Azért kell emlékeznünk a kitelepítettekre, hogy a jövőben ne következhessen be újra ehhez hasonló szörnyűség, amikor a nemzetiségük miatt tekintettek bűnösnek és űztek el otthonukból ártatlan embereket. E tényre hívta fel a figyelmet a Német Nemzetiségi Önkormányzat a megemlékezés napján.
Mint minden évben, idén is szűk körben emlékeztek a német kisebbség képviselői az 1946-os kitelepítésre, amikor a két német többségű településrészről majd négyezer embert kényszerítettek otthonaik elhagyására, kollektív bűnösnek kiáltva ki őket. Szentpéterről közel 1400, Szentjánosról 2300 főt kényszerítettek vagonokba húsvét után és szállítottak Németországba. Összesen 11 vasúti szerelvény indult útnak, a helyi németek 2/3-ával. Ezzel Jánossomorja is beletartozik abba a tíz településbe Magyarországon, ahonnan a legtöbb németet űzték el.
Idén először a szentjánosi, majd a szentpéteri templom falán lévő emléktáblánál helyezett el koszorút a nemzetiségi önkormányzat öt tagja vasárnap reggel. Elnökük, Wally János magyarul és németül elmondott beszédeiben kiemelte, a kitelepítetteknek elvették szinte mindenüket, nem maradt más nekik csak a remény, és az Istenbe vetett hit egy idegen, nem is mindig tárt karokkal fogadó földön. Az akkor történtek a jövő tanulságára kell hogy szolgáljanak, hogy elrettentsék a következő generációkat az ilyen szörnyűségektől.
HT
