Másodkézbõl: Városunk lapja, a Jánossomorjai Napló nemrég interjút közölt televíziónk fõszerkesztõjével, Hauptmann Tamással. A beszélgetést honlapunkon is elolvashatják azok, akik többet szeretnének megtudni a Jánossomorja Televízióról.
A beszélgetés:
“Bizonyára a városban zajló események iránt érdeklõdõ televíziónézõknek feltûnt, hogy az elmúlt hetekben jelentõsen megváltozott a Jánossomorja Televízió mûsorstruktúrája. A hónap végi adáshetet, amely részletes hír- és magazinmûsorral is jelentkezett, október 30-ától, vasárnap esténként heti híradó váltotta fel. A változásokról, a városi televízió terveirõl Hauptmann Tamást, a JTV fõszerkesztõjét kérdeztük.
– Fõszerkesztõ Úr, miért döntöttek úgy, hogy a havi hír- és magazinmûsor helyett heti híradóval jelentkeznek?
– Az ötlet nem hirtelen jött. Már évekkel ezelõtt felmértük, hogy milyen lehetõségeket rejt magában a helyi televíziózás Jánossomorján, hová szeretnénk eljutni mind minõségileg, mind a tartalmat tekintve. Már akkor távlati célunk volt egy hetente jelentkezõ híradó elindítása, hiszen a híradó a televíziózás sava-borsa. Az azóta eltelt idõben sikerült kiszélesíteni a szerkesztõséget, megerõsíteni egy kiválóan mûködõ kis csapatot, amely megfelelõ szakmai tudásszintet is elért. Persze az sem hanyagolható el, hogy van is mirõl beszámolni. Sok minden történik városunkban, amit, kisebb-nagyobb utánajárást követõen hírré lehet és kell is formálni. Ebbõl is következik, hogy a hír- és magazinmûsorunk egyszerûen kinõtte magát. Ha minden fontosabb történésrõl szólni akartunk, akkor elnyúlt, és kissé szét is esett a mûsor. Szóval rákényszerültünk végre arra, amit régóta szerettünk volna.
– Lassan egy hónapja jelentkezik a Heti Híradó. Milyen új feladatokat jelent a mûsor a szerkesztõség számára?
– Mint amikor a hosszútávfutót rövidtávon indítják. Bele kell szokni a heti rendszerességbe, abba, hogy pénteken és szombaton õrület van a szerkesztõségben, de hétfõtõl szombatig is folyik az anyaggyûjtés, a szervezés. Az elején tartottunk attól, hogy nehéz dolgunk lesz a helyi hírek, információk dömpingszerû felkutatásában, de eddig kellemes tapasztalataink vannak. Sõt, a szûk régiónk hírei általában be sem férnek a nagyjából tíz perces híradó keretébe, hiszen kitöltik a helyi események.
Persze kellett némi átállási idõ, ezért a novemberi hónapot amolyan tesztidõszaknak tekintettük, de az eddigi tapasztalatok alapján jól mûködik az új struktúra. Végül is a hónap végi, egyszeri sok munka nehezebben megvalósítható, mint a mostani aprólékos, rendszeres heti jelentkezés. Az adáshéten gyakran fordult elõ, hogy hajnalban végeztünk csak a stúdiómunkálatokkal, de ma már nem nagyon látjuk, hogy ki vezeti a stúdió elõl induló kora reggeli buszt.
Most, hogy megszûntettük az adáshetet, igyekszünk az erõnkhöz mérten a leggyorsabban beszámolni egy-egy eseményrõl. Szeretnénk, ha minden héten valami újjal találkozhatnának a nézõk, de elegendõ ismétlés is lenne ahhoz, hogy a finoman szólva is változatos, nehéz mûszakbeosztásban dolgozó helyi lakosok is láthassák a mûsorainkat.
– Jelent némi pluszköltséget a Heti Híradó a televízió számára?
– Alapvetõen igyekeztünk úgy kialakítani a változást, hogy az ne okozzon költségnövekedést. Tehát arról van szó, hogy folyamatosan kis híreket gyártunk, de ezzel együtt kevesebb magazintémát dolgozunk fel. A magazinmûsorba ezentúl kizárólag az érdekesebb, vidámabb szórakoztató, vagy egy-egy fontosabb hír hátterét feldolgozó témák kerülnek majd.
– A szerkesztõség többnyire fõiskolás és egyetemista fiatalokból áll. Gondolom, idejük nagy részét a tanulmányaik teszik ki. Hogy tudnak mégis minden eseményen, rendezvényen jelen lenni?
– Nos, pár kollégát kivéve valóban csak hétvégente van itthon a többség, de okosan elosztva, megszervezve megy a munka. Igaz, a szervezésre kétszer-háromszor annyi idõt kell fordítani. De csak ritkán fordult elõ, hogy egy fontos eseményrõl nem tudunk hírt adni, és sokszor ennek is inkább technikai korlátai voltak. Például, ha egyszerre több esemény volt, akkor sajnos rangsorolnunk kellett.
Abszolút elégedett vagyok a csapattal. A televízió lassan tíz éves történetének régi, tapasztalt rókái, és az új, tehetséges fiatalok egyaránt komolyan veszik a munkát, annál is inkább, mert sokuk ezt a szakmát is tanulja.
– A stáb tagjai ingyen, szabadidejük terhére dolgoznak, vagy fizetség jár az elvégzett munkáért?
