Berta Csaba ünnepi beszédét is olvashatják itt!
Egy nappal a nemzeti ünnep előtt tartották a városi megemlékezést Jánossomorján. Bár a kitartó eső megtizedelte a kilátogatókat, az ünnepség szép volt, és ami az ünneplőknek fontos: politikamentes.
Huszárokra emlékeztek
Délelőtt az ovisok vonultak utcára Jánossomorján, a városi ünnepség délelőttjén, hogy immár hagyományosan feldíszítsék a város köztéri nemzeti emlékműveit. A nemzeti ünnepre egész héten készülő kicsik a délelőtti ovis ünnepség után papírkokárdákkal és piros-fehér-zöld zászlókkal felszerelkezve érkeztek a Hármashalomhoz és a Szabadság-emlékoszlophoz.
Politikamentesen
Este a Balassi Bálint Művelődési Házban gyűltek össze a nagyobbak, a – némileg talán szokatlanul 14-én megrendezett – városi ünnepségen. Itt Berta Csaba a jánossomorjai ifjúsági klub elnöke mondott beszédet, melyben örömét fejezte ki, hogy, városunkra jellemezően, az aktuálpolitikai történések nem árnyékolták be a helyi ünnepet, ellentétben sok más településsel. Ezt a megemlékezés után megkérdezett ünneplők többsége is osztotta.
’48-as pillanatok
A beszéd után a Körzeti Általános Iskola diákjainak műsora következett, melyet Herman Antal tanított be a gyerekeknek. A darabban közreműködött a Varga Veronika tanárnő vezette iskolai kórus is. A műsorban a forradalom és szabadságharc jellemző pillanatait elevenítették fel a gyerekek. Láthattuk például a Landerer nyomda lefoglalását, Petőfi kortesbeszédét, de Haynau kegyetlen felszólalását is a megtorlások kezdetén. A darab, mind érzelmileg, mind történelmi hitelességet tekintve kiváló érzékkel vette sorra az eseményeket.
Tüzet vittek
A megemlékezés csúcspontja az évek óta hagyományos fáklyás menet volt, a három magyar szabadságharc előtt tisztelgő kopjafához a jánossomorjai Szabadság-parkba. Bár az egész nap szakadó eső sokakat otthon marasztalt, de azért így is több idős és fiatal vonult és emlékezett a forradalom lángjaival a 160 évvel ezelőtti eseményekre.
A megemlékezésen Wittmann Elekné kiválóan előadott Petőfi-szavalata után a tiszteletadás következett. Az ovisok által elhelyezett díszek közé koszorút helyezett el a város önkormányzata, a cigány kisebbségi önkormányzat, több helyi civil szervezet, az ifjúsági klub és nyugdíjasklub, és az önkéntes tűzoltó-egyesület is.
Idén is békésen ünnepelt tehát Jánossomorja. Az az egykor németajkú település, mely 160 éve a legtöbb honvédet állította ki Moson vármegyében.
HT
Berta Csaba beszéde a március 14-i városi ünnepségen:
Tisztelt Ünneplők!
“1848. március 15. Mindenki számára ismert ez a dátum, sorolhatnám a hozzá fűződő eseményeket:
a márciusi ifjak elindulását a Pilvaxból, Táncsics kiszabadítását, a nagygyűlést a Nemzeti Múzeum előtt, Vagy felolvashatnám a 12 pontot, elszavalhatnám a Nemzeti dalt, említhetném a vértelen forradalmat követő véres szabadságharcot, ahol többezer magyar hazafi áldozta fel életét a magyar szabadság szent oltárán.
Számtalanszor elhangzott már az elmúlt 160 évben az ünneppel kapcsolatban Petőfi, Táncsics, Batthyány, Kossuth, Klapka, Bem apó vagy Görgey neve és szerepe az események sorában. Azonban a tényeket mindenki megtanulta a történelemkönyvekből, tisztában van az akkori események súlyával, nagyszerűségével.
Számomra a forradalom szó csupán egy történelmi fogalom. Szerencsére nem volt részem hasonló történésekben eddigi 18 évem alatt és remélem, hogy a közeljövőben nem is fogom megtapasztalni, mit is jelent valójában.
A híradásokat figyelve büszkeséggel tölt el, hogy ez a város – sok más hellyel ellentétben – még úgy készül március 15-ére, ahogy ünnepelni illik, EGY közös megemlékezéssel és nem ki-ki pártállása szerint, kordonok közt magyarságát fitogtatva.
Ehelyett felháborító módon a politikai pártok megpróbálják kisajátítani a NEMZETI ünnepet és ezzel megosztani a NEMZETET.
Őriznünk kell a forradalom emlékét és fel kell nőnünk, méltóvá kell válnunk Petőfiék és az aradi 13ak örökségéhez. Erősítenünk kell önmagunkban és honfitársainkban az egy néphez való tartozás érzését.
Sokan mondják, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de a történelem csalafinta kénye úgy hozta a magyaroknak, hogy nekünk többször is sikerült vérrel kivívott erényeinket elkótyavetyélnünk.
Beszédemet a Kormorán együttes gondolatával zárom:
Európa közepén élt valahol egy nép,
hol felszántva a határ, hol végtelen az ég
Nem kívánt mást, csak saját hazát, hol övé a dal, s a szó,
Hol aranyból, sárból születik majd, tudós és álmodó.
