A társasköri tagoké az elismerés

A Társaskör mára közel nyolcvan tagot számlál, a kultúra és közélet minden területén megjelennek, rendkívül sok rendezvény, kezdeményezés fűződik a nevükhöz. A díjat Jakabné Gruidl Teréz, a társaskör elnöke vette át. Köszönő szavaiban a tagság áldozatos munkájáért és a kialakult kiváló közösségért is kifejezte háláját. Kiemelte, hogy a tagok a saját maguk és a városlakók öröme érdekében egyaránt dolgoznak.

Mindezzel összhangban volt Glázer Norbert ünnepi beszéde is. A tavalyi díjazott Kozma Galéria egyik vezetője arról beszélt, hogy helyi szinteken mit is jelent a kultúra. Kiemelte, hogy mindnyájan, közösségünk minden tagja alakítja, részese kultúránknak, a minket körülvevő életnek. Ezért is lényeges, hogy a letisztult értékek minél nagyobb szerepet kapjanak mindennapjainkban.

Az ünnepségen a város kulturális életének sok szereplője felvonult. A Canto Excoló Kamarakórus és az Alapfokú Művészeti Iskola magyar klasszikusokat szólaltatott meg. Őri Sándor a magyar nyelv játékosságát mutatta meg Romhányi József verseivel. Nikházi Árpád a helyi színtársulat vezetője pedig egy múlt század eleji cikket idézve beszélt a kultúra névtelen munkásairól. A RizikóFaktor zenekar Márai Sándor emigrációban írt verseivel arról beszélt, hogy csak hazánkat elhagyva látjuk, mennyi pótolhatatlan értéket kínált otthonunk.

Hauptmann Tamás

A Jánossomorja Kultúrájáért Díj ünnepségen elhangzott  indoklása:

A Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány számára évente egyre nehezebb feladat, hogy az elismerésre érdemes sokaságból kiválasszon egy díjazottat. Olyat, aki a közösség kulturális életének jellemző fokmérője, megkerülhetetlen alakja. 

Most közel 80 ember éppen idén 10 éves munkáját díjaztuk.

Nincs olyan kulturális színtere a városnak, ahol ők ne vállalnának aktív szerepet, több mint száztíz éves helyi civil hagyományokat őrizve. Ünnepségek, megemlékezések, művészeti produkciók, helytörténeti kiadványok, egészségnapok, kerékpártúrák, műemlék-felújítások, kézművesség, kóruskoncertek, városi rendezvények… és a sor még korántsem teljes. A 80 fő közül többen önállóan is megérdemlik ezt a díjat, azonban így együtt hoztak létre egy olyan légkört, ami saját magukat is ösztönzi és a város mai arculatát is meghatározza.

Ez a nyolcvan ember megmutatta, hogy mindenkire várnak olyan feladatok, ahol értékes, hasznos a tehetsége, bármi is legyen az. Szavaljon, írjon, vagy készítse a legfinomabb zsíros kenyeret a versenyfutó gyerekeknek. Mindenki megtalálhatja azt a területet, ahol saját örömével másoknak is örömet szerez.

A díjat odaítélő bizottság tagjaiból többen is e nyolcvan ember között foglalnak helyet hétről hétre. Nem kis gondot okozott ez a döntéshozatalnál. De le kell szögeznünk: kisvárosunk egyre szélesedő kulturális palettája mögött természetes, hogy gyakran ugyanazon személyek állnak. E nyolcvan ember tízéves munkája nélkülözhetetlen példa mások előtt, akik maguk is hasonló értékek létrehozására képesek. Ennek megköszönése pedig elmulaszthatatlan és hálás kötelessége Jánossomorjának.

A Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány 2012-ben a Jánossomorja Kultúrájáért Díjat a Jánossomorjai Társaskör Egyesület tagságának ítélte oda.

