A központi iskola egy jó mércével szerkesztett, egyszerű, ám mégis teljes műsorral emlékezett meg az aradi vértanúkról kedden délelőtt az iskolában. A Winklerné Prémus Klára irányította diákok átéléssel idézték fel a kivégzett magyar tábornokok személyét, jellemző vonásaikat, utolsó pillanataikat, gondolataikat a kivégzés előtt. A műsort az iskola énekkara foglalta keretbe Lőrinczné Karácsony Hajnal vezetésével, korabeli népdallal és a Szózat eléneklésével.
Gyertyák gyúltak
Immár hagyományosan mécsesek is gyúltak a szentpéteri kopjafánál. Itt gyűlt össze pár emlékezni vágyó, hogy csendes gyertyagyújtással tisztelegjenek a forradalom és szabadságharc áldozatai, vértanúi előtt. Mint azt Hauptmann Tamás a helyszínen elmondta: október hatodikán Aradon a gerendákból ácsolt bitófán hagyták az így kivégzett kilenc magyar főtisztet, hogy elrettentésül szolgáljanak a lakosságnak. Azonban a hatalom tévedett. – “Még aznap tömegek vándoroltak a vesztőhelyre, hogy emlékezzenek, és tiszteletet adjanak. Így kérjük most az ide érkezőket, csendes főhajtással, gyertyagyújtással adjunk mi is tiszteletet a szabadságharc sokszáz bebörtönzöttjének, több mint száz kivégzett mártírjának.” Veres Dávid az önkormányzat nevében koszorút is helyezett el. Aznap este nem csak a kopjafánál, hanem a Hármashalomnál is mécsesek gyúltak. De a helyi JOBBIK szimpatizánsok és családjaik is hasonló módon tartottak csendes megemlékezést a kopjafánál, ahol Göncz Ferenc szólt az egybegyűltekhez.
A megtorlás
Október hatodika szinte az aradi kivégzések óta a nemzet gyásznapja (hivatalosan csak 2001-től az). Már a dátumválasztás is szimbolikus volt, hiszen a bécsi forradalom egy évvel korábbi győzelmének évfordulja e nap.
Magyarország első miniszterelnökét Pesten végezték ki, golyóval, mivel előző esti öngyilkossági kísérlete (nyakon szúrta magát egy becsempészett tőrrel) megakadályozta a felakasztást.
Aradon ezen a napon esett. 13 honvéd főtisztet végeztek ki itt: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt nem bitófán ölték meg, a vár északi sáncárkában lőtték agyon őket. A kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak. A többieket házépítésből rekvirált gerendákból ácsolt bitófákon végezték ki, a testeket elrettentésül közszemlére tették, de emlékezők sokasága vonult a testek elé.
A megtorlás során becslések szerint nagyjából 500 halálos ítélet született, melyből több mint százat végre is hajtottak, 1500 embert ítéltek börtönre, a honvédsereg 25-30% százalékát évekre a császári seregekbe, külföldre sorozták be. Haynaut csak az európai felháborodás miatt váltotta le a császár.
Munkatársunktól
