Ménfőcsanak – Jánossomorja 2:2 (1:0)
A sérült Pavol Jankovič hiánya borítékolta ugyan, hogy kevésbé merész játékkal áll ki csapatunk, de az meglepetésként ért mindenkit, hogy egy pontot is csak egy kis szerencsével sikerül elhoznunk Ménfőcsanakról.
– Ő az, akit megkergettem Koroncón – méregették a fiatal bírót a mellettünk álló helyi idős bácsikák a csanaki pálya szélén, a mérkőzés kezdete előtt. Ménfőcsanak egy hellyel mögöttünk, a 13 helyen áll a tabellán, ám szinte mindenki 2-re vette volna a totót – még talán a hazaiak is. Ennek szellemében a mérkőzés is vendég fölénnyel kezdődött, a hazaiak inkább a játék tördelésével voltak elfoglalva – e mellett ki is tartottak a meccs végéig. Először egy beívelés után Fuhrmann bődült a kapura a tizenhatos sarkából, majd az első negyed óra végén Pint bólintott az ellenséges fakeret felé. Ami valószínűleg mindkétszer elhajolhatott a labda útjából, mást a pálya szélén felsorakozott negyven jánosi drukker nem is igen tudott elképzelni.
Mint a fegyveres erők napja a ’90-es évek Magyar Honvédségénél. A JSE felsorakoztatta a teljes arzenált, amik azonban valahogy nem akartak működni. Szép labdafelhozatalokat, egyérintőket, Király pontos beadásait és letámadást is láthattunk, azonban mindez nem akart góllá érni. Az ellenfél tizenhatosa előtt koptak a talán 1944-óta érintetlen gyeptéglák, míg ők szinte alig jutottak el a házunk tájára. Na, ennél a mondatnál tartottam a jegyzetelésben a 25. percben, amikor gólt szerzett a hazai gárda. Az altatásból kontrára ébredő hátvédsorunkon átbújt a távolról érkező labda, miként Bella Kristóf hasa alatt is – akinek az amúgy szépen kiugró és alliteráló csanaki csatárral szemben sok esélye már nem volt (1:0).
Leállósáv
“Nyugi, idő van, játék, játék” – kezdtek rá a hazai szurkolók. A jánosi gárda négyesbe kapcsolt, de az akarásból csak görcsösség született. Mellettünk egy csanaki szimpatizáns jelentett telefonon a mérkőzésről: „Még eddig bírjuk.” Ezen talán ők is meglepődtek. Mindenesetre még egy díszítősorként odabiggyesztett Németh kapáslövés és egy felszabadító Bella öklözés után kicsengettek.
A szünetben megtudhattuk, hogy a helyi restiben a szemük sem rebben a pultosoknak, amikor valaki tíz kisfröccsöt kér ki három sörrel, és hogy az oly hiányzó Jankovičot rég rakoncátlankodó térdsérülése nem engedte ma a megváltói munkakörbe.
Játszd újra
Talán a kapuval volt gond. A második félidő második percben szabadrúgáshoz jutottunk a tizenhatos bal széléről, amit a már többször kitüntetett tüzérségünk: Király József a hosszúba csavart (1:1). De még 241-ig sem számolhattak el a kereplőző jánossomorjaiak, hiszen négy perccel később ismét vezetést szereztek a csanakiak. Egy 35 méterről igen erősen és alacsonyan meglőtt szabadrúgást szinte zsinóron húztak be a sorfal mellett Bella kapujába, aki mozdulni sem tudott a kicsit bicskázó labdára (2:1).
Ha eddig tördelt játékról beszéltünk, akkor most hatványozhatjuk. Pár sárga lapot zsebre is tehetett a JSE, a ha kell, ha nem eső csanakiak pedig kellemes pihenéssel tölthettek pár percet a zöld gyepen. A játék leginkább egy szorulásra hasonlított, amikor az ember akarja, akarja, de sehogy sincs eredmény. Cseréink is csak a hazai szurkolók káromkodásaiba tudtak új színt hozni, a játékba nem. Igaz, helyzeteink azért akadtak. Világi egy szélről érkező beadást a gólvonaltól két méterre is képes volt azonban kihagyni.
A küzdelmet aztán a hazaiak tudták tovább fokozni, méghozzá egy csatárokat megszégyenítő öngóllal. A betörő jánosiak elől egy védő rúgta el a labdát az ötös előtt, egyenesen a hálóba (2:2). A játék képe azonban ezután sem változott. A csanaki térfélen az elakadó helyzeteink, míg sajátunkon a lenyugvó nappal szemben álló Bella kapus bizonytalankodása emelte a JSE szurkolóinak vérnyomását. Igaz, ide kell sorolnunk a következetlen, határozatlan bírói ítéleteket, ami miatt sok jánossomorjai megértette volna a mérkőzés elején a bírót méregető helyeieket.
Ennyi volt
Lendületes, támadó szellemű, ám igazából impotens csapatjátékkal léptünk ma pályára. Bár bízhattunk Király klasszis megmozdulásaiban, mégis úgy tűnhetett ma: ha Jankovič nincs a pályán, a fogaskerekek nem úgy működnek.
Tesch Ferenc elnök, akár a mérkőzésre kilátogató népes jánossomorjai szurkolótábor, csalódottan vonult el a pályáról: „Egy járási szintű ellenféllel szemben sikerült egyenlő játékot produkálni. Amíg a 40 éves Király fut a legtöbbet a pályán, addig sajnálhatjuk magunkat.” De maga Király József edző sem elégedett: „A mai mérkőzésen nem csak a nézők sírtak, de a labda is. Elnézést kérünk a szurkolóktól. Ez maga volt a futball megcsúfolása.”
A talán kicsit túlzásba vitt mondatok után azt remélhetjük, a gárda jövő héten Pannonhalma ellen itthon szépíteni tud. Igaz, ott már a 11. helyről mérkőzünk a pont eggyel felettünk állóval, hiszen a Hegyeshalom gárdáját mai, Koroncó elleni 2:0-s otthoni vereségük után, ha csak gólkülönbségben is, de megelőztük.
Hauptmann Tamás
