-hirdetés- -hirdetés-
December 20-án éjféltől a magyar határok csak a térképen láthatóak a szlovák, osztrák és szlovén szomszédokra pillantva. A schengeni övezethez való csatlakozásunkat a környékünkön sok helyen, sokféle módon ünnepelték. Stábunkkal körbejártuk térségünk jellemzőbb településeit. Egy azonos: mindenhol hideg volt.

 

Albertkázmérpusztán szalmabálák, kis sátor fogad a határátkelőnél. A sorompót már délután leszerelték, de az akkor még szolgálatban álló osztrák határőrök szigorúan őrizték az átkelőt, olyannyira, hogy a felvételek készítését sem engedélyezték. Más osztrák településekhez hasonlóan Féltoronynál is kihelyezték a behajtani tilos táblát, ez alól csak a kerékpáros, illetve a mezőgazdasági forgalom élvez kivételt. Ennek ellenére kintjártunkkor több osztrák rendszámú autó is áthajtott a tiltott táblán.

A településen este fáklyákkal, forralt borral, pogácsával és zsíros kenyérrel várták a határok megszűnését. A hangulat talán itt a legőszintébb és legbensőségesebb. De a legérezhetőbb változást is itt hozta: A falu főutcájának végén holnaptól nem állnak osztrák határőrök. Az ünnepségen a helyi magyar civilek jelentek meg, valamint több egykori határőr, sőt a szomszéd ismerős hivatalos szervei is átballagónak egy koccintásra tizenegytájban.

Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény

Jánossomorján sokáig semmi ünnepséget nem jeleztek előre, se a határőrség, se a városvezetés nem akart sorompószaggató forraltborozást. Majd az utolsó napon körtelefonon indultak a hírek: talán valami, éjfélkor. De a határőrök maguk sem tudták eldönteni sokáig, tízig vagy éjfélig adják az utolsó szolgálatot.

Elindultunk azért, lesz ami lesz. Européerként felkészültünk: magyar szilvapálinkával és Neue Deutsche Welle válogatással. De csütörtökön este tízkor a helyi határátkelő csendes. A sorompót már korábban leszerelték, mondják. A szolgálatban lévő határőrt magyar és osztrák kollégái szíverősítik – jelenlétükkel. Szilveszteri a hangulat.

“Denn die Liebe, Liebe, Liebe, Liebe, die macht viel Spaß,
viel mehr Spaß als irgendwas.”

Az osztrák rendőrség vezetői is megjelennek a helyszínen egyszeriben. Rutinellenőrzés, baráti vállveregetések. Bár be akartuk gyűjteni az utolsó jánossomorjai pecsételések egyikét, még ezzel sem tudtak szolgálni az utolsó szolgálatot adók, hiszen már jópár napja nem használnak itt ilyesmit.


Kázméron rég várják…

Az osztrákok azonban otthonaikban e kései órán is félve bújnak egymáshoz, hiszen a határok eltűnésével bűnöző hadak jelennek meg a portáknál. Legalábbis a sajtó szerint. De az általunk megkérdezett magyar és osztrák mundérosok egyike sem osztja e régóta terjedő híreket. Szerintük a határ környékén lakók életét csak megkönnyíti ez az intézkedés, félni pedig nem kell, legalább is nem az itt élőktől. A bűnözők pedig nem ezeket az utakat választják.

“Da Bleib Ich Kühl
Kein Gefühl…”


Ennek ellenére az osztrák fél a schengeni nyitás után pár kilométerrel beljebb, egy második ellenőrző vonalat hoz létre. Így az átkelők embereket a határ mögött, a sógoroknál is igazoltathatják az osztrák határőrök.

A nagy érdeklődésre való tekintettel tovább is állunk a családias hangulatból. Legalább elmondhatjuk, nálunk nem spilázták túl ezt a túlhangsúlyozott dátumot. Már csak telefonon halljuk, az egyik andaui vállalkozó éjfélkor bort kínált a kilátogatóknak. Dicséretes.


Sajtófigyelem

Emelték az est fényét

Hegyeshalom. Össznépi ünnepségsorozat, jóval több hivatali személlyel és újságíróval, mint lelkes civillel. Az egyik tévéstáb mikrofonvégre kap egy magyar zászlóval bóklászó urat. – Azért szúrtatok ki, mert magyar zászló van nálam? -mondja a, mint kiderül, nyugalmazott határőrtiszt.

Béndek József a határőrség országos parancsnoka leszereli, majd Gyurcsány Ferencminiszterelnök, Göncz Kinga külügyminiszter, Takács Albert igazságügyi miniszter a magyar oldalról, és – kicsit áthallásosan – Erik Buxbaum, a belügyminisztérium közbiztonsági főigazgatója az osztrákról megmarkolják éjfélkor az utolsó sorompót Hegyeshalomnál és leemelik. Tűzijáték, taps, himnuszok. 24 ország nyílt ki most.

“Wenn ich in ihre Augen schau,
dann bin ich dem siebten Himmel nah.”


Fényes jövő

A rendezvény záróakkordjaként a megszűnő határőrség emlékkövét avatják fel, kesernyésen tisztelgő, de a jövőben bízó határőrökkel, akik elfelejtik a rendőrvicceket reggelre.

“Hey Taxi – Hallo Taxi – Hallo – Sind Sie noch frei ? – Na klar.
Ich möcht’ nach Hause – es ist schon halb drei.”


Majd, még ünnepi hangulatban kis stábunk átkel az immár üresen álló kapuk, és a szép számmal itt forgató más tévéstábok között az osztrák oldalra, hogy megkerülve a hegyeshalmi épületet, hazatérjen. A sor óriási, pedig semmi ellenőrzés. Lopott helyekre pofátlanodunk, és mintha buszsávon szaggatnánk át a magyar oldalra. Nem értjük a dolgot, de az vigasztal, hogy most már akár Albertkázmérpuszta felé is mehettünk volna.

Hauptmann Tamás, Veres Dávid