A délután folyamán a legnagyobb sikert talán a tűzoltó-bemutató aratta, és a mosonmagyaróvári tűzoltók legújabb, darus autója, ami 37 méter magasra is felvitte fotós kollégánkat. Innen már jól látszottak a távoli kilátások, a lecsapó viharfelhőig azonban még volt pár felhőtlen órája a gyerekeknek. A kicsik ki is próbálhatták a tűzoltófecskendőket, akadt azonban olyan is, aki inkább a vizet próbálta ki, akkor még nem gondolva a későbbi esőre. A helyi önkéntesek iskolás lánycsapata is bemutatkozott. Ezen kívül ugrálóvár, élő csocsó, bábszínház, arcfestés, egyedi pólófestés, és persze a gyereknapi szórakozás még két fontos kelléke: vattacukor és popcorn várta a gyerekeket. Népszerű volt még a fonott kosaras körhinta, a hordólovaglás, a lufihajtogató bohóc is. Körmendi Hajnalka kiváló hangulatot teremtő gyerekdalait sokan énekelték együtt, az ekkorra már egyre erősödő esőben. A kicsit nagyobbak kipróbálhatták az íjászkodást is, ami még az apukáknak is nagyon tetszett. Később még egy helyi lovasfarm western-lovasbemutatóját is láthattak a lurkók, de helyi lovasbarátok lovai már kora délután is várták a lóhátra vágyó kicsiket. Az egyik helyi vendéglő jóvoltából pedig városnéző kisvonat zakatolt körbe a városban picikkel és nagyokkal fáradhatatlanul.
Délután négy óra tájban már gumicsizmában és esőkabátban rohangáló gyerekek, és esernyő alatt fagyoskodó szülők voltak a parkban, de a kicsiket még ez sem tántorította el. És hogy miért is jó volt jó a kurtára sikeredett gyereknap? Erre a megkérdezett gyerekek szinte egybehangzó választ adtak: Mert nagyon sok a játék.
Petz Brigitta
