Megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzés
Abda SC – Jánossomorja 3:3 (2:1)

Kettő nullás vezetésnél nagyot zuhantak odszaink az angol fogadóirodáknál, ám a legjobb forgatókönyvírók sikccelték le a második félidőt. Bár Simon góljával fordítottunk, nem maradt kezünkben a győzelem. Azonban, mint Mr. Bean: hibáival együtt szerethető lett a JSE.

Abda SC: Takács I., – Kopf, Varga, Saru, Csanaki, – Takács, Győry, Baranyai, Csonka, – Kutich, Tamási,
Cserék: Takács II. helyett Knauz, Varga helyett Balogh,
Edző: Pék László

 

JSE: Bella, – Kompis, Kopf, Göblyös, Mátyás, – Forika, Mikhely, Világi, Ékes, – Simon, Tollár,
Cserék: Ékes helyett Tóth, Fórika helyett Bognár,
Edző: Király József

 

Játékvezető: Szántai Endre, Asszisztensek: Nagy Gábor, Hima Andrea,

A korábbi sérültek felépülése örömteli hír volt edzőnknek, aki így szinte a legerősebbnek vélt összeállításban küldhette pályára játékosait. Igaz, a védelem stabilitását megadó Sipőcz akkor ért labdába, amikor a pálya széléről visszapasszolta a kiguruló bőrt, sőt, Fuhrmann is fázósan gombolta össze magán a kispadot. A felépülés sem mindenkinél volt teljes. Ékes és Fórika is fájós lábbal játszott – és kaptak is rá borogatást az ellenfél stoplijaitól. A visszatérés apró jobbszélsőnknek nem is sikerült, egy kemény koccanás után már a félidő elején le kellett cserélni. Helyét Tóth foglalta el, aki meghálálta edzője bizalmát: piros csukáiba egyel kevesebb bal lábat húzott, remek játékot mutatott be.

Nem rúgtunk Abdába

Az abdaiak ezüstérmesekhez méltóan kezdtek. Úgy keverték néha a labdát, mintha a Moszkva téren itt a piros-hol a pirosoznának velünk. Szinte az egész meccs alatt be tudtak bújni utolsó embereink mögé, míg a mi támadásaink általában lesre futottak. De mi nem futunk ennyire előre, hiszen a hazaiak már a hetedik percben megszerezték a vezetést: Egy szabálytalanság szülte pontrúgást jó húsz méterről elvégző Csonka örülhetett találatának. Talált ugyanis egy gólt: A nem épp sorkizártra állított sorfal mellett eltekert labda a jobb sarokra támadt, a leheveredő Bella előtt csibészesen megpattant, és meg sem állt a hálóig (1:0).

Az agresszív, rövid passzos játékot játszó fehér mezesek oktatták alakulatunkat a labdarúgásra – az újabb góltól is csak a felsőléc mentette meg Bellát, egyelőre. Az esetleges sérülésokozástól sem rettentek meg, Ékest is ezért kellett lecserélni, valamint Fórikának is csúnyán odaléptek. Egyébként a mérkőzésről a „durvaságok” és a „téves bírói ítéletek” címszó alatt is bővebben olvashatunk a sportlexikonban. A győri triumvirátus valóban kiválóan gátolta meg, hogy a pályán történtek befolyásolják őket az ítélkezésben.

Az első félidő java a krimi-kedvelőknek kedveskedett: A JSE csak helyszínelt a labda után, olyan szemmel vettük észre a támadásokat, mint Colombo, és a pályán fiatalosan mozogtunk, mint Miss Marple. (Még Kojakkel is vonhatnánk párhuzamot, de Király edzővel teljesen meg voltunk elégedve.)

Bella ciao!

Persze addig jár a koporsó a kútra, amíg újra és újra beleugranak: a 25 percben ismét csöngettek az abdaiak. Egy szögletet követően a rövid saroknál helyezkedő Csonka már a második találatának örülhetett. A tulajdonjogot azonban újra meg kell osztani a kevésbé harcosan kimozduló Bellával. Talán a meglökött vagy mellé nyúló kapusról, talán Csonkáról, de a hálóban kötött ki a játékszer (2:0).

