A szlovákiai magyarok 1945 és ’49 közötti kitelepítésérõl tartott elõadást a helyi mûvelõdési házban Agárdi Gábor Pozsony Megyei és Szenc városi képviselõ és Duray Rezsõ Pozsony Megyei és Szenc városi képviselõ, a Magyar Koalíció Pártjának Szenc járási elnöke.
A TIT Pannon Egyesület Jánossomorjai Tagszervezete által rendezett Jánossomorjai Esték címû elõadássorozat keretében kedden este ismét a helyieket személyesen is érintõ téma került terítékre. Agárdi Gábor a magyarok deportálásáról és kényszertelepítésérõl tartott elõadást, a témáról korábban megjelent cikkek, könyvek alapján, Duray Rezsõ pedig a szlovákiai magyar gróf Eszterházy Jánosról, Kassa parlamenti képviselõ életérõl, munkásságáról beszélt. A gróf sokat tett a magyarok megmentéséért a megszületõ Csehszlovák államban. Az elõadáson a nézõk közül többen maguk is érintettek voltak a drámai eseményekben.
2005. április 5-én volt hatvan éve, hogy kihirdették a Kassai Kormányprogramot, amely a németek és magyarok kitelepítésének alapja volt. A szlovákiai magyarok kitelepítésérõl szóló egyezményt a Csehszlovák és a Magyar Állam 1946. február 28-án írta alá, a kitelepítések azonban csak egy év múlva kezdõdtek el. Ez idõ alatt a Csehszlovák állam munkatáborokba, kényszermunkára szállította a magyarokat, hogy ezzel sürgesse a magyarok kitelepítését az országból.
1947 márciusában indult meg a szlovákiai magyarok kitelepítése, amikor a felvidéki magyarság nagy részét Magyarországra telepítették. Szencrõl Jánossomorjára áprilisban érkeztek a családok. Az elõadáson nézõként jelen lévõ Csasznyi Ferenc, egykori szenci lakos személyes élményeit is elmesélte a deportálással kapcsolatban. Mint mondta, Magyarországra érkezésük után öt évig nem pakoltak ki több csomagot, mert azt várták, hogy visszatérhetnek szülõfalujukba.
Duray Rezsõ Eszterházy János gróf életérõl beszélt, aki egyetlen magyarként az akkori Csehszlovák kormányban próbálta megakadályozni a magyarok kitelepítését. Ezt a kormány életfogytiglani börtönbüntetéssel torolta meg. “A mostani Szlovákia sem ismeri el személyének jelentõségét, hiszen ha elismernék, azzal az akkori Szlovák Állam fasiszta voltát is be kellene ismerniük” – hangsúlyozta Agárdy Gábor. Felhívta a figyelmet, hogy a háború alatt Esterházy gróf volt az egyedüli, aki nemmel szavazott a zsidó deportálásokról való szavazáskor a parlamentben, és ezt akkor több szlovák képviselõ nyiltan nehezményezte.
A gróf a háború és az orosz fogság után, politikailag megbízhatalannak bélyegezve járta a szlovák börtönöket, ahonnan 1957-es haláláig, az 1955-ös általános amnesztia ellenére sem került ki. Levelezésébõl kiderült, csupán a magyarság melletti helytállása miatt nem engedték szabadon. Hamvait nem adták ki családjának, máig “ismeretlen” helyen nyugszik.
A gróf haláláig a szlovákiai magyarság és az európai gondolkodásmód szimbóluma volt. Elsõ parlamenti beszédében például kifejtette, hogy „megkérdezésünk nélkül csatoltak bennünket Szlovenszkóhoz, elvárjuk tehát, hogy a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat”. A csehszlovák parlamentben ugyankkor követeli Szlovákia autonómiáját is.
A szlovákiai magyarság kultikus alakjává vált grófot a szlovák politika még nem rehabilitálta. Jelenleg folyik a gróf boldoggá avatásához szükséges iratok felkutatása, és az avatási eljárás elindítása is, hiszen – ahogy az elõadók elmondták – a Vatikán elismerése megkönnyítené, hogy ne csak a magyarok, hanem a szlovákok is hozzájáruljanak a gróf politikai rehabilitációjához, és ezután emléktáblájának elhelyezéséhez is.
A gróf a háború és az orosz fogság után, politikailag megbízhatalannak bélyegezve járta a szlovák börtönöket, ahonnan 1957-es haláláig, az 1955-ös általános amnesztia ellenére sem került ki. Levelezésébõl kiderült, csupán a magyarság melletti helytállása miatt nem engedték szabadon. Hamvait nem adták ki családjának, máig “ismeretlen” helyen nyugszik.
A gróf haláláig a szlovákiai magyarság és az európai gondolkodásmód szimbóluma volt. Elsõ parlamenti beszédében például kifejtette, hogy „megkérdezésünk nélkül csatoltak bennünket Szlovenszkóhoz, elvárjuk tehát, hogy a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat”. A csehszlovák parlamentben ugyankkor követeli Szlovákia autonómiáját is.
A szlovákiai magyarság kultikus alakjává vált grófot a szlovák politika még nem rehabilitálta. Jelenleg folyik a gróf boldoggá avatásához szükséges iratok felkutatása, és az avatási eljárás elindítása is, hiszen – ahogy az elõadók elmondták – a Vatikán elismerése megkönnyítené, hogy ne csak a magyarok, hanem a szlovákok is hozzájáruljanak a gróf politikai rehabilitációjához, és ezután emléktáblájának elhelyezéséhez is.
Agárdy Gábor a felvidéki magyarság és Esterházy sorsát is érzékeltendõ, Fábry Zoltán kultikus írásából idézett: „Egyetlen egy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bûnös vagyok. …Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerûsít nemzeteket. A fasizmus bûnében leledzõ a magyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tûretnek és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bûnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bûnös a tíz igaz erényébõl élõsködik. Gyõzõk vannak és legyõzöttek. Örök törvény. Háborús törvény: embertelen törvény. Vae victis!” – írja Fábry Zoltán 1946-ban, “A vádlott megszólal” címû emlékirtában.
A képviselõk már most bíztatták az idetelepített szencieket, hogy kezdjék el szervezni 2007-es szlovákiai utazásukat, hiszen jövõ áprilisban lesz hatvan éve, hogy el kellett hagyniuk szülõfalujukat. Jövõre a helyben maradt magyarok közös emlékezésre hívják majd a kitelepítetteket és leszármazottaikat Szencen.
Agárdi Gábor és Duray Rezsõ az elõadás végén elmondták: bizakodva néznek a jövõ felé, hiszen mint magyar képviselõk és a Magyar Koalíció Pártjának tagjai látják, hogy Szlovákiának szüksége van a magyar lakosságra és örömmel mesélték, hogy egyre több támogatójuk akad a szlovák lakosság körében is. A párt támogatása ugyanis jóval meghaladja a szlovákiai magyarok számát, így több szlovák is az MKP-ben látja a szlovák politikai élet stabilizáló tényezõjét. Ezt jelzi az is, hogy a jelenlegi kormányban négy magyar származású miniszter foglal helyet – emelte ki Duray Rezsõ.