– Természetesen kapnak honoráriumot, a teljesítmény alapján, de a televíziózást komoly szinten nem lehet csupán hobbiból csinálni. Az összegekrõl a tévhiteket eloszlatva annyit, a szerkesztõségi tagok komoly helyi érzelmi kötõdése és szakmai elhivatottsága nélkül bizonyára nem is mûködne így a Jánossomorja Televízió.
– Olvasóink számára is bizonyára ismert az a tény, hogy a JTV-t a Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány tartja fenn, és a televíziót alapító önkormányzat is támogatja mûködésüket. E mellett reklámból, hirdetésbõl is jutnak bevételhez. Mennyi a televízió éves költségvetése?
– Fõ mûködtetõnk a Közalapítvány, az Önkormányzat komoly éves mûködési támogatása nélkül pedig nem léteznénk. Hirdetéseink árait jórészt a regionális rendszer szabja meg. A tavalyi évben tokkal-vonóval valamivel több, mint három millió forint volt az összköltségvetésünk. Úgy érzem, a körülményekhez képest sikeresek vagyunk, hiszen nálunk sokkal nagyobb városok gazdagabb televízióval is felvesszük a versenyt az adások minõsége terén.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a nézõktõl a Híradó kapcsán?
– Egyre inkább érezhetõ, hogy az emberek rászoknak arra, hogy az elõzõ hét legfontosabb eseményeirõl tájékozódhatnak nálunk, és nem kell, mondjuk a pletykákra hagyatkozni. Rájönnek a megbízható híradó hasznosságára. A hivatalok, cégek pedig szintén felismerték, hogy egy szakszerû média nem csak kolonc a nyakukon, amitõl tartani kell, hanem komoly tájékoztatási eszköz.
– Az emberek, hivatalok sajtóval szembeni bizonytalanságát mi is tapasztaljuk néha. Mit gondol, mi az oka ennek nálunk?
– Ez nem helyi sajátosság. Sajnos a ma magyar embere megszokta a bulvársajtó pofátlan, etikátlan és gátlástalan modorát, azt, hogy mindent, ami történt, különösebb következmény nélkül ki lehet csavarni, hogy öncélúan le lehet járatni valakit. Ezért van egyfajta távolságtartás bennük. Sokan nem mernek nyilatkozni, félnek tájékoztatást adni bizonyos közérdekû információkról, mert azt hiszik a legtöbb médiáról, hogy még csak a személyiségi jogokat sem ismeri, nemhogy a tájékoztatási elveket. Igaz, van is példa erre. Pedig a média alapvetõen a társadalmat szolgáló, az emberek információhoz való hozzájutásának alapjogát teljesítõ és a hatalmat ellenõrzõ intézmény, és csak másodsorban üzlet. Ezt sajnos sok sajtóorgánum sem vallja. Itt komoly jogi és szakmai szabályok szerint, felelõsségteljesen kell dogozni. A televíziós újságírás sem játék.
-Várhatók-e újabb változások a mûsorstruktúrában?
– Elõször a mostani változásnak szeretnénk -a nézõk számára is maradéktalanul- megfelelni, ez a legfontosabb. Ezen kívül tán a legnagyobb változás, hogy szeretnénk közmûsorszolgáltatóvá válni, ami hivatalosan is egy helyi közszolgálati jellegû televíziónak minõsítene minket. Ide tartozik még, hogy „Talpalatnyi Föld” címmel indítottunk egy sorozatot, ahol a világ és kishazánk érdekesebb zugaiba pillanthatunk bele dokumentumfilmek, természetfilmek segítségével. Magazinmûsorunkban eddig is figyeltünk a helyi kisebbségi, az egyházi eseményekre, és szeretnénk, ha ezek a fontos témák külön mûsort kaphatnának a jövõben. Honlapunkon továbbá igyekszünk szinte napi tájékoztatást adni a város életérõl, és beindítani az eléggé halódó társadalmi párbeszédet a fórumainkon. Errõl a Napló olvasói is meggyõzõdhetnek a „jtv.hu” címû rovatból.
– Nagy sikere volt például az Egyszer volt… helytörténeti sorozatnak. Lesz folytatás?
– A híradó elindulása elõtt az „Egyszer volt…” címû dokumentumfilm-sorozat volt talán az egyik legkedveltebb mûsorunk, és mi magunk is igen szerettük az eddigi hét részt készíteni. Azonban, ha a minõségre akarunk koncentrálni, akkor nem szabad túlfeszített munkatempót diktálni. Óriási kutató-, és háttérmunka rejlik egy-egy rész mögött, és nem szeretnénk hiányosságokkal feldolgozni a témákat. Ezért döntöttünk a lassan de biztosan elve mellett.
A sorozat következõ részei jelenleg az anyaggyûjtés fázisában vannak, jövõre várható például egy, a második világháború helyi eseményeivel foglalkozó rész is. Honlapunkon azonban a részletes tématerveket elolvashatják az érdeklõdõk, sõt, várjuk a témajavaslatokat, a segítõ tanácsokat is.
Bár a régóta hiába várakozó „Egyszer Volt…” rajongóknak van jó hírem is, hamarosan vetítjük a legújabb részt, ami minden bizonnyal az eddigi legmegrázóbb és legnehezebb téma a sorozat történetében. A betelepítésekkel foglalkozó filmben az idetelepített idõsek mesélnek errõl a tragédiáról. Az anyag már a stúdiómunkák alatt is a székbe szögezte az embert.”
Farkas János
Jánossomorjai Napló
2005. december
