Megyei I. osztályú labdarúgó bajnokság
Kapuvár-Jánossomorja 0-1 (0-0)
Hasonló játékerőt képviselő csapatok találkoztak ma, és az előjelek alapján nem mi voltunk a favoritok. A gárda akaratának és egy jogos büntetőnek köszönhetően mégis jó dolog most jánossomorjai focistának lenni.
Kapuvár-Jánossomorja 0-1 (0-0)
Hasonló játékerőt képviselő csapatok találkoztak ma, és az előjelek alapján nem mi voltunk a favoritok. A gárda akaratának és egy jogos büntetőnek köszönhetően mégis jó dolog most jánossomorjai focistának lenni.
Kapuvár: Horváth-Áder, Németh, Szűcs, Oláh-Dominek, Nyerges, Markó, Végh-Licskai, Kránitz,
Csere: Oláh helyett Molnár
Németh helyett Axnix
Végh helyett Horváth
Németh helyett Axnix
Végh helyett Horváth
Sárga lap: Kránitz
Markó
Markó
JSE: Sipőcz-Kopf, Kompis, Mikhely-Fuhrmann, Ékes, Forika, Király, Világi-Tollár, Simon,
Csere: Simon helyett Bognár
Tollár helyett Gordián
Király helyett Göblyös
Tollár helyett Gordián
Király helyett Göblyös
Sárga: Kompis
Kellemetlen, borús időjárás és hangulat fogadta a kilátogató, mintegy kettő-kettőszázötven nézőt. Jól kezdtük az összecsapást, Király már a 38. másodpercben jelezte Horváth kapusnak, hogy ma nem fog fázni. Ha a hálóőrnek mégis maradtak kételyei, hát Ékes nyomatékosította benne a felismerést: közel tíz méterről szinte atomjaira bontotta a felső lécet a kilencedik percben. Két perccel később Tollár zseniális labdáját Simon a kapussal szemben állva csúnyán fölé lőtte. S hogy Sipőcz se legyen tétlen, arról Licskai gondoskodott: Kompistól szorongatva betört a tizenhatoson belülre, de lövését nagy bravúrral, lábbal védte a kapus. Helyzetek sora alakult még ki az első félidőben, elég csak Simon újabb tiszta helyzetére és (bak)lövésére, vagy Tollár harmincharmadik percben elcsent labdájára gondolni. Vagy Horváth kapus védett nagyot vagy a csatárok ügyetlenkedték el az ordító helyzeteket. A szünetben cserélt mindkét csapat, lejött Király, helyette Göblyös állt be, míg edzője helyét Mikhely foglalta el az irányító középpályás poszton. Ráadásként Világi is fokozta az amúgy sem alacsony tempóját, így igazából csak idő kérdése volt a vezető gól megszerzése. Ez akár a második játékrész negyedik percében is megtörténhetett volna: Simon teljesen tisztán mintegy tizennégy méterről a kapu mellé lőtt. Kis híján megbosszulta magát a kimaradt helyzet, az ötvenötödik minutumban Sipőcznek kellet gyors egymásutánban védenie. Végül azért csak elhagyta a pályát a labda. A második felvonás tizennyolcadik percében viszont gólra váltottuk a fölényt. A tizenhatosra betörő Ékest hátulról becsúszva buktatták, a megítélt büntetőt a sértett értékesítette (0-1). Öt perc múlva Forika is feliratkozhatott volna a góllövők közé, Simon jó labdáját ugyan kapura lőtte, ám Horváth hárított. Ahogyan tette azt jó negyedóra múlva: a nagy kedvel, és hasznosan futballozó Világi szögletét Bognár fejelte kapura, ám a kapuvédő ujjheggyel piszkálta ki. Itt jegyzem meg, a felvétel többszöri lassítása után többen arra jutottunk, a partjelzőnek észre kellett volna vennie a vonalon áthaladó labdát. Aztán a rendes játékidő letelte előtt három perccel Molnár életerős, léc alá tartó szabadrúgását Sipőcz csak nagy nehézségek árán tudta védeni.
A mérkőzésen a jobban akaró, több helyzetet kidolgozó – és amint az eredményből látszik, elpuskázó – csapat nyert egy nem különösebben izgalmas mérkőzésen. Vigaszként csupán Sipőcz, Világi, Mikhely és Kopf játékát említhetjük. A lényeg azonban a három pont, így talán a játékosok is hinni kezdenek magukban, sorra nyerve a találkozókat. Persze valószínűleg könnyebb lenne egy szurkolókkal zsúfolt pályán a Ménfőcsanak ellen, ezért jöjjenek ki minél többen a fiúk és a lányok, mi ott leszünk.
Király József: Nagyon örülök a három pontnak, és annak, hogy végre voltak helyzeteink. Most azon leszünk, hogy legközelebb – akár már a Csanak ellen – ezeket értékesítsük. Végre bebizonyították a fiúk, hogy tudnak nyerni.
Csizmazia Gergely