A Jánossomorján ritkán hallható mélységű gondolatokban a természetfotózás történetének főbb korszakait vizsgálhattuk, és láthattuk irányait is. Gondolatébresztőnek is hasznos volt az előadás, de arra is megtanított, hányféleképpen gondolkozhatunk környezetünkről, egyáltalán, mit is tekinthetünk környezetnek.
Bemutatott egy fotósorozatot, ahol a természetben, teremtett világunkban előforduló ember alkotta elemek környezetként jelentek meg: szeméthegyek árnyékában ligetek, betonóriások, autópályák, mint a táj szép-ronda, odaillő, vagy sebként tekinthető részei.
Hossala Tamás szándéka szerint az ember és a természet kapcsolata felől közelítette meg a témát, ám megvillantott sok más mellékágat is. Beszélt például a formatervezést a dizájn tudományában nagy segítséget nyújtó növénytani fényképsorozatokról, de bemutatta a manapság divatos természetfotók, állatképek készítésének hátterét. Sőt pár számítógéppel átalakított természetfotó trükkjeire is rávilágított, ami botrányt keltett a közelmúlt sajtófotós világában. Akadt köztük kitömött jégmadár „élőként” való bemutatása, a durvább hatás kedvéért kiszínezett vulkáni füstfelhők, vagy gyanúsan furcsa ugró farkas is.
Érzékletes sorozat volt például az emberi környezetben megjelenő vadállatokról szóló anyag, a szemétből táplálkozó rókák, vaddisznók, de a harmonikus tájképként ható találkozása a városi és természeti környezetnek. Hossala Tamás megmutatta, hányan, hányféleképpen gondolkoztak a természetről a történelem korszakaiban, és példát adott minden fényképezést kedvelőnek, hogy hányféleképpen lehet ma is gondolkodni erről.
Hauptmann Tamás
