Lelkes önkéntesek ápolják a pusztasomorjai temetőben lévő ismeretlen katonák sírjait. Tavaly a fejfákat állították fel, most a sírhantok rendbetétele következett. A szentpéteri temető katonasírjait ottani lakosok gondozzák évek óta, ezen a példáján felbuzdulva kezdte el felkutatni és megóvni a nálunk eltemetett magyar, német és orosz katonák nyughelyeit Veres Dávid.
A ’41-es moszkvai csata után a szovjet állam kirendelte a város polgárait, hogy temessék el a csatatereken fekvő rengeteg halott szovjet katonát, ám a németek eltemetését megtiltotta. A moszkvai asszonyok azonban azokat is eltemették, mondván, remélik, az ő fiukat is méltó nyughelyre helyezi majd valaki, ha messze földön vesztik életüket. Veres Dávid elmondta, a volt Szovjetunió területén elesett magyar katonákra is sok helyen emlékeznek méltón az ottaniak, úgy helyes, hogy mi is megtegyük ezt, elősegítve ezzel ösztönözve, hogy még több magyar katona sírját gondozzák külhonban is.
Barátok, köztük Hegyi Károly és Lehmann Anikó és mesteremberek, így Szalai Ádám kőfaragó is, önzetlen segítséget nyújtottak a munkában, de korábban a Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány, most pedig az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést.
A temetőbe járók is örülnek a sírok megszépülésének, sokan eddig is tettek egy-egy szál virágot a katonasírokra, így Fettik Lajosné is, aki mesélt nekünk a front átvonulásáról, beszámolója hozzá is tehet az eddig tudottakhoz. –„A templom közelében Mátyás Gyuláéknál voltunk a nagy pincében, sokan a faluból ott tömörültünk, én apámmal és anyámmal voltam, 13 évesen. Húsvét vasárnap reggel odaértek az oroszok, hallottuk, hogy davaj, davaj, és már tereltek fel mindenkit a pincéből. Apámnak látszott a zsebóra a mellényzsebében, egy orosz katona mutogatta, azt hitte apám, hogy az időt kérdezi, elővette hát az órát, és akkor az orosz elmarta, Hát ilyen élmények maradtak, meg hogy rettegtünk, féltünk. Amikor már mindenki följöhetett a pincéből, mi is hazajöttünk, itt laktunk a Széchenyi utca hétben, és láttuk, hogy be volt lőve az ablakunk, a konyhaszekrény, a kamra, az istállóban a tehenünk szilánkot kapott, le is kellett vágni. Arra még emlékszem, hogy a harcok alatt itt egy németet lelőttek, és itt volt felravatalozva a pusztasomorjai temető kis halottasházában. Mint afféle gyerekek jöttünk nézni. Az itt fekvő ismeretlen katonákról sokat nem tudtunk, csak hogy állítólag magyar katonák, és egyetlen egyről mondták, hogy ismerik a hozzátartozóit. Ha az embernek maradt egy kis virágja, mondjuk mindenszentekkor, akkor rakott a sírokra, de most örömteli, hogy megszépültek a sírok.”
A munka nem ér véget a belterületi sírok rendbetételével. Jánossomorja határában ugyanis a beszámolók szerint még nyugszanak katonák. „A belterületi sírok rendbetétele után szeretnénk, ha a külterületen nyugvó, eddig még nem jelölt, vagy a harcok után jelölt, de azóta azokat elvesztett sírokhoz is gránit kőkeresztet helyeznénk el. Két helyszínen állítanánk keresztet. A visszavonuló német katonák a mai 86-os főút mentén vonultak vissza és erről érkeztek az oroszok is. A település határában, a zsellér-erdőnél vesztett életét két német katona, akiket ki is rabolhattak, mert nem sikerült azonosítani őket. A mai tábla közepén temették el őket. Német hadisír-gondozó szervezetek akkor el is végeznék az exhumálást, ha sikerülne rálelni a sírhelyre.”
Valószínűleg magyar katonák nyugszanak a nagyerdei bekötő mellett is. A határt elérő, hazájukat elhagyni nem akaró magyar honvédek számára értelmetlen volt a további küzdelem, sokan nem akartak tovább harcolni. Egy egység a Hanságliget felől érkező szovjet hadsereghez motoros követeket küldött, akik azonban itt egy német járőr karjaiba futottak, akik a mostani fasornál állították meg és kivégezték a szovjetekkel kapcsolatot kereső magyarokat. A motorral aztán kereket oldottak a határ felé.
Veres Dávid a nemrég megjelent Jánossomorjai Füzetek legújabb számában is összefoglalja eredményét és a Jánossomorján átvonuló front harcairól is megpróbált képet alkotni. Munkájában sok érdekességet találnak a téma iránt érdeklődők! Sok kérdés vár még válaszra a témában, és talán ismeretlen katonák kilétére, sírhelyeire is fény derülhet még. A kutató ezért magyar, német és orosz hadisír-gondozó szervezetekkel is felvette a kapcsolatot.
Nem csak örömhírekről tudunk beszámolni, épp a napokban tűnt el a császárréti bekötőút közelében elesett katonák halálának helyét jelölő emlékkövek egyike – panaszolta el a JTV-nek az ezt az emlékhelyet már sok éve ápoló Németh Sándor.
HT
