Emlékezni mentek
Ennek szellemében most az egykor 29 fős évfolyamból 7-en, (párjukkal együtt 11-en)érkeztek a találkozóra, melyet két volt diák, Dr. Puli-Horváth Ferenc és Németh József szerveztek. A helyiek mellett sokan utaztak ide az ország különböző tájairól. A találkozó szerda reggel a temetőben kezdődött, ahol az évfolyam tagjai lerótták kegyeletüket a volt tanáraik és osztálytársak emléke előtt. (Ebbe az osztályba járt például az ’56-os pesti harcokban elesett honvéd, Író László is.)
A volt osztályteremben Bella Zsolt igazgató köszöntötte a megjelenteket, és osztálynapló híján az akkor anyakönyvet segítségül hívva idézték fel közösen az osztály tagjait. Mint az igazgató mondta, az iskola számára megtiszteltetés, hogy visszatértek diákjai, ráadásul különlegessé teszi az alkalmat, hogy 60 éves osztálytalálkozót meg nem rendeztek az intézményben.
Várva várt légiriadó
Ezután az öregdiákok az igazgatóval közösen végigjárhatták az iskola új épületét, bepillanthattak a tanórákra is. Puli-Horváth Ferencet, aki sokáig New Yorkban dolgozott divattervezőként, majd Ausztriában gimnáziumi rajztanár lett, egy rajzórára invitálták be. Itt többek között a világháborús harcok alatti tanításról meséltették a volt diákot. A front átvonulása miatt nagyjából fél évig szünetelt csak a tanítás a világháború alatt. Feri bácsi elmesélte, hogy az egyik legélőbb emléke, amikor szinte minden nap fél 10 és fél 11 között elszálltak a falu felett a támadó repülőgépek. Ekkor ugyanis a légiriadó miatt hazaengedték a gyerekeket az iskolából – tanáruk pedig a közeli kocsmában vészelte át a riadót.
Ez az évfolyam volt az első, amely már az új oktatási rendszer szerint, nyolc osztályt végzett. Iskolaéveiket azonban még a kedves nővérek keze alatt, a mai Kozma Galéria épületében és a szürke iskolában kezdték.
HT