A szomszédos legelőn a tehenek hasonló izgalomban kérődztek, mint mi, a korlátnál szünnapozó Sipőcz kapus már-már lemondott a mai izgalmakról. A kereplőt is elásó Janossomorja Oldtimer Hooligans csapata sem került infarktus-közeli állapotba, csupán a játékvezetőt sorolták nagyjából három Közép-európai kisebbség soraiba, már-már illemből. Aztán durr: kissé tanácstalan játékunkat szerencse koronázta. Ismételten a széleken találtunk meg a helyünket. Egy remek Simon – Fórika egysoros kapcsolás után utóbbi pontosan a bent árválkodó Világi elé ívelt, aki Markó Ivánt (közelebbről nézve Makró Ivánt) idéző ugrással invitálta a lasztit a rácsba (2:1).

Hey-Saint-shake-it!

A második félidőre felrázta csapatát edzőnk, de így is a vendéglátók (nem a pincérválogatottról van szó) kerültek helyzetbe: a góltól csak Bella bravúrja mentette meg együttesünket, javítva ezzel a bizonyítványán. Király valószínűleg nem elsuttogott szavai megtették hatásukat: a 17. percben Mátyás robogott el a bal szélen, keményen, élesen belőtt labdája megtréfálta Takácsot és a hosszún érkező Tollár torreádorként döfhetett a kapuba. A hanyi szurkolóknak is megjött a hangjuk. Már eddig sem hittek a szemüknek, de a 29. percben elkezdték keresni az egy üveg pezsgővel a pálya szélén rohangáló, afroparókás Jáksó Lászlót. Történt ugyanis, hogy Simon feltartóztathatatlanul megindult, mint a magzatvíz, és egy sprintet követően gyönyörűen ívelt el Takács mellett. Akinek csak a pontosan helyezett, és a kapufáról bebillenő Simi-labda megtekintésére nyílt alkalma.

Az abdaiak azonban minden erejüket összeszedve támadtak és az egyenlítést is sikerült megszerezniük egy kapu előtti keveredést követően. Bella tétován mozdult ki keretei közül egy üresen hagyott támadóra, aki középre passzolt, társa pedig, hasonlóan tétovázó védőink baráti köréből gurított a kapunkba  – Kopf lábán át. Ezt az eredményt hagyták örökül az utókorra a csapatok, igaz, Bellának még egy csorbaköszörülő, hatalmas védésre alkalma nyílt az utolsó percben. Ezzel elmentettük magunkat a nyolcadik helyre, az Abdát viszont kettő mezővel hátrább léptettük, szerencsekártyát nem húzhatnak.  Nekünk azonban, remélhetőleg összejön ez jövő héten, itthon, Hegyeshalom ellen. (Ifistáik is megabdakolták az ellenfelet és elhozták a három pontot. Az ő jövő heti mérkőzésüket is izgalommal várhatjuk. Ha a szerencsekártya nekik is összejön, dobogón fejezhetik be az őszt.)

Összegzés

A kocsmárosok álommérkőzése volt a mai, hiszen mindkét tábor elégedett lehetett, és egy ilyen drámai, fordulatos meccs után muszáj inni egy-két kört, Anyukám, ezt megértheted! A kezdetekben edzést tartottak nekünk a hazaiak, aztán a ménkű helyett a küzdeni tudást ütötte meg a csapatot, és fölé kerekedtünk a második helyezettnek. A hibáinkért megérdemeltük a döntetlent, azonban a kamaszodó gárdánkon már megjelent az első borosta. A széleken működik a gépsor, ám elől inkább a labdát, mint a szánkat kell járatni, passzokban is van még mit fejlődni. De egy ilyen ellenféllel szemben ilyen mérkőzésekre képes csapatban, na, abban már lehet hinni. Ez a legfontosabb.

Pék László: A sírból hoztuk vissza az egy pontot. Leiskoláztuk az ellenfelet az első félidőben, de a védelmünk ma nem úgy működött, ahogy szokott, és az ellenfél korábban bizonytalan kapusa is bravúrokat mutatott be. Ha úgy nézzük, elégedettek lehetünk az egy ponttal.
Király József: Nehéz mérkőzés volt, hisz van pár játékosom, aki fogait összeszorítva, sérülten játszik. Így nehéz összerakni a csapatot, főleg, ha mindjárt az elején cserélnem kell, amit a rövid kispad nem nagyon tesz lehetővé. Agresszív, jó csapat az Abda, és bár tudtuk az ellenszert, nem tudtuk ezt megvalósítani. Az egy pontra azonban rászolgáltunk, és ami fontosabb, ennek a csapatnak már van tartása. 

Takács Gergő – Hauptmann Tamás

-hirdetés- -hirdetés-