60 éve telepítették ki Mosonszentjános és Mosonszentpéter németajkú lakosságát. A két község németjeit 1946. április 23 és 27 között szállították el Németországba. Helyükre szlovákiai magyarokat költöztettek, így 1945 és 47 között a két település majdnem teljes lakossága kicserélõdött.
60 évvel ezelõtt, 1946 áprilisában telepítették ki a két község középkori eredetû németajkú lakosságát. A második világháború gyõztes hatalmai 1945 novemberében döntöttek a svábok Németországba telepítésérõl. Mosonszentjános és Mosonszentpéter lakosságának 75 %-a az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségûnek vallotta magát, ennek alapján kerültek ’46-ban a kitelepítendõk listájára. A rendelet szerint akinek magyar házastársa volt, az mentesült a kitelepítés alól.
A kitelepítésre ítélteket 1946. április 20-tól kezdve külön vonatszerelvények várták a szentjánosi állomáson, amelyek 23-a és 27-e között szállították el õket. A szemtanúk elbeszélései alapján egy vagonba 30 embert zsúfoltak. A tehervonat három napig állt a szentjánosi állomáson, míg végre elindult velük.
A családok értékeiket az itt maradókra bízták, abban a reményben, hogy hamarosan visszajönnek értük. Az emberek nagy részét Stuttgart, Wertheim és Heidelberg környékére vitték. Legtöbbjük sohasem költözött vissza szülõfalujába. Helyükre 1945 és 47 között felvidéki magyarokat telepítettek.
Mosonszentpéter és Mosonszentjános egykori, sváb lakosai 2004 júniusában látogattak el Jánossomorjára, ahol kettejüknek díszpolgári címet adományozott az önkormányzat a Németországban szétszórva élõ egykori szentjánosiak és szentpéteriek összefogásáért.
A látogatást idén júniusban, kitelepítésük 60. évfordulóján megismétlik.
