Sárkány, lovagvár és a magyar címer, nehéz elsőre elhinni, hogy mindezeket gyékényből is el lehet készíteni. E héttől a jánosi óvodások és szüleik is megbizonyosodhattak a bősárkányi gyékényszövők művészetéről az ovigalériában nyílt tárlaton.
Hamar eltanulta a mesterséget: 61 éve foglalkozik gyékényfonással a 71 éves Kollár Jenőné Elvira néni, aki egyike azon keveseknek, akik még egyáltalán űzik ezt a szakmát. Korábban Bősárkány messze földön híres volt a gyékényezőiről, akik a használati tárgyak sorát készítették a nádhoz hasonló, és vele együtt élő növényből. Az egykori halászfalu környéki tavak nádasaiban sok, kiváló minőségű gyékény nőtt, amit a tövénél vágtak el, néha derékig érő vízben. Maga a gyékényezés valószínűleg Szeged-Tápé környékéről érkezett ide.
Később aztán az itteni háziipari szövetkezet karolta fel a gyékényezést és értékesítette még külföldön is a termékeket. Az ország távoli pontjait is bejárták a jó minőségű alapanyagért. A rendszerváltás, a lápos vidékek eltűnése és így a megfelelő gyékény megfogyatkozása aztán fojtogatni kezdte a szakmát. Mára alig öt-hat idős asszony űzi a mesterséget, ám, mint Elvira néni szomorúan elmondta, követők szinte nincsenek.
Az ovisok kis műsorral köszöntötték Elvire nénit és társát kedden délelőtt a megnyitón. A kis jelenetben kukoricamorzsolás közben beszélgettek a gyékényezésről, így ismertetve meg a többi ovis társat is a munkával. Aztán a gyékényezők minden ovisnak készítettek egy-egy művészi apróságot: angyalkát, hóvirágot.
 |
| Kapcsolódó galéria: Gyékényezés a szentjánosi óvodában |
A szárított, és forró vízzel kezelt gyékényt utána a kívánt alakra hatogatták. Az így készült tárgyak formatartóak voltak, annyira, hogy még vízzel is tisztíthatták őket. Főleg kosarakat készítettek és botost, vagyis gyékényből készült durva csizmát, amit az őrségben lévő katonák húztak a csizmára, bakancsra, de a papucs, szőnyeg és kerítés is gyékényből volt Bősárkányban. A sok használati tárgy mellett csodálatra méltó ügyességgel és ötletességgel dísztárgyak is készültek. Ezekből mind láthatunk egy-egy darabot a szentjánosi kiállításon. Elvira néni sok formát maga talált ki, de rengeteg darabot lerajzolt minta vagy ötlet alapján készített el.
Korábban Pusztasomorján is fontos megélhetési forrás volt a gyékényszövés. Elvira néni úgy emlékszik, Bősárkányi hatásra honosodott meg ott a munka, azzal a különbséggel, hogy Pusztasomorján inkább csak különböző méretű szőnyegeket készítettek.
HT
