Megvertük magunkat

Gsz.: Németh András , Markó Gergő , Sinkó Tamás
Sárga lap: Makai Balázs

Jánossomorja: Sipőcz –Göblyös , Plachy , Pint , Bíró- Drobnitsch , Koltai , Hegedűs-Makai , Horváth , Varga

Csere: Makai helyett Papp

Tapolca: Gelencsér-Berta , Hegedűs , Lukácsa , Bárány – Németh K., Tóth , Markó , Wolher-Sinkó , Németh A.

Csere: Németh K.helyett Kóródi, Németh helyett Csáki

A borongós, szeles időjárás nem volt csalogató hatással a nézőkre, így mintegy 200 fő láthatta a helyszínen a mérkőzést. Csapatunkból ezúttal hiányzott Németh Balázs és Búza István, előbbi izomsérülést szenvedett, utóbbit pedig, ha igazak a zuhanyhíradó értesülései, édesapja nem engedte pályára lépni. Drobnitsch Tamás edző ezúttal támadó szellemű taktikát választott, hiszen a már megszokott sepregetővel játszott 4-4-2–t felváltotta egy 4-3-3-as felállásra. Itt Horváth volt a csúcsék, balján Vargával, jobbján Makaival kellett volna bevenni az ellen hálóját. Ennek megfelelően bátran kezdtünk, olybá tűnt, hogy komolyabb tapolcai ellenállás nélkül felmorzsoljuk a védelmüket, azonban a befejezések nem sikerültek. Egészen a 23. percig az történt a pályán, amit mi szerettünk volna, ekkor viszont az üresen hagyott tapolcai Tóth labdát szerzett a tizenhatos vonalától nem messze, és a szintén magányosan álló Németh A. elé passzolt, aki góllal fejezte be az akciót. (0-1). Az első félidő további részében a sok hibával játszó Jánosomorja próbálkozásait láthatta a publikum, ám ha bíztató kapuközelbe jutottunk, szinte mindig addig-addig passzolgattunk, mígnem visszajátszottuk az utolsó emberként operáló Pinthez a labdát. A félidőben Drobnitsch edző cserét hajtott végre: A meglepően szürkén, pontatlanul játszó Makai helyett a fiatal Pappot hozta be védőnek. Pint felment csúcspozícióba, jobbszélre került Horváth, a liberó posztját pedig Plachy vette át. Tehát továbbra sem adtuk fel a gólszerzés szándékát. Lehetőség persze akadt, de mind Pint – bár az akarat látszott – mind az egyébként is fogatlan kutyaként küzdő Hegedűs labdái messze elkerülték a kaput. Az ezen a meccsen debütáló Bíró agilisan játszott, lövései is akadtak de nem magaslott ki a csapatból, sőt: A második gól előtt a szabadrúgásból a kapu elé tekert labdát nem fejelte el, így az üresen találta Markót, aki 3 méterről nem hibázhatott. Sipőcz alaposan elaludt ennél az esetnél, hiszen már serdülő korban beleplántálják az emberbe, hogy az ötösön belül a kapusé a labda. Ha kimozdul és elüti, egész más eredmény alakulhatott volna, hisz még bő öt perc állt a rendelkezésünkre. A bekapott gól után már fel sem tűnt senkinek hogy a 90. percben a teljesen üresen hagyott Csáki labdát kapott a térfelünk közepén, majd a kapuig robogva Sipőcz mellett betalál. Az összességében kiegyenlített mérkőzésen a szinte összes lehetőségét kihasználó csapat nyert, míg mi csak azzal vigasztalhatjuk maguk, hogy legalább számos helyzetet kialakíthattunk. Ám egyenlőre a gól várat magára. A csapatból kiemelni bárkit is, hálátlan feladat, mégis talán Göblyös volt az, aki legtöbbet tett a csapat – újra elmaradt – sikeréért.

Drobnitsch Tamás: Görcsösen, kínlódva játszottunk, a helyzeteit kihasználó csapat nyert. Próbáltam az egész heti munkát úgy felépíteni, hogy az eddigi mérkőzéseket felejtsük el és igyekezzünk egy kicsit több labdát szerezni, nyomás alatt tartani az ellenfelet a saját térfelén. A vezetőséggel karöltve keressük az okát a gyenge szereplésnek és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy újra jó focit láthasson a jánossomorjai közönség.

Lázár Szilveszter: Őszintén szólva meglepett a jánossomorjai gárda akaratos, harcias játéka, és azt hiszem, a szerencsének is betudható a mai győzelmünk, hiszen 0-1-nél nem nyugodhattunk meg. Hál’ istennek a végén két góllal sikerült a győzelmet bebiztosítani. Mindenesetre az eredménnyel elégedett lehetek, a játékkal viszont nem, hiszen többször is mezőnyfölényben játszhattak a hazaiak.