– Ritka, hogy egy kis ifjúsági szervezet komoly Uniós támogatásban részesüljön, ti most mégis nagyobb összeget nyertetek egy EU-s pályázaton az ötödik Hanság-Nagyerdei Ifjúsági Találkozó lebonyolításához.
– Ez egy nagy múltú, de mégis kicsi regionális fesztivál, talán nem is bíztatok nagyon a győzelemben. Meglepődtetek, hogy az Unió számára fontosak ezek a helyi közösségek, és fontos a határon átnyúló kis kapcsolatok ápolása?
– Inkább nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nyertünk. Elég abba belegondolnunk, hogy máshol szakképzett gárdának adják ki a pályázatírást súlyos summákért, és az akkor még mindig csak arra garancia, hogy nem dobják vissza az első héten azzal, hogy formailag vagy tartalmilag hibás. A miénket nemhogy nem utasították el, de a teljes pályázott összeget megkaptuk. Ebből fizetjük a nagyfödémesiek utaztatását és a programok költségeinek egy részét.
Inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyi hasonló lehetőség van parlagon, érzésem szerint nem csak kulturális téren. Ugyan jókora propagandát kaptunk anno abból, hogy mennyire jó lesz, ha belépünk az EU-ba, de a gyakorlati dolgokról minimális a tájékoztatás, talán még azóta is. Harasztos Emesével, a klub új elnökével tavaly voltunk egy szombathelyi továbbképzésen, ahol tájékoztattak minket ezekről a lehetőségekről és ott is leesett az állunk. Két okból is. Egyik az érdektelenség. Nem vicc, de a tízen-huszonéves korosztályból rajtunk kívül, ha jól emlékszem összesen hárman voltak ott. Holott nekünk van igazán lehetőségünk kihasználni ezeket a pályázatokat, amikből – második megdöbbenés – töméntelen van. Nem sorolom fel őket most, ha valaki kíváncsi, keressen meg bátran minket a művelődési házban lévő klubunkban, vagy a klub honlapján is akár (www.ifiklub.uw.hu).
– Hogy fogadták a meghívást a határ túloldalán?
– Már a tervezési fázisban felvettük a kapcsolatot velük, hiszen az ő hozzájárulásuk nélkül be sem adhattuk volna a pályázatot. Örömmel rábólintottak a tervre, sőt, a színjátszó-csoportjuk is fellép a találkozón.
Péntektől a szinte már szokásos fesztiválprogram fogadja a többi látogatót, egészen vasárnapig, amikor mindenkit felrakunk a vonatokra. A nagyfödémesiek persze még ekkor is maradnak, ők csak hétfőn utaznak haza, hogy még egy kicsit összeszokhasson a két társaság.
A szombati napon lesz karaokee, aikido bemutató, különböző népi mesterségeket is kipróbálhatnak majd kicsik és nagyok, sőt, megválasztjuk majd a fesztiválozók közül a Hanság szépét is. Ezen kívül szeretnénk egy fórumot is szervezni, ahol az EU ifjúsági politikájáról lenne szó, sok hasznos infóval. Ennek a hasznosságához csak annyit, hogy például a tavalyi hasonló szakfórumon merült fel először, hogy kérjünk Uniós támogatást a határon átnyúló kapcsolatok létrehozásához.
Este pedig könnyűzenei koncertek lesznek, ahol már hagyományosan bemutatkozási lehetőséget igyekszünk biztosítani a környékbeli amatőr zenekaroknak is. Idén szeretnénk valami sokak által kedvelt, nagy zenekart is meghívni, de hogy sikerül-e, az még a jövő zenéje.
Persze még sok tervünk van, kérdés, hogy mit tudunk megvalósítani belőle és mit nem. Azért mi mégsem egy profi fesztiválszervező társaság vagyunk, hanem egy maroknyi helyi fiatal, akik a szabadidejükben szervezik meg ezt a találkozót. Ami most már, tegyük hozzá, nagy hírnek örvend, több száz fiatalt csábítva ide évente, akik jó emlékekkel mennek el innen, és ezek után talán majd többször visszatérnek Jánossomorjára. Ez pedig fontos dolog.
– Bár remek dolog ez az elnyert összeg, azt azonban nehéz elhinni, hogy csak ennyi elég ahhoz, hogy egy ilyen hosszú és sokrétű találkozót le lehessen bonyolítani. Kik támogatják még a fesztivált?
– Eddig minden évben támogatott minket Jánossomorja Város Önkormányzata és a Balassi Bálint Művelődési ház is. Van egy szeletünk a városi költségvetésből, amit már külön erre az eseményre van félretéve. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb pályázat utófinanszírozásos, tehát a pénz csak a számlák benyújtása után érkezik meg, addig nekünk, vagyis az önkormányzatnak kell finanszírozni a dolgot. Mindez a segítség számunkra a bizalmat is jelenti, hiszen köztudottan nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok.
De nem csak az anyagiakra kell itt gondolnunk, hanem a segítségre, amit a polgármestertől a hivatali dolgozókon át a sofőrökig, munkásokig sokan adnak: Tanácsok, pakolás, fuvarozás, és sok minden más.
Az erdészet nélkül pedig, azt hiszem, nem is lenne fesztivál, hiszen ők mindig nagyon előzékenyen biztosították a gyönyörű nagyerdei erdészházat, ami a találkozó igazi ízét adja. A MÁV segít nekünk megfelelő árammal ellátni a találkozót, mivel a hang- és fénytechnika elég sokat fogyaszt, és ezt csupán az erdészházból nem tudjuk megoldani. Nagy előny az is, hogy a találkozó napján eddig minden évben megállt az összes vonat a nagyerdei feltételes megállóhelyen.
Összesen négy pályázatot adtunk be, kettővel megyei pénzeket céloztunk meg a külkapcsolati és a kulturális alapból. Próbálkoztunk a Mobilitásnál, valamint a már említett pályázattal az Unió kulturális részlegénél. A legutóbbit már biztosan megnyertük, a többit sajnos, mint nemrég kiderült, nem.
Pályázatainkhoz kaptunk ajánlást a megyei közgyűléstől is, és idén is számítunk majd a helyi vállalkozók és cégek közreműködésére. Persze sokan fanyalognak, és nem tudják, mit is csinálunk mi ott nagyerdőn, azért sokan támogatták már eddig is minket, akiknek ezúttal is köszönjük a segítséget.
– Úgy tudom, a hamarosan Jánossomorjára költöző gyermekotthon fiataljait is meghívtátok a találkozóra…
– Nagyot léptetek előre a nemzetközivé váló talákozóval. Azon gondolkodtatok-e már, hogy hogyan tovább? Milyen változásokat tartogat a 2006-os ifjúsági tallkozó?
– Az előző találkozók célja a régió fiataljainak összehozása volt, ami elég jól megvalósult, rengeteg a visszajáró fiatal, akik talán majd az élet más területein is megtalálják egymást később. Most, azzal, hogy kinyitjuk a találkozót a szomszédos országok fiataljai felé, talán a nagyobb EU-s régiót tekintve is működni fognak majd ezek a kapcsolatrendszerek. Tehát ezt a kezdeményezést jó lenne folytatni a jövőben is, például más országok fiataljainak bevonásával.
A tervekről ennyit. Először érjen véget a lehető legjobban a mostani, aztán beszélünk a klubban majd a következőről. Sajnos azonban sok, tőlünk független dolgon is múlik a találkozó, a pénztől az erdészház biztosításán át a megfelelő áramellátásig. De bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk Hanság-Nagyerdőn.