Sokan emlékeznek a visszaváltható traubira, vagy jaffára, arra, hogy régen egy hatékony üveggyűjtési akcióval akár egy Balatoni nyaralást is össze tudott spórolni az úttörőnyakkendős fiatal.
Hamarosan megelvenedhet a múlt…
A környezet védelme, s ezen belül is a folyamatosan növekvő hulladéktermelés mai, rohanó világunkban egyre több probléma forrása.
Hogy érzékletes példát mondjunk, a Csendes óceánban úszó szemét már szabályos szigeteket hozott létre Hawaii mellett, sőt, az ENSZ Nemzetközi Környezetvédő Programja szerint 2050-re három Földre lesz szükségünk: egyre, ahol élünk, kettőre pedig, ahol lerakjuk a szemetünket.
De hogy haza is pillantsunk, Magyarország jelenleg 70 millió (!) tonna szemetet termel évente, amiből 3, 5 tonna veszélyes hulladék. Ehhez képest hazánk 1300 hulladéklerakójából alig 42 (!) felel meg az Uniós előírásoknak, azaz kerülheti el a teljes bezárást a közeljövőben. (Egyébként e 42 egyike a Jánossomorja határában található kommunális lerakó is.)
Nem nehéz tehát belátni, ha nem próbáljuk megállítani a növekvő szennyezést, halálra ítéljük az unokáinkat.
A legnagyobb gondot a rengeteg műanyag termék, a reklámszatyrok, az üdítős palackok rejtik, ezek ugyanis rendkívül lassan bomlanak le, és mivel szinte a világ minden háztartásában halomszámra használnak ilyesmit, rengeteg termelődik belőlük.
Jelenleg Magyarországon évi 1. 23 milliárd darab műanyagpalack válik hulladékká, aminek csupán három százaléka visszaváltható, újrahasznosítható. A többi a hulladéklerakókba kerül, több évtizedes csendes, mérgező bújócskába kezdve. Nem beszélve arról, hogy a “rácsavart kupakú”, lezárt palackok rendeteg felesleges helyet foglalnak a drága közpénzeken felépített lerakókban, fölöslegesen, és az így a szemétkupacokba került levegő többször okozott komoly károkat, mert táplálja a szemét belsejében gyakran keletkező szeméttüzeket, amit nem lehet eloltani egykönnyen.
Megoldás lenne a palackok problémára, ha sokkal több palack és nejlonszatyor lenne újrahasznosítható. A begyűjtött hulladékból feldolgozás után, a járműalkatrészektől a pulcsiig sok dolog készíthető, ráadásul sokkal olcsóbban, mintha újra elő kellene állítanunk.
A szelektív szemétgyűjtés, ha lassan is, de megindult hazánkban. Ennek jeleivel mi is találkozunk, kék palackgyűjtő konténerek képében. Az eredmények azonban tényleg csak mutatóba jók. Jelenleg az ország lakosságának 3, 5 százaléka tudja így gyűjteni a hulladékot, hiszen csupán 331 településen építették ki a megfelelő rendszert.
Az Uniós szabályozásnak megfelelően azonban 2008-ra a jelenlegi 3, 5 százalékról 30-40 százalékra növelnék a szelektív gyűjtés arányát. Ebből látszik, hogy nagy fejlődések előtt állunk.
Ennek egyik komoly mérföldköve, hogy idén januártól bevezették az új, kötelező termékdíj-szabályozást.
A törvény elve a következő: A szennyező fizet. A szennyező pedig nem a fogyasztó, azaz ön és én, hanem a gyártó. Az ő felelőssége, hogy környezetkímélő csomagolásban dobja piacra termékét. Aki pedig nem fogad szót, kénytelen komoly környezetszennyezési adókat fizetni.
A kormányrendelet idén január 1-től lépett hatályba, célja, hogy rávegyék a gyártót, álljon át visszaváltható csomagolású termékek gyártására, azokra ugyanis nem ró terhet az állam.
És most érkeztünk el újra a jó öreg visszaváltható traubiig. Hiszen ezek szerint ezen túl már csak ilyen üdítőket követelhet csemeténk egy-egy üzlet közepén toporzékolva, és meg kell szoknunk az amerikai filmekben látott papír bevásárló szatyrokat is.
Itt van már a Kánaán, gondolhatnánk, azonban nem fenékig tejfel az élet, és megszokhattuk már, rajtunk szegény fogyasztókon csattan az ostor.
Most sincs másként.
A legtöbb üdítőital-gyártó cég ugyanis túl szegény vagy túl smucig ahhoz, hogy átálljon a visszaváltható üvegek forgalmazására, hiszen ahhoz új gyártósort kellene üzembe helyeznie. A kirótt büntetést pedig, miért is ne, a vásárlóra terheli, és beépíti azt az üdítő árába.
A végeredmény tehát egyszerű. A környezetszennyező csomagolású üdítők ára jócskán emelkedni fog. Az ilyen ásványvizet vásárlók ez évtől 9-18%-os, a sörivók pedig 11%-os fogyasztói áremelkedésre számíthatnak.
A törvényi változásnak talán más, érezhető hatása is lesz Jánossomorján. Az itt működő kommunális hulladéklerakó is bizonyára reagál a változásra. Talán ennek a jele, hogy új válogató csarnok segíti hamarosan a dolgozók munkáját.
Csak párat kell tehát aludni, és ismét beköszönthet a jó öreg üvegbetétes korszak, a kölkök hordhatják vissza az üdítős flakonokat a jól megérdemelt apróért cserébe.
Nekünk pedig annyi a feladatunk, hogy felelősséget érezve a környezetünkért, tudatosabban, már a vásárlásnál figyelünk arra, hogy mit is emelünk le a polcról.
A jövőnk múlik rajta.
