Egy év kihagyás után ezúttal ismét közösen búcsúztathatták az óévet és köszönthették az újat Jánossomorja polgárai a szentjánosi templom-téren szilveszterkor, és együtt nézhették a jól bevált, de tavaly elmaradt tűzijátékot.
Fél tizenkettő, már szállingóznak a szilveszterezők a főtérre. Háromnegyed tizenkettőre, mire a néhány lelkes önkormányzati képviselő – és persze a polgármester, sőt mi több, a polgármesterné – elkezdik osztani az ingyen forraltbort, már szép nagy forgatag gyűlik össze a sátor előtt. Színes, csillogó parókák, mosolygó emberek, borvirágos arcok. Még az idősebbek is akkora hévvel fújják a trombitát, mint egy kisgyerek. Durrognak a petárdák, bömbölnek a dudák, ismeretlenek kívánnak egymásnak boldog új évet. Van aki azt mondja, az volt a legjobb 2007-ben, hogy felvették a gyereket az új suliba, másoknak a kupagyőzelem jut eszükbe először. Éjfélkor a Himnusz hangjaira elcsendesedik a tömeg, a téren egy percre mindenki elkomolyodik, és vigyázzba rendezi magát. Aztán újra rázendítenek a dudák, és puszizkodnak még azok is, akik máskor nem szoktak. A tűzijáték hangos, fényes, színes, ahogy az dukál, és még csak nem is “kis családias” ahogy a polgármester szerényen beharangozta. Jó látványos. Mire vége lesz, nemcsak a nyaka zsibbad el mindenkinek, de azt is kezdik érezni, hogy hát bizony nincs itt a téren valami meleg. Indulás haza, vagy vissza a buliba, lábakat a radiátorra, poharakat újra a kézbe, party reloaded. Vagy rámarkolunk a telefonra, hátha nincs már annyira leterhelve a hálózat, és lelkesen pötyögjük, hogy boldog új évet! Hát akkor hajrá, irány kétezernyolc.
jakabviktória
