Jánossomorja-Rajka 3-0 (1-0)
Nem túl szépen, nem túl profin, de végül is két vállra fektettük a sereghajtó Rajka csapatát. Összesen húszpercnyi szép játék elég volt a három gólhoz, és egy ilyen arányú győzelem után senkit nem érdekel, hogy rondábban is alakulhatott volna. Vagy mégis?
JSE: Bella, – Fuhrmann, Kompis, Kopf, Göblyös, – Világi, Forika, Király, Mikhely, – Simon, Tollár,
Edző: Király József
Cserék: Fuhrmann helyett Gordian, Király helyett Tóth
Edző: Kovács László
Cserék: Bodi helyett Józsa, Kovács helyett Szalai,
Rossz előjelek
Gyengélkedőn
A Fertőszentmiklósi győzelem ellenére, talán az esőre álló felhők miatt a szokottnál kevesebb néző látogatott ki a pályára, de az első negyvenöt percet mintha a Paprét – Tőzeggyármajor mérkőzésen töltötték volna, vagyis a színvonal nem volt osztályon felüli, sőt. A gólt persze nem elsősorban Világi Zolitól várták, de azért teljesítménye igencsak halványra sikerült. Nem csak ő, az egész csapat gyengén kezdte a találkozót. Szerencsére góltalanságunkat a vendégek nem tudták kihasználni, talán, mert szinte tíz emberrel védekeztek – nem a leggyengédebben. Az első félidő jórészt a középpályán zajlott. Említésre való esemény elvétve alakult ki, hacsak Simon bősz reklamálásait (ellenállhatatlanul kívánkozna galériánk vonatkozó képeire egy klasszikus „Simon mondja” képaláírás) és leseit nem vesszük ide – amiből a partjelző szerint vagy tíz volt, szerintünk csak öt.
A játékvezetésről diplomatikusan csak annyit: televíziónk felvételeit a magyar játékvezető intézet nem kérte el oktatási célokra. Boldog kereplőzésre egészen az első félidő 43. percéig várhatott Szalka Ferenc fődrukker csapata. Akkor Forika remekül ugratta ki Királyt, aki balról be is emelhetett. Itt – a most épp nem a partjelzővel foglalkozó – Simon senkitől sem zavartatva fejelhette földre. a kapus lába között a hálóba a labdát(1:0) – majd a pálya korlátjához kocogott és ráült, talán azt jelezve: ő már megtette a magáét, innentől csak nézi a mérkőzést. (A gólvárók szerencséjére meggondolta magát, és visszajött!) A hátralevő két perc csak mezőnyjátékot hozott, a sérülések ellenére egy percnyi hosszabbítást sem ítélt Nagy Zita.
Simon mágus
A második félidőt nagyobb vehemenciával kezdtük, ám a rajkaiak remek adogatásokkal dugták el a labdát. Veszélyes helyzetet azonban nem tudtak kialakítani, hála a már-már egy záróizom könyörtelenségével dolgozó védelmünknek. A hazai pályán kontrákra játszó csapatunk húsz perc csendespihenő után kondícióját és Simon gyorsaságát vetette latba a második gólért. Akárcsak az első félidőben, ezúttal is edzőjétől kapott zseniális labdát. Ő tizennyolc méterről a hosszúba eresztette a bőrt, az eldőlő Csiffáry mellett (2:0). A mesterhármas elérése is csak egy karnyújtásnyira, pontosabban lábnyújtásnyira volt, hisz Tollár beadása után üres kapuval került szembe, ám egy meccsekkel korábbi, világörökségnek számító Világi-luftot idézett.
A harmadik- és egyben kegyelemdöfést Forika erőszakosságának köszönhetjük, aki a középpályán megszerzett labdát egyből Simon elé tálalta. Ő azonban a próbálkozás helyett önzetlenül Tollárt hozta játékba, aki a hálóőrt elfektetve gurított a kapu jobb sarkába (3:0). A korábban nem épp rutinos megoldásairól ismert Simon mai szereplése láthatóan olyan angyali boldogság a szurkolóknak, hogy a jegyzőkönyvben legközelebb Templar-ra írják át a keresztnevét.
Az edzőváltáson átesett, és elszántan küzdő Rajka érdekében Fortuna még összehozott egy becsületgólt kínáló lehetőséget. A mérkőzés 87. percében a 11-es számú támadó Józsa – sportágat tévesztve – cukaharát mutatott be tizenhatosunkon belül. A játékvezető pedig “leolvasta a mezszámát” műugrónknak és beletüsszentett a sípba. A labda mögé az a Molnár Ferenc állt, akit egy jánossomorjai focibarátnak sem kell bemutatni. A magabiztos tizenegyesrúgó egykori gólkirály lába azonban megremegett, vagy az igazság nem engedte hálóba a labdát: A jól helyezett lövést a gondosan lehajló felső léc védte ki.
A pályán azonban szinte 13 jánosi volt, hiszen Molnár mellett Schnitzer Dávid is pályára lépett. Ő az egyik helyi étterem alkalmazottja, rajongói klubja egy külön neki címzett zászlóval is érkezett. Azt az olcsó viccet sem hagyhatjuk ki, hogy a jánosiak mellett a feketék is 12-en lettek: a becserélt Gordian klasszis villanásokkal most nem, de stabil védekezésével és fölé szálló, aber iszonyatos erejű kapáslövésével hívta fel magára a figyelmet.
A lényeg: a mérkőzés végén ismét köszönni rohanhatott a szurkolókhoz a csapat, a gyanútlanabbak pedig egy apokaliptikus sztriptízt is láthattak a kezdőkörben az önfeledten ünneplő rajongóktól.
Összegzésül
Ma az járt jól, aki az utolsó húsz percre surrant be a pályára, ő ugyanis egy kontrákra játszó, védekezésből iskolát tartó, felszabadult JSE-t láthatott, akiket a boldog szurkolók is tüzeltek. A nézők többsége azonban kezdésre jött. A cserék igencsak korlátozott száma rányomja a bélyegét a játékra, és elöl is kevés a harmónia, de a harmadik győzelem után bízhatunk abban, hogy a küzdelem legközelebb is eltakarja a hiányosságokat. A széleken gyors támadásokra képes a csapat, ezt már az előző mérkőzésen is megmutatta. Most szinte az összes támadást itt indítottuk – ez pedig a ma kicsit megdorgált Világi érdeme is -, erre bizonyára építkezhetünk a nehéznek ígérkező Abda elleni meccsen. Ma pedig, alacsony színvonalú játék ide vagy oda: győztünk, biztos helyünk van a középcsapatok között, és persze hajrá János!
A találkozó előtt U19-es csapatunk hozta a kötelezőt, hisz a győzelem kellett a társaságnak a bajnoki cím életben esélyének tartása érdekében. Fiataljaink szoros, hajtós mérkőzésen 2:1-re diadalmaskodtak a Rajkai utánpótlás felett.
Takács Gergő – Hauptmann Tamás
