Jelkép az egymásnak adott karácsonyi ajándék, amivel szeretetünket mutatjuk ki. Karácsonykor Isten Jézussal ajándékozta meg az embert. Ezt emelte ki a Jánossomorjai éjféli mise. Szentpéteren és Pusztasomorján éjjeli misékkel, Szentjánoson betlehemezéssel várták a híveket a templomokba.

 

A jánossomorjaiaknak a hittanos gyerekek hozták meg Jézus eljövetelének hírét. A hagyományos pásztorjátékot a diákok mutatták be Kótai László atya közreműködésével. A szombat délutáni előadás a megváltót jövendölő szenteket, prófétákat is megidézte, az angyalkák pedig szaloncukrot osztottak a nézőknek.

Kapcsolódó galéria: Pásztorjáték a szentjánosi templomban

Éjjel tíz órakor Szentpéteren tartottak misét, éjfélkor pedig a pusztasomorjai Szent István templom várta a híveket. Az éjféli mise üzenete szerint isteni szeretet testesül meg az otthoni karácsonyi ajándékozásban. -„A karácsony személyes ünnep, a legbensőségesebb ünnepünk, mondta Kótai László plébános. Ekkor az Isten megajándékozta az embert Jézussal. Az Úr úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte. Ebből az ajándékozó szeretetből mi is példát veszünk. Megajándékoztuk egymást a családon belül, azért, hogy tudassuk, nagyon szeretjük a másikat. Az ajándék azonban maga a jel, a többlet az, ami bent van a szívünkben. Magamból adok neked valamit, nem tudom kimutatni jobban, így becsomagolva fogadd el, és te elfogadtad, boldog voltál, mert tudtad, valaki szeret téged. Azért is vágyunk erre, mert tudjuk, olyan törékeny az életünk! Aki tavaly megajándékozott minket, talán nincs is már közöttünk, akit mi ajándékoztunk meg, talán ma már messze jár.” László atya Ady Endre – Az Úr érkezése című versének első versszakát idézte, mondván, erre az isteni ölelésre mindannyian vágyakozunk.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Az élet törékeny és Isten támaszára számíthatunk mindig, mondta el László atya a JTV-nek is: -„Szaltót tudnék ugrani, annyira boldog az életem, pont amiatt, hogy az Isten jelenlétében élek, mozgok. Ezt szeretném átadni másoknak, akiken látom, hogy zsákutcákat járnak meg, elkezdenek, szerveznek ezt, azt, amazt, belefáradnak, kitalálnak mást, megint lelankadnak, kár… Az isten felé vezető utat átadnám nekik.”

Kapcsolódó galéria: Éjféli mise a pusztasomorjai templomban

László atya saját karácsonyi örömét is elmondta a gyülekezetnek. A Tatáról nyáron érkezett plébános örül, hogy egyre több emberrel sikerül együtt gondolkodnia a településen, és fejlődő városi közösségre talált az itteniekben, a templomon kívül és belül is. –„Eljöttem, odaálltam prédikálni, az emberek lesütötték a szemüket, majdnem azt éreztem, hogy elveszett, fölösleges időtöltésnek találják, a pap szövegel egyet, és kész. Elmúlt két-három alkalom, és látom, hogy figyelnek, hogy tudok szemkontaktust teremteni, hogy van igény az értelemre, hogy egy-egy mondatom mintha megfogant volna. Tök jó, vagy ha ez a szó nem is illik ide, hát tiszta boldog vagyok tőle! Látom, hogy ezekben az emberekben több igény van, mint amit az elején láttam… A gyónásban is egyre többen találnak meg. Olyan boldog vagyok ettől, hogy nem pusztába kiáltó szó volna az én beszédem. Tatán sok értelmes emberrel, baráttal tudtam kontaktust teremteni, és fájt, hogy távol kell mennem tőlük, hogy új helyemen hirdessem az evangéliumot. De itt létrejönnek ezek a kapcsolatok, ez pedig jól esik. Kezd város lenni Jánossomorja, nem a neve és a fejlettsége, hanem a közössége. Emelkedünk fölfelé, és ez jó! Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez jövőre vagy öt év múlva, szeretek itt lenni már.”

Az ünnepi hangulathoz a fúvószenekar is hozzájárult, a zenészek karácsonyi dallamokkal fogadták a közönséget a mise végén.

Hauptmann Tamás

-hirdetés- -hirdetés-