége, ami például a rájátszásban működik. Itt mindent egy lapra kell feltenni, koncentrálni és formát időzíteni. A korábbi évek nyilatkozataira hivatkozva megállapíthatjuk, az elnök szerint ebben kellett fejlődnie a Rascalsnak. Most, úgy tűnik, végrehajtották a feladatot. A kupát vasárnap este hazahozó csapatot a Gödör Napok színpadán meg is tapsolta a helyi közönség.
– „A győzelem az elmúlt évek fejlődését tükrözi. Többször mondtam, hogy beérett az utánpótlás-nevelésünk, alig egy-két légióssal jutottunk el idáig, szinte minden évben meg tudtuk fejelni valamivel az előző évi eredményt. A kupagyőzelem is ezt a törekvést igazolja: például azt a sok iskolai testnevelés-órai, népszerűsítő baseballozást, a gyerek-edzések és felkészülési mérkőzések sorát, ami az évek során rengeteg munkát jelentett, és ami most többszörösen megtérült. De nem feledkezhetünk el még egy tényezőről: Miközben a kicsik felnőttek és kiváló játékosokká értek, az alatt az idősebbek sem hagyták el a klubot. Volt, aki, bár Budapestre költözött, mégsem igazolt át, hanem hazajárt a meccsekre, idegenbe is utánunk utazott. Az itthoni edzések sem telnek el az idősebbek fontos tanácsai, példamutató erőfeszítései nélkül. Értékes, hogy az öregek sem mentek el, hanem kötődnek a klubhoz, visszajárnak vagy akár külsősökként támogatják a csapatot. Ez az a légkör, ami miatt ez a kis költségvetésű, vidéki csapat a nagyokat is maga mögé utasítva, 2012-ben a kupagyőzelemig juthatott.”
Hova tovább…
A Rascals számára újabb küzdelmek jönnek, indul az Interliga döntő-sorozata. Az Északi, szlovák-magyar csoport első négy csapata a Déli, horvát-szlovén négyessel mérkőzik. Az első két helyezett otthon fogadhatja a másik csoport harmadik-negyedikjét, élvezve a hazai közeg előnyét. Ám a párharcokból még bárki kikerülhet győztesen, és játszhat a tényleges szuperdöntőben a serlegért.
A magyar bajnokság alapszakaszát első helyen fejezte be a Rascals, ami biztató a hamarosan kezdődő rájátszás előtt. A Szentendrét fogadjuk szeptember első hétvégéjén, két meccset játszunk itthon a három győzelemig tartó összecsapás-sorozatban, így legfeljebb öt mérkőzés alatt kiderül, ki jut a döntőbe és játszik a másik ág, az Óbuda és az Érd találkozójának győztesével.
Hauptmann Tamás
