Szűk esztendőkben
Az ötvenes években a háború utáni szegénység és a Rákosi-éra szigorú elvonásai, beszolgáltatásai sújtották a lakosságot, főleg vidéken. Nemcsak emiatt volt nehéz ünnepelni a karácsonyt, hanem mert ekkor a hatalom sem nézte jó szemmel a vallási készülődést, és fenyőfát sem lehetett kapni. Erről mesélt a látogatóknak Hegedűs Iván, társasköri tag a Zöldellő fenyők piros ünneplőben című tárlaton, és megmutatta, hogy díszítették ennek ellenére a fenyőfát akkoriban.
Kapcsolódó galéria: „Zöldellő fenyők piros ünneplőbe” – fenyőfakiállítás a művelődési házban |
Mivel nehezen lehetett fenyőfához jutni, sokan vágtak egy-egy bodzaágat, legallyazták, az állami gazdaság fenyveseiből pedig fenyőágakat loptak éjjel a fiatalok. Ezeket aztán kézi fúróval befúrták a bodzafenyőbe. Ezalatt a nők elkészítették a szaloncukrot. Kristálycukorból, tejből, kakaóból, ki miből tudott, krémet főztek, majd formába vagy tálra öntötték és mikor megdermedt, hasábokra vágták. A cukrokat aztán berovátkolt selyempapírba, majd kisebb sztaniolpapírba csomagolták, volt, akik egész évben gyűjtötték erre az aranyozott, ezüstözött csokipapírokat, fóliákat. Almát, diót is beburkoltak alufóliába, és gömdíszekként lógatták a fákra. A jellegzetes üvegdíszek a hatvanas években jelentek meg. A fa alatt nem ritkán kalácsot, kenyeret találtak akkoriban a gyerekek.
Százéves díszek
A húszas évek ünnepeibe is bepillantást nyertünk Birkmayer Gyuri bácsi által, aki saját régi családi díszeit hozta el a kiállításra. Akkoriban nemcsak az ünnepkör figuráit, angyalokat, hóembereket, de a környékbeli mesterségeket is megformálták. Papírból készült aratólánykát és suszterlegényt, vattából formált Mikulást is láthatunk a kiállításon.
A rendezvényre látogató Herman Antal történelemtanár is örömmel hallgatta a beszámolót, mint mondta, ez számára bebizonyította, megtalálták a módját az emberek, hogy a nehéz időkben is tiszteletben tartsák a hagyományokat, praktikusan, okosan.
A tárlat szervezője Jánó Zoltánné elmondta, a társasköri tagok maguk díszítették a fákat. Ezzel egyrészt szeretnék bemutatni a régi kézmunka-technikákat, másrészt rávenni az embereket, hogy ne drága pénzen vásároljanak díszeket, hanem maguk, a családdal közösen készítsék el azokat. – “Tudjuk, hogy a rohanásban kevés az idő erre, de egy kézimunkát le lehet tenni, félbe lehet hagyni, és akár a családdal, gyerekekkel közösen is elkészíthetjük esténként, ami különleges program. Másrészt igyekeztünk könnyen elsajátítható technikákat porondra tenni itt, ötleteket adni.”
A kiállítást a Nagyné Kő Mária vezette ifjúsági színjátszók nyitották meg a karácsony történetét, hangulatát idéző műsorukkal, majd Wittmann Elekné Gizi néni üdvözölte a vendégeket. A galériában aztán több feldíszített fenyőfa és sok más dísztárgy fogadta őket. Nemcsak a társaskör kézműves hölgyeinek, többek között alkotásait láthatjuk: a helyi kiállítókkal jó kapcsolatot ápoló hegyeshalmi nyugdíjasklub is díszített fát a tárlatra.
HT