1920-ból származó papírdíszek, 1950-es bodzafenyő. Otthon elkészíthető, gyönyörű karácsonyfadíszekkel ékesített fenyőkkel és a régmúlt karácsonyi készülődését bemutatva nyílt meg a Társaskör kézműves kiállítása a művelődési házban. A szervezők azt bizonyították be, nem pénz kérdése a díszes, gyönyörű karácsonyfa.

 

Ahogy Charles Dickens Karácsonyi ének című művében megelevenedik a régmúlt karácsonyok szelleme, hogy megváltoztassa a fösvény Scrooge urat, úgy derengett fel a látogatók előtt is az 1950-es vagy 1920-as, szegényes esztendők karácsonya. Most arra tanította a vásárlás és csillogás korszakában élőket, hogy kevésből, szegényesen is szépen tölthetjük a karácsonyt.

Szűk esztendőkben

Az ötvenes években a háború utáni szegénység és a Rákosi-éra szigorú elvonásai, beszolgáltatásai sújtották a lakosságot, főleg vidéken. Nemcsak emiatt volt nehéz ünnepelni a karácsonyt, hanem mert ekkor a hatalom sem nézte jó szemmel a vallási készülődést, és fenyőfát sem lehetett kapni. Erről mesélt a látogatóknak Hegedűs Iván, társasköri tag a Zöldellő fenyők piros ünneplőben című tárlaton, és megmutatta, hogy díszítették ennek ellenére a fenyőfát akkoriban.

Kapcsolódó galéria: „Zöldellő fenyők piros ünneplőbe” – fenyőfakiállítás a művelődési házban

Mivel nehezen lehetett fenyőfához jutni, sokan vágtak egy-egy bodzaágat, legallyazták, az állami gazdaság fenyveseiből pedig fenyőágakat loptak éjjel a fiatalok.  Ezeket aztán kézi fúróval befúrták a bodzafenyőbe. Ezalatt a nők elkészítették a szaloncukrot. Kristálycukorból, tejből, kakaóból, ki miből tudott, krémet főztek, majd formába vagy tálra öntötték és mikor megdermedt, hasábokra vágták. A cukrokat aztán berovátkolt selyempapírba, majd kisebb sztaniolpapírba csomagolták, volt, akik egész évben gyűjtötték erre az aranyozott, ezüstözött csokipapírokat, fóliákat. Almát, diót is beburkoltak alufóliába, és gömdíszekként lógatták a fákra. A jellegzetes üvegdíszek a hatvanas években jelentek meg. A fa alatt nem ritkán kalácsot, kenyeret találtak akkoriban a gyerekek.

Százéves díszek

A húszas évek ünnepeibe is bepillantást nyertünk Birkmayer Gyuri bácsi által, aki saját régi családi díszeit hozta el a kiállításra. Akkoriban nemcsak az ünnepkör figuráit, angyalokat, hóembereket, de a környékbeli mesterségeket is megformálták. Papírból készült aratólánykát és suszterlegényt, vattából formált Mikulást is láthatunk a kiállításon.

A rendezvényre látogató Herman Antal történelemtanár is örömmel hallgatta a beszámolót, mint  mondta, ez számára bebizonyította, megtalálták a módját az emberek, hogy a nehéz időkben is tiszteletben tartsák a hagyományokat, praktikusan, okosan.

A tárlat szervezője Jánó Zoltánné elmondta, a társasköri tagok maguk díszítették a fákat. Ezzel egyrészt szeretnék bemutatni a régi kézmunka-technikákat, másrészt rávenni az embereket, hogy ne drága pénzen vásároljanak díszeket, hanem maguk, a családdal közösen készítsék el azokat. – “Tudjuk, hogy a rohanásban kevés az idő erre, de egy kézimunkát le lehet tenni, félbe lehet hagyni, és akár a családdal, gyerekekkel közösen is elkészíthetjük esténként, ami különleges program. Másrészt igyekeztünk könnyen elsajátítható technikákat porondra tenni itt, ötleteket adni.”

A kiállítást a Nagyné Kő Mária vezette ifjúsági színjátszók nyitották meg a karácsony történetét, hangulatát idéző műsorukkal, majd Wittmann Elekné Gizi néni üdvözölte a vendégeket. A galériában aztán több feldíszített fenyőfa és sok más dísztárgy fogadta őket. Nemcsak a társaskör kézműves hölgyeinek, többek között alkotásait láthatjuk: a helyi kiállítókkal jó kapcsolatot ápoló hegyeshalmi nyugdíjasklub is díszített fát a tárlatra.

HT

-hirdetés- -hirdetés-