Az ’56-os forradalom és szabadságharc helyi áldozataira emlékeztek a Jánossomorjai Társaskör Egyesület tagjai péntek este. Pusztasomorján Kelemen Rezsõ, a mosonmagyaróvári sortûzben életét vesztett fiatal, míg Szentjánoson Író László a pesti harcokban elesett honvéd nyughelyénél gyúltak emlékmécsesek.

A forradalom és szabadságharc nemzeti gyásznapjának elõestéjén, november 3-án, várta a megemlékezõket a Jánossomorjai Társaskör Egyesület az ’56-ban elesett hõsi halottak sírjához a helyi temetõkbe. Az emlékezés lángjait elõször este 17 órakor Pusztasomorján gyújtották meg Kelemen Rezsõ sírjánál. A 16 éves ipari tanuló 1956. október 26-án, a mosonmagyaróvári határõr-laktanya elõtti sortûzben vesztette életét. A fegyverek akkor 104 halálos áldozatot és legalább ugyanennyi sebesültet követeltek – akik között szintén volt jánossomorjai.

Kelemen Rezsõ

A sírnál Nagy József, a társaskör tagja, korábbi polgármester tartott emlékbeszédet. Kelemen Rezsõhöz szólva köszönetet mondott azért, hogy õ és társai síkra szálltak a forradalmi eszmékért, és közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy ma demokráciában élhessünk.
A társaskör koszorúját Csontos Attila elnök helyezte el.

Író László

Az emlékezõk ezután a szentjánosi temetõbe mentek. Itt Író László, a forradalmi harcokban Pesten elesett 22 éves honvéd sírjánál helyeztek el koszorút és gyújtottak gyertyákat a kilátogatók.

Nagy József az ’56. október 29-én elesett honvédre emlékezõ beszédében felolvasta Molnár József, volt katonatárs egy, a Kisalföld címû megyei napilapban megjelent levelét, melyben elesett bajtársaira, többek között a szentjánosi Író Lászlóra is emlékezik. Író László szakasza e szerint részt vett a Honvéd utcai sortûzben, a Tököli utcai harcokban, politikai foglyok kiszabadításában sõt, a kormány és az országház védelmében is, majd november 4-én, a közeledõ szovjet csapatok elé vonulva súlyos harcokat vívtak.

Szalai Imre, Dr. Dicsõfi Endre, Göncz István

Nagy József beszéde végén elmondta, a most meggyújtott gyertyákkal a többi, a forradalmi események során életét vesztett helyi lakosra is emlékezünk: Szalai Imre akkori egyetemi hallgató szintén Pesten esett el, de õ más településen nyugszik. De Dr. Dicsõfi Endre orvos és Göncz István helyi lakosokról is szót ejtett, akiket, a megtorlás során vittek el, mint mondta, különösebb bûn nélkül súlyosan megverték õket, majd hazaengedték azért, hogy itthon pusztuljanak bele az ütlegek következményeibe.”

A különösen hideg idõ ellenére nagyjából húszan jöttek el és gyújtottak gyertyát a síroknál, mindkét temetõben az elhunytak több hozzátartozója és volt barátja is csatlakozott a megemlékezõkhöz.

H.T.