“Milyen a tökéletes karácsonyfa? Minden karácsonyfa tökéletes.” – Charles N. Barnard
Az utolsó ajándékok még vevőre várnak. A pult mögött didergő árusok azt mondják, a legtöbb embernek még most jut eszébe egy-két családtag, barát, akinek valami apróságot gyorsan venni kellene. De a karácsonyi dekoráció is bőven kiegészíthető még itt. A helyi civil szervezetek által rendezett vásáron csuhéangyalkák, betlehemek sorakoznak a pultokon. A vásározók szerint tavaly a mikulások játszották a főszerepet, ám idén az angyalkák, illetve a szalmadíszek értek a dobogó tetejére. Talán ellenreformáció.
“Karácsonykor minden út haza vezet.” – Marjorie Holmes
A magyar népzenei bemelegítés után sokaknak nem csak a hideg miatt járt a lábuk a vidám ünnepi dalokra. De Szentpéterre még a mikulások is hangszerrel érkeztek ezen az estén. A Nagyfödémesi Fúvószenekar télapójelmezben fújta a Jánossomorjai Fúvós Egyesülettel közös karácsonyi koncertjén. Piros sapkában, talán nem csak a hidegtől piros orral, mosolyogva. “Szeretnénk ünnepi hagulatot hozni, meg egy kis szertetet.” – mondja a vezető mikulás, még a koncert előtt.
“A karácsony üzenete: sosem vagyunk egyedül.” – Taylor Caldwell
„A közösség miatt jöttünk ki, hogy kicsit lássuk az embereket, a barátokat. Egy kis karácsonyi hangulat, talán ez a legfontosabb.” – mondja egy férfi, de sokan csatlakoznak ehhez a véleményhez. Kicsit összehozza az embereket ez a rendezvény. Volt olyan is, aki egyenesen Berlinből érkezett a karácsonyi forgatagra. „Épp azért vagyok itt, hogy még több barátot szerezzek, és e mellett a jó vörösbor mellett biztos sikerülni fog.” Ma este itt groteszknek tűnik, hogy eltűntek a lassan megírt, igen személyes karácsonyi üdvözlőlapok. Dobok egy e-mailt inkább, körbe. Te is, én is.
Sokan azonban csakis a templomi koncertre érkeztek. A Canto Excolo kamarakórus idén is hagyományosan adventi énekléssel köszöntötte a jánossomorjaiakat. A kórus 2004 decemberében adta első, éppen adventi koncertjét. De a szentpéteri templomban most is hallhattunk újdonságokat az ismert egyházi és világi karácsonyi dalok között.
“Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.” – Stephen King
A karácsonyi forgatagot 2005 óta rendezik meg, egyre bővülő kínálattal. Az idei rendezvényt az ötletgazda Társaskör mellett további nyolc egyesület, intézmény támogatta. A forralt bor pedig nem csak az elgémberedett ujjaknak és az elhervadt borvirágoknak tett jót. A melegítő ital árából befolyt összeget a következő évi forgatagra fordítja majd a szervezőgárda.
A leheletek mintha pislákoló ablakú falvak kéményeiből szállnának fel. Talán ma a szívekben is jobban begyújtottak. Advent utolsó napjaiban, itt a karácsonyi forgatagban valahogy felszabadulnak az emberek. Mosolyognivaló, ahogy a tegnap még a kereszteződésben durván egymásra dudálók, a haragvó családok Rómeói és Thybaltjai, a megcsalt szeretők vagy az iskolaudvaron összeverekedők most egymásra mosolyognak. Karácsony van.
Az emberek mosolyogva szélednek szét a templomajtó becsukásával. A parkoló autók kijárnak a térről. Nincs akarnok most a kormány mögött, nincs elmormogott káromkodás a bajúsz alatt. Mindenki előzékeny. Az utolsó jókívánságok is elhangzanak, az utolsó poharak is összekoccannak. Most sajnáljuk a holnap haragosait. De aztán valaki egyszer csak a lámpákat is lekapcsolja majd az üres templomtéren, észrevétlenül. És újra hétköznap lesz.
A hétfők rohanása, az idő utáni hajsza és a pénz rabigája már minket, egy akárhogy is nézzük, kis faluban lakókat is elidegenít egymástól. XXI. századi pillanatkép a nyugati határszélen. Ráérne itt valaki egy forralt borra, mondjuk január 14-én? Gondolom nem…
Hauptmann Tamás
