Kétszer is felálltunk

Álmosan kezdtek a csapatok, az első negyedóra inkább tűnt bedobás-gyakorlásnak, mint futballmérkőzésnek. Igazi helyzet is csupán egy-egy akadt, itt Bella, amott Boczkó kapus hárított bravúrral. A legnagyobb izgalmat sokkal inkább az okozta, hogy vajon a csapat motorjának számító Mikhely Zoltán meddig bírja a játékot, hisz alattomos rúgást kapott a térdére. A félidei szünet ezúttal halkabbra sikerült Király Józsefnek (a múlt héten kisebb lakberendezéssel kötötte egybe félidei értékelését a ménfőcsanaki öltözőben), végül ő váltotta a fiatal középpályást. Felélénkült a játékunk, mégis az ellen szerezett vezetést. Az újrakezdés utáni ötödik percben egy lövés a kapufáról még kipattant de az érkező Ferenczi Gábor a hálóba passzolt (0-1). Hat perc elteltével már kétgólos hátrányba kerültünk, újabb védelmi hiba után a kifutó Bella mellett Ferenczi Dániel a kapuba pöckölt (0-2). A lelátóról felzúgott az ébresztő, néhány percre megszakítva a játékvezető nem mindig logikus ítéleteinek értékelését. A második játékrész tizenötödik percében büntetőt ajándékozott csapatunknak Böcskei játékvezető – az eset többszöri visszanézése után a teljes stáb sem jött rá a miértre. Pint lövését a kapus hárította. Jankovicénál viszont már tehetetlen volt, előbb a 23. percben úgy tizennyolcról kilőtte a pipát (1-2), majd öt perccel később Kertész pofozta a kapuba a bogyót egy jó Világi beadás és kis keveredés után (2-2). Hét perccel a vége előtt már szinte kegyelemdöfésnek tűnt Novák gólja, Bella hiába nyújtózott, a jól helyezett lövést nem érhette el (2-3). Azonban nem hagyta magát csapatunk, egy szépségdíjas akció végén Németh Krisztián kilőtte a hosszú sarkot (3-3). Az utolsó néhány percben szinte szétlőttük a kaput és a kapust, ám utóbbi nagyon jó napot fogott ki.