Glázer Norbert, a 2011-es Jánossomorja Kultúrájáért Díjas Kozma Galéria egyik vezetőjének az ünnepségen elhangzott beszéde.:

Aztán felmerült bennem még egy kérdés: De vajon tudjuk-e mit jelent ez a szó kultúra? – Na, ekkor már nem jött olyan gyorsan a válasz. Elég sok gondolat jutott eszembe, és rá kellett jönnöm, hogy a kultúrának sokféle rétege létezik. Levettem egy-két könyvet a polcról, aztán internet, de csak még jobban belezavarodtam. Ahány írás ahány gondolat, mind-mind más. Sokan sokféleképen fogalmazták meg. Már-már elcsépelt és tartalommentes. Mintha elvesztette volna a szó az értelmét, mintha tömegcikk lenne.
Aztán megakadt a szemem Márai Sándor egy idézetén:
“És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvezhető hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti.
Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és szellem minden területén.
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le.
Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.” (1943)
Aztán Márai könyörtelen, bíráló szavai után tovább fűztem saját, egyre inkább cikázó gondolataimat. Majd hirtelen megállt minden, csend lett belül és egy nagy „igen, megvan” szakadt fel bennem, a szívem táján. Ekkor egy belső hang ezt súgta: Amikor Isten megteremtette az embert és jóval, széppel és minden tehetséggel ellátta, úgy érezte, hogy a játék nem tökéletes, valami hiányzik belőle. És Isten ekkor, túláradó szeretetét kifejezve FELRUHÁZTA GYERMEKÉT AZZAL, AMI MINDENNÉL KÜLÖNLEGESEBBÉ, EGYETLENNÉ TESZI. Így kaptunk mi emberek SZABAD AKARATOT. Vagyis innentől kezdve nem kétséges számomra hogy, ami van körülöttünk, ami maga lehet a kultúra is.
De,  Önök kik ide eljöttek talán egyet értenek velem, hogy ezt nevezhetjük bárminek is, mind-mind szabad akaratunk, gondolataink, érzelmeink teremtménye.
Szeretet, szabad akarat, felelősség.
Rájövök, hogy mindannyian a világon, az országban, kis közösségeinkben, mindannyian, akik eljöttünk ide és családjaink mindannyian alakítjuk kultúránkat, azt a valamit, ami mindannyiinkat összeköt, közös ernyő alá rendez.
És mi a fontos ebből? Az a három fogalom: Szeretet, szabad akarat, felelősség.
Vajon amikor azt a bizonyos kultúrát alakítjuk, ez a három fogalom vezérel e minket, vagy valami más. Netán érvényesülési vágy, siker, hatalom dicsőség. Fontos kérdés ez. De ezt mindenkinek magának kell belül megválaszolnia. Ha így teszünk, biztosan el tudjuk különíteni a nemest a talmitól, az értékest a vacaktól.
Tisztelt Közönség! Vajon mindennapjainkat áthatja-e az egymás munkája, családja, lelke iránt érzett tisztelet, szeretet. Mert ha igen: kultúránk is nemes kultúra lesz, mely kiállja az idők viharát, de ha nem akkor csak egy múló pecsétfolt lesz a föld felszínén, amit a természet lassan lemos tiszta ruhájáról.
Azt mondják, Jánossomorja kulturális színfolt ezen a vidéken, talán szép és tartós, de sajnos nekünk is megvannak az ilyen-olyan Woolworths-áruházaink és sajnos a mi tereinken is megjelennek néha-néha csatabárddal a barbárok.
Ám szerencsére számtalan egyén, és kisebb nagyobb közösség önfeláldozó munkája küzd ez ellen, és létrehoz egy értékes kulturális közeget Jánossomorján. Ma, e sok munkás egyikét Ünnepeljük, elismerve, tisztelve, szeretve azt, amit ők tesznek értünk, magukért, gyermekeinkért, a jövőnkért.
Kedves Ünneplők. Zárásként Müller Péter egy ide illő gondolatát adnám önöknek útravalóul.
“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”

Glázer-Kozma Edit és Glázer Norbert