Fényes közVilágítás

Ékes már a mérkőzés elején duplázott. Igaz, a hálóval maximum rögzítő kötésként kerülhetett kapcsolatba, mert a legutóbbi meccs után most kétoldali bokafájásokkal vívódott, és mez helyett farmerben álldogált a pálya szélén. Király is csak a kispadról erősíthette csapatát, a mérkőzés előtt ugyanis több napig lázas volt, így nem vállalhatta a csörtét.

A mutatott játék azonban nem hozott különösebb izgalmat: hullámzó, küzdős, de akciókban viszonylag szegényes pillanatok következtek. Az első húsz perc után azért megfogalmazódott néhány szurkolóban a félelem, nehogy teniszkönyököt kapjanak a játékosok: Mivel folyamatos játék, sőt, két egymás utáni jó passz sem igen olléztatta meg a közönséget, ám ha mégis, akkor legalább hárompercenként bedobásra került a sor.

Sprinting

Fertőszentmiklóson a szurkolók keresztnevükön szólítják játékosaikat. Nemcsak a száz százalékban helyiekből álló keret miatt, hanem azért is, mert csak a vezetéknevek alapján nem biztos, hogy könnyű dolguk lett volna. Szóval ténylegesen Horváth és Németh válogatottal játszott csapatunk. Ennek megfelelően több nagy lehetősége is akadt a hazai csapatnak, ám az ordító helyzeteket rendre mellé-fölé puskázták. Majd szinte a semmiből sikerült megszereznünk a vezetést. Egy szentmiklósi szöglet után Mikhely ugratta ki Simont, aki hatvan méternyi sprint után az alapvonalról erővel belőtte a labdát az ötösre, ahol a párducból gepárddá előléptetett Világi nem hibázott (0-1). A hátralévő négy percben még egyenlíthetett volna a házigazda, ám szerencsecsillaguk éppen nem figyelt oda: Kalmár közelről mellé fejelte Horváth I. labdáját. Mivel mindez az utolsó percben történt, előbb nagyot fújtunk, majd kicsivel később nagyot sóhajtottunk: Sipőcz kapus ugyanis meghúzta a combját egy, az ifi magasugrásban is bronzot érő vetődésnél, és nem tudta folytatni a játékot.

Padról segített

A második felvonásra tehát már Bella Kristóf őrizte a kék mezesek kapuját, a rá jellemző nyugodt, megfontolt módon. Sipőcz pedig a rá jellemző kevésbé nyugodt és kevésbé megfontolt módon kritizálta a játékvezetést és buzdította a gárdát a JSE kisbé közepének, „Szóka-módszert” használó nyelvművelő fakultázsából. A pályán amúgy jól irányító kapusunk itt is kiváló szemmel, jó tanácsokat osztogatott a csapattársaknak. Ők pedig, mintha vért ittak volna a félidőben, a második percben kétszer is a szívbajt hoztak Horváth György csapatára. Előbb Simon távoli lövésénél, majd Fuhrmann közeli helyezésénél kellett kapaszkodnia Kovács kapusnak.

Egykettőre

Öt perc elteltével viszont újra forgott a kereplő, zúgott a dob, a „világizoliaa legnagyobbkirááály aaalegnagyobbkiráály”. Történ ugyanis, hogy egy, már-már elhaló támadásvezetés végén Tollár becselezte magát a tizenhatoson belülre, majd a középre érkező vadállat elé tálalt. Az előző gólhoz kísértetiesen hasonló helyzetből Világi megint nem hibázott, megduplázva így az előnyt (0-2). Ilyen kezdés után bizony még a legpesszimistább drukkerek sem gondolták volna, hogy ez lesz a mai végeredmény. Sőt az utolsó, még labdarúgásra utaló jel is egyúttal. Küzdöttek, kapartak a csapatok, azonban ez ma csak arra volt elég, hogy a kötelező műsoridőt kitöltsék, maradandó élményt senkiben nem hagytak. Sem egy kapura lövés, sem egy kis vérpezsdítő pofozkodás vagy sárga lap nem színesítette a maradék perceket. Eddigre már mind a labdakezelésben, mind a helyzetfelismerésben elfáradtak játékosaink. A védelem azonban jól vizsgázott, Bella kis területen bemutatott bravúrjaira most nem volt szükség.

Az eredmény beszél