Megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzés
Nagyszentjános – Jánossomorja 1:2 (1:1)
Nagyszentjános: Bősze, – Varga, Kerékgyártó, Mészáros, – Kukor, Vollai, Domján, Csanaki, – Szabó, Verdes, Terdik,
Cserék: Kukor helyett Hérics, Vedres helyett Farkas
Edző: Süle János
JSE: Sipőcz, – Kopf, Fuhrmann, Mikhely, Mátyás, – Forika, Tollár, Király, Világi, Ékes, – Simon,
Cserék: Simon helyett Projkó, Király helyett Gordian,
Edző: Király József
Játékvezetők: Mihályi László; – Csongrádi Csaba, Sípos Tamás,
– „János!” – mutatkozott be az egyik gárda a meccs kezdetén, mire a másik -„János!” kiáltással válaszolt. A Szitás Róbert kollégánk által májusban pánszentjánosi találkozónak keresztelt összecsapás azonban nem folytatódott ilyen vidáman: A mérkőzés sem a csapatnak, sem pedig stábunknak nem úgy kezdődött, ahogy azt szerettük volna. (A szép remények ellenére, hiszen ifink 1:10-es lemosdatást hajtott végre a hazaiakon.)
Ingatag kezdés
A mi idegeinket a felvételre alkalmas közvetítőállás hiánya borzolta, amiről korábban úgy tudtuk, rendelkezésre áll, ezért nem is hoztuk jól bevált, védőháló nélküli állványunkat. (Lásd: Kapuváron, ill. Petőházán). Már talán a 90 percnyi nyugodt kólázáson gondolkodott operatőrünk, ám szó szerint a sípszóra sikerült – úgy, ahogy – orvosolnunk a problémát, a segítőkész szomszéd, és tizenöt raklapja segítségével. Így a stabilabb állványokhoz szokott Csizmazia kolléga kissé szokatlan körülmények között kezdhette a közvetítést.
A csapat számára – hozzánk hasonlóan – borzalmasan, azonban nem éppen szokatlanul zajlott a kezdés. Alakulatunk a tizedik percig talán még a kultúrtájban gyönyörködött, amikor egy távoli lövés szó szerint felragadt a jobb ficakba: A kellemetlen, laposan pattogó labdába a vetődő Sipőcz még beleért, ám így az a kapu alsó sarka helyett csupán a felsőbe vágódott (1:0). Ezután gyűrték egymást a csapatok tisztességgel, iramra nem volt panasz, a gólhelyzetek azonban még nem dolgoztatták meg az eredményjelző magasles marcona technikusát. Vagy a két kapus, vagy a partjelzők állították meg a támadókat. A hazaiak védelme is kitett magáért, de Világinak elég volt egy apró megingás a 33. percben. Az ötösön belül lesben álló Párducunk ezúttal fejjel terítette le a jobb oldali szögletről gyanútlanul bemenekülő zsákmányt (1:1). A lelkesedés azonban még ekkor is hiányzott a kékekből: jellemző, hogy Király edző ordított a tanácstalan társaságra: tessék örülni a gólnak, következzen a szokásos, 18-as karikás gólöröm-csoportterápia.
Küzdeni tudás: jeles
A második játékrészben a küzdés és a középpálya dominált. Mindkét csapat megszerezhette volna a vezetést, de a távoli lövések rendre célt tévesztettek. A gárdát elkísérő nézők örömére a második félidőt a JSE kezdte jobban. Talán Király erőteljes edzéseinek köszönhető ez, vagy esetleg annak, hogy a játékosok igazi csapatként játszották végig a második játékrészt. Arról nem is beszélve, hogy nem csak nálunk akadtak nagyvadak a pályán: az ellenfél pár, kissé mackós játékosa el is fáradt a második félidőben – és ezzel ünnepélyesen le is zártuk a Világira ragadozó szójátékokat.
A nyomás eredménye nem is maradt el. Már Király, Ékes, vagy éppen Tollár is megszerezhette volna együttesünknek a vezetést. Sajnos akkor még nem, de a játékrész tizenötödik percében már góllá érett fölényünk. Sipőcz kirúgását a hazaiak védője rosszul vette le, a talpa alatt átosonó labdára pedig Simon csapott le. Innen már kényelmesen a kapusra vezethette a labdát és – tőle némileg szokatlanul – a hálóba talált. Legendás pechsorozatának megtörését a szögletzászló kirúgásával, majd egy sárga lappal ünnepelhette játékosunk.
Igaz, ekkor még harminc perc hátra volt, ám a megszokott Király-féle mentalitás vitte előre a csapatot: Nem ültünk rá az eredményre, nem húztuk magunkra a hazaiakat, sőt, több gólhelyzetet is elpuskáztunk. Mikhely, Ékes, Világi, valamint az időközben csereként beállt Gordian is növelhette volna előnyünket, de lövéseik centiméterekkel elkerülték a hazai kaput. Az utolsó perceket kis területen passzolgatva húztuk ki, igaz, az ellen földjén.
Megtört a háló
-„Megvan, b*szki, megvan!!” – kiáltoztak a kékek az enyhülést hozó lefújás után. Valóban, nem csak a győzelem ad okot az örömre, hanem az is, hogy csapatunk végre szó szerint csapatként funkcionált, és nem az egyénieskedés jellemezte a meccset. Igaz, a sok begyűjtött zakó és egál után a téltől már nem kell félni, fázni nem fog a csapat. Mégis, ami fontosabb, a csapat becsületétből és a szurkolók hitéből most sikerült visszahozni egy nagy adagot. Így jövő héten talán sikerül végre otthon is megörvendeztetni a nézőket.
Süle János: Sikerült korán megszereznünk a vezetést, sajnos ezt el is szórtuk és egy hatalmas egyéni hibát követően az egy pont is kicsúszott a kezünkből. Elfáradtunk.
Király József: Nem szép győzelem, de legalább győzelem. Nagyon jó nevekből álló együttest tudtunk legyőzni. Ez kellett a csapatnak, talán így sikerül kijönnünk a gödörből és a hátralévő öt mérkőzésekből a legtöbbet hozhatjuk ki.
A tabellát itt böngészheti!
Takács Gergő – Hauptmann Tamás
