Vasárnap reggel maroknyi jánossomorjai futballszurkoló várakozott a tornacsarnok mellett. A piros-fehér-zöld színű tömörülést még átjárta az ifjúsági találkozó (szesz)szaga, és volt, akinek a hajnali nyolc órás indulást nem bírta megemészteni a gyomra, de a cél ott lebegett mindenki szeme előtt: irány Pribrám, az U-19-es válogatott mérkőzés helyszíne.
Egy apróbb malőr azért keserítette a szervező életét, mivel paradox módón az otthon összeszámolt létszám kettővel több, mint a helyet foglalók 16 utas, a megoldást a lap alján olvashatják. Az út Szlovákián át zökkenőmentesen zajlott-természetesen a zászlókat, sálakat eltüntettük- nem úgy Csehországban ahol mindannyian szembesültünk az autópálya minőségével. Tőlünk nyugatabbra ezt rázópadnak nevezik és euró-milliókért építik a menő gumiabroncs- és lengéscsillapító- gyárak. Még a nomád körülményekhez szokott, akár Izlandon a négy fokos hidegben sátorozó Veres kolléga is értetlenül állt a jelenség előtt. Negyven-ötven, belső szerveinket megmozgató kilométer után begördültünk egy benzinkútra ahol nyomban két alapigazsággal kerültünk szembe: 1. a cseh lányok szépek, 2. a cseh sör jó és olcsó, bár hajlamos idejekorán elfogyni. A célunkig tettünk egy apróbb kitérőt Tábor nevezetű városkában, ahol rövid séta után a festőien szép főtéren elköltöttünk egy finom ebédet és néhány koronát a fent említett második pontra, miközben bőszen hajtogattuk az elsőt. Hogy mely náció tagjai vagyunk, nem is lehetett kérdés. A magunkkal vonszolt hatalmas magyar trikolor és a jeligévé vált, „ez itt már Velkopopovice?” kérdezgetése az utca emberétől, kellő választ biztosított. Az itt töltött három óra után végre sikerült a Gps-t a sofőrre hangolnunk- hangsúlyozom nem fordítva- majd célba vettük Pribram városát, ahol a hírek szerint a „Nikházi-örömszülők” mellett még legalább kétszáz jánossomorjai, kapuvári és dombóvári keményt… orkú drukker várt.
Német nyelvlecke
Megérkezésünk után megint csak bebizonyosodott szeretett városunk infrastrukturális nagysága, mivel magyar lelkülettel nézve hihetetlen módon a stadion két kilométeres körzetében nem találtunk egyetlen árva ivót sem. Így kénytelen-kelletlen lázas kutatásba kezdtünk, mígnem egyszer csak valaki felkiáltott és a horizonton délibábként lebegő hatbetűs piros felirat irányába mutatott. Az itt elfogyasztott sör mennyiségéről külön említést nem tennék, legyen elég, hogy a tulajdonos kérvényezte a cseh idegenforgalmi hivatalnál Július 20-a ünnepé nyilvánítását.
Az egyébként modern európai stadionba való bejutásunk szintén vidám volt, tekintve az UEFA feliratú mellényben dülöngélő, vörös orrú biztonsági(?) őröket, akiktől akár vállról indítható rakétát is bevihettünk volna. Mint később kiderült: szükség is lett volna rá. A mérkőzés kezdete előtt a német drukkercsoport torkára fagyott a hang, mikor belekezdtünk a jól ismert rigmusokba. Igaz, a mellettünk helyet foglaló szektorban síri csend honolt. A mérkőzés során többször felszólítottuk őket, hogy kapcsolódjanak be, a szövegkörnyezeten még az ott ülő Kisteleki úr is söralátétnyi szemekkel döbbent meg.
Márk a jel
Nikházi Márk kezdett, a fél siker tehát már megvolt, mivel azért valamelyest csak miatta mentünk, mégiscsak a mi kutyánk kölyke. Az első félidő mérlege egy bekapott gól és Márk visszafogott játéka. A szünetet kihasználva elindultunk illemhelyet keresni, kevés sikerrel, talátunk ugyan egy ajtót press felirattal, de hiába nyomtuk, nem nyílt ki.
A második játékrészben sem javult sokat a játék, igaz, kiegyenlítettünk de a válasz szinte azonnal érkezett. Próbáltuk űzni-hajtani a csapatot, néha egy-egy Koszovó-skandálással próbáltuk megbosszulni a szerb játékvezető tévedéseit, de egyszer csak felhangzott a hármas sípszó, és vége. A német csapat, bár győzött ,mint a vesztesek vonult le a pályáról, míg csapatunk együtt énekelte velünk a himnuszt, majd sűrű tapsvihar közepett levezetésként futottak még néhány kört. Kis csapatunk a buszban ülve még néhány gondolattal megfűszerezte a meccs történéseit, majd mély álomba szenderült. Jánossomorjára hajnal negyed ötkor gördült be buszunk, hazaérkezésemkor első dolgom volt újraszámolni az otthon készített utaslistát. Kisvártatva távoli tompa fény gyúlt az agyamban és felismertem a tényt: a felsorolásban a hét után nem a tíz következik.
Utazásunktól függetlenül azért ne menjünk el szó nélkül a csapat mellett, hiszen óriási eredmény ez, ott vagyunk Európa négy legjobbja közt, és ki tudja, mit hoz az olaszok elleni mérkőzés Plzenben szerdán.
Csizmazia Gergely
