Sokan emlékeztek, de aki nem, annak szombaton megmutatták újra Varga Róbert tíz évvel ezelőtti büntetőjét, amivel eldőlt végleg a Szabad Föld Kupa sorsa. Régi felvételek és fotók felidézésével, sőt, a nem is olyan öregek gálamérkőzésével emlékezett ugyanis a helyi sportbarát társadalom az 1998-as kettős sorozatgyőzelemre. Régi mezeiben lépett pályára és játszott barátságos mérkőzést szombaton a tíz évvel ezelőtti focicsapat a gyirmóti játékosokkal. Ahogy a csapat tagja, Nagy László elmondta: „igaz, hogy futni már nem tudunk, de a taktika ma is ugyanaz volt, mint régen, mint tíz évvel ezelőtt.”
A JSE akkor Budapesten beírta nevét a magyar focitörténelembe. Az emlékezetes döntőmérkőzésre több száz szurkoló kísérte a helyi csapatot. Ahogy ifjabb Drobnitsch Tamás, a kupagyőztes csapat edzője emlékezett, a csapat az egész mérkőzés minden percét élvezte. „Már a bemelegítéskor, amikor kijöttünk a pályára és az öt-hatszáz jánossomorjai egyszerre elkezdett tombolni…, hát, azt gondolom, hogy egyikünknek sem volt még ilyenben része és libabőrös volt mindannyiunk háta. Nagy segítség volt a csapatnak, az biztos, és egyből óriási felszabadultság-érzés kerítette hatalmába az embert, annak ellenére persze, hogy izgultunk és feszültségekkel voltunk.
1-0-ra vezetett a Szabadegyháza, amikor Molnár Ferenc kiegyenlítette az eredményt. „Abban a pillanatban az ember nem is tudja, hogy mit csináljon, mikor fontos gólt rúg, én a mai napig is megborzongok rajta. Sajnos utána nem úgy alakult a mérkőzés, ahogy szerettem volna, de hála Istennek megnyertük a végén. – nosztalgiázott Molnár, aki a mostani mérkőzésen vidám pillanatokat szerzett azzal, hogy ugyanúgy, ugyanoda rúgva hibázott büntetőt, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még a tizenegyesek előtt eldönthette volna a kupa sorsát. Ezen azonban ma már csak mosolyogtak a csapattársak. A régi vezetőség is inkább az akkori sikerekre emlékezett a szombati mérkőzés után, a sportpályán tartott ünnepségen. A meghívottak között jelen volt a megyei labdarúgó-vezetés krémje, az akkori segítők, szervezők, közreműködők többsége is, és persze, a két pályára lépő csapaton kívül az akkori szurkolók egy része is.
Fazekas Imre, akkori szakosztályvezető a közösség eredményének tekinti az akkori győzelmet. „Amikor összejön egy jó csapat, összejön egy baráti társaság helyiekből, amikor lehet nagyot álmodni, amikor azt az álmot végre lehet hajtani, amikor több száz embert melléd lehet állítani, és együtt tud örülni ez a tömeg, …ennél nagyobb dolgot nem képzelhet el senki, aki sportol valamit, bármilyen szinten is.”
’98-ban ugyanis a Szabad Föld Kupa hazavitele után a csapat megnyerte a megyei bajnokságot is. Erre is emlékezett Horváth Cs. Attila, a labdarúgó szövetség megyei elnöke. „Akkor ez a Jánossomorja nem csak minőségi játékosokban volt a megyei bajnokság fölött, hanem csapategységben, csapatszellemben is. És ez a kettő, a háttérrel együtt eredményezte azt, hogy Magyarországon akkor, abban a pár hétben, nem csak a megyében, Magyarországon is Jánossomorja futballcsapatáról beszéltek az emberek.”
Mindezekre a sikerekre emlékeztek együtt sportolók és régi szurkolók a mérkőzés után, filmfelvételek, fényképek, és persze malacsült, no meg habzó sörök segítségével. Többen remélték azt is, ezen eredmények felelevenítése, büszkeséget és lendületet adhatnak a jelenlegi futballcsapatnak is.
V.V.
A mérkőzésről
A taktika maradt a régi a hullámzó mérkőzésen. A kicsit lassabban guruló labdát kergető játékosok hol a kék jánosi, hol a sárga gyirmóti hálót veszélyeztették. Egy ellenséges kapufa és egy – nosztalgikusan – kihagyott hazai büntető is borzolta a kedélyeket. Bár a szurkolók gólzáport vártak, a második félidőre igazi érkezett, azonban a játékosok talán még lendületesebben folytatták tovább. Ebben egy, a jegyzőkönyvbe nem jegyzet helyi pályáralépő is segítségükre volt, mintegy tíz percig, tevékeny részt vállalva egy gólból is. Amit persze nem adtak meg, mégiscsak egy drótszőrű tacskó ugrott a labda útjába, ami aztán valahogy a kapuba is került.
A 80 perces mérkőzés utolsó negyedórájában aztán Cser bólintott a hosszúba egy beadást követően, elküldve egy rövidre a kapust. A gálamérkőzés újabb párhuzama volt ez a kupadöntővel, hiszen gólja kisértetiesen hasonlított a Vasas Stadionban begyömöszölt Molnár-féle egyenlítő találatra ’98-ban.
A gyirmót sem játszott alárendelt szerepet, végig legalább ikszre, ha nem kettesre szerették volna hozni a meccset. Ez talán majd három év múlva, otthon sikerülhet nekik, hiszen akkor ők ünneplik tíz éves jubileumukat, a tervek szerint ugyanúgy a jánosi gárdával játszva.
H.T.
