-hirdetés- -hirdetés-
1947. április 26-án kezdődött a szlovákiai Szenc magyar lakosainak Magyarországra telepítése. A hatvanadik évforduló alkalmából tegnap Szenc városa közös emlékezésen látta vendégül azokat a jánossomorjaiakat, illetve gyermekeiket és unokáikat, akiket Szencről telepítettek át az akkori Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre.

 

Harminc magyar családot telepítettek át 1947 áprilisában a szlovákiai Szencről Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre, az onnan kitelepített svábok helyére. A kényszertelepítés hatvanadik évfordulója alkalmából április 28-án, szombaton, Szencen ezekért az emberkért mutattak be misét, akiknek annak idején el kellett hagyniuk szülőhelyüket. A jánossomorjai önkormányzat kis küldöttsége mellett több mint ötvenen érkeztek városunkból a közös emlékezésre, legtöbben közülük az egykori szenci lakosok gyermekei, unokái, de maguk a kitelepítettek is újra ellátogattak volt otthonukba. Csasznyi Ferenc azt mondta, ilyenkor, amikor visszalátogat szülővárosába, úgy érzi, mintha mindigis itt lett volna, mert nemcsak a régi emlékek jönnek elő, hanem nagyon sok ismerőse is van még itt. Noha otthonának már Jánossomorját kell hogy tekintse, hiszen élete nagyobb részét ott élte le, és Szencre csak látogatóként jön, mégis ő is, sőt a gyerekei és az unokái is fontosnak tartják, hogy Szencen vannak a gyökereik.

A mostanihoz hasonló találkozót tíz éve szerveztek először, az események ötvenedik évfordulóján. Az akkori és a mostani rendezvény szervezői Duray Rezső és Agárdi Gábor Pozsony Megyei és Szenc városi képviselők. Duray Rezső elmondta, úgy látta, hogy az ötvenedik évforduló könnyesebb, megindítóbb volt, mert akkor, 1997-ben sokan még csak először jártak Szencen azóta, hogy kitelepítették őket. A mostani találkozó már egy vidám, családias emlékezés volt. Azóta ugyanis már többször vissza tudtak látogatni Szencre az itt születettek, hiszen Magyarország és Szlovákia uniós tagsága óta ehhez már útlevél sem kell. Így újra feléledtek a családi kapcsolatok, és a szenci fiatalság, a hozzátartozók és leszármazottaik is megismerhették a háború utáni eseményeket.
1997 óta már többször találkoztak szervezett keretek között is a szenciek a jánossomorjaiak.
Bárdos Gyula, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője szerint is az unión belüli határok fellazulásának köszönhető, hogy, mint mondta, ha átlépjük a határt, „…hazulról haza megyünk.”

Az ünnepségen Szenc polgármesterének és alpolgármesterének köszöntője mellett Dr. Kurunczi Károly, Jánossomorja polgármestere is megköszönte a szervezőknek, hogy lehetővé tették az 1947-es szomorú események kárvallottjainak, hogy ismét ellátogassanak szülőföldjükre.

A szlovákiai Szenc 15 000 fős lakosságának ma is 23 %-a (több, mint 3000 ember) magyar nemzetiségű. Ők a magyarság összetartásának eszközét is látják abban, hogy a város magyarajkú lakói mindig tárt karokkal fogadják az egykori szenci, ma pedig már jánossomorjai magyarokat.

A második világháború utáni kényszertelepítések keretében egyébként összesen 250 családot telepítettek át Szencről Magyarország különböző pontjaira. Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre összesen több mint 60 szlovákiai magyar család érkezett: a 30 szenci család mellett 23 Nagyfödémesről és tíz Búcsról. A svábok kitelepítése után ez volt a háborút követő időszak legnagyobb, Magyarországot is érintő népességmozgása.

Jakab Viktória


Kapcsolódó cikkeink:
“Vádak vádja: Magyarságom”
Sorsforduló 60 éve
Együttműködés Szenccel