Az 56-os forradalom után közzel 1500 határsértőt fogtak el az egykori pusztasomorjai laktanya környékén. Az 1991-ben megszűnt állomáshely most újra kinyitotta kapuit a látogatók előtt. Kozma Miklós ’67-68-ban ennél az őrsnél szolgált gépkocsivezetőként. Mint mondja, olykor nyolc-tíz alkalommal is riadóztatták az állományt egy éjszaka. – „Ha elfogták a határsértőt, behozták ide a laktanya élőterébe, fölsorakoztattak és bemutatták nekünk, hogy ki miatt kellettünk futnunk.”
Jánossomorja környékén 1949-ben létesítettek drótakadályokat. A 356 km-es osztrák határszakaszból hozzánk 15 km drótkerítés jutott 50 m-es és egy 500 m-es határsávval. Ezt helyben már három őrs őrizte, mivel a pusztasomorjai mellett önállóvá vált a várbalogi és a Hanság-Villanytelepi egység is.
1956 előtt elkezdték ugyan felszedni a zárat, de a forradalom miatt újra lefektették ’57 áprilisában – ami szintén több sérülést es egy halálos áldozatot is okozott. Ez idő alatt több ezren lépték át itt a határt. Az aknák felszámolása után sem szűnt meg a fokozott készültség Pusztasomorján: a ’67. december 15-én bekapcsolt elektromos jelzőrendszeren évente több százszor riadóztattak – ennek kétharmadát vadak okozták.
Kozma Miklós segédkezett az egykori műszaki zár kiépítésénél is. – Gyakorlatilag egy szögesdróttal ellátott kerítés volt, amelyiknek a tetején jobbra és balra kinyúló peremek álltak, hogy ne lehessen könnyen átmenni rajta. Előtte vadfogó, mögötte pedig a rendszeresen elsimítandó nyomsáv feküdt.
Szerencsés nemtalálkozás
A Kulturális Örökség Napja és a 20 éves évforduló alkalmából tablókiállítást is megnézhettek a kilátogatók a vasfüggöny végnapjairól. 1989. május 2-án kezdték meg a jelzőrendszer felszámolását, az országban az elsők között Jánossomorján – hetekkel a protokolláris függönyvágás és Páneurópai Piknik előtt.
A laktanya nyitott kapuja sok vendéget fogadott szombaton, de érdekes találkozásokat is hozott, amire, ha pár évvel korábban kerül sor, korántsem telik olyan kellemes hangulatban, pedig 1967-ben sem sok hiányzott hozzá.: A ma Stuttgart mellett élő Szakács János az elszármazottak találkozójára és 50 éves osztálytalálkozójukra érkezett vissza a városba, és a Kulturális Örökség Napján megszemlélte egykori szökése környékét. Ő pont Kozma Mihály szolgálati ideje alatt szökött át a határon a laktanya közvetlen közelében. – „Egy holdvilágos éjszaka közel lopóztam a kerítéshez, emlékszem, hogy jobbra tőlem láttam a laktanya fényeit. Már akkor ismertem a jobb helyeket, felmásztam a kerítésen, át Ausztriába. Meg is szólaltak a jelzőszirénák, de én gyorsabb voltam.”
Az örökségnapokon a pusztasomorjai Szent Vendel kápolna, és a mosonszentpéteri, Liget utcai Kálvária is megnyitotta kapuit.
A határőrizetről bővebben a IV. Jánossomorjai Füzetekben is olvashat kollégánk, Prátser Krisztián tollából.
