Csütörtök este érkeztek városunkba a németországi vendégek, akik pénteken, miután Lőrincz György művelődésszervező a Polgármesteri Hivatalban bemutatta nekik Jánossomorját, rendkívül érdeklődőnek bizonyultak a települést és a helyi intézmények működését illetően. Utána buszos városnézésen vettek részt.
A Stuttgart melletti, Jánossomorjához hasonló méretű település vezetői és a helyi önkormányzat csupán az elindítói voltak a partnerkapcsolatnak. A fő cél a polgárok közötti együttműködés. Ezért is kérték az illingeniek, hogy a csoport egy része családoknál legyen elszállásolva Jánossomorján, ezzel is teret adva a barátságok kialakulásának. A péntek esti vacsorán – amelyre a szentjánosi iskola aulájába hívta meg a város a vendégeket és a vendéglátókat – az illingeni civil szervezetek képviselői a hasonló jánossomorjai egyesületek tagjaival találkozhattak, így a helyiek közül ott voltak például a Canto Excolo Kamarakórus, a vadásztársaság, a nyugdíjas klub, vagy az egyházközségek képviselői. Dr. Kurunczi Károly polgármester elmondta: „Itt a civil szerveződéseknek kell megtalálniuk egymást és ennek az esti összejövetelnek ez a lényege, hisz eleve úgy szerveztük, hogy valóban mindenki, aki a német delegációnak tagja, találja meg itt a magyarországi partnerét, ez sikerült is. A holnapi napon is ugyanők egymás kezét fogva járják be azokat a területeket, ahol a mi civil szerveződéseink dolgoznak és reméljük, hogy ebből egy tartós kapcsolat lesz.”
Szombaton tehát már egyénileg, mindenki a hasonló érdeklődési körű vendégének szervezett különböző, kötetlen programokat.
Harald Eiberger, Illingen polgármestere szerint egy partnerkapcsolatnak mindig két oldala van. Ők is tanulhatnak néhány dolgot a magyaroktól, és talán a magyarok is tőlük. “Most meglátjuk hogy vannak-e közös pontok, ahol találkozhatunk, a sport, a kultúra vagy a gazdaság terén. Ez majd kialakul, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még ez a kapcsolat.” – nyilatkozta.
A német vendégek kellemes élményekkel tértek haza, azt mondják, jó volt itt nálunk, mert az emberek kedvesek és barátságosak voltak velük, és érezték a vendégszeretetüket. „Mindig becsülöm ezt a szívélyes magyar vendéglátást, olyan, amilyen nálunk nem létezik.” – mondta Stefan Stocker, aki, ahogy mesélte, magyarnak született, de most már németnek vallja magát, mert több mint hatvan éve Németországban él. Az öregúr, aki egy hétvége erejéig újra használhatta az anyanyelvét, vasárnap reggel már könnyes szemmel búcsúzik: “Azért nekem mégiscsak ez a hazám.”
Jövőre Jánossomorjáról utazhat majd ismét egy csoport a németországi településre, hogy erősítsék a hétvége folyamán kialakult kapcsolatokat, barátságokat. Hivatalos testvérvárosi megállapodás aláírása egyelőre nem várható, éppen azért, mert ez a találkozás nem a települések vezetésének, hanem elsősorban civil kezdeményezéseknek teremt lehetőséget arra, hogy tartsák egymással a kapcsolatot és közös programokat szervezzenek.
Jakab Viktória
