1947. április 26-án kezdõdött a szlovákiai Szenc magyar lakosainak Magyarországra telepítése. A hatvanadik évforduló alkalmából tegnap Szenc városa közös emlékezésen látta vendégül azokat a jánossomorjaiakat, illetve gyermekeiket és unokáikat, akiket Szencrõl telepítettek át az akkori Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre.

Harminc magyar családot telepítettek át 1947 áprilisában a szlovákiai Szencrõl Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre, az onnan kitelepített svábok helyére. A kényszertelepítés hatvanadik évfordulója alkalmából április 28-án, szombaton, Szencen ezekért az emberkért mutattak be misét, akiknek annak idején el kellett hagyniuk szülõhelyüket. A jánossomorjai önkormányzat kis küldöttsége mellett több mint ötvenen érkeztek városunkból a közös emlékezésre, legtöbben közülük az egykori szenci lakosok gyermekei, unokái, de maguk a kitelepítettek is újra ellátogattak volt otthonukba. Csasznyi Ferenc azt mondta, ilyenkor, amikor visszalátogat szülõvárosába, úgy érzi, mintha mindigis itt lett volna, mert nemcsak a régi emlékek jönnek elõ, hanem nagyon sok ismerõse is van még itt. Noha otthonának már Jánossomorját kell hogy tekintse, hiszen élete nagyobb részét ott élte le, és Szencre csak látogatóként jön, mégis õ is, sõt a gyerekei és az unokái is fontosnak tartják, hogy Szencen vannak a gyökereik.

A mostanihoz hasonló találkozót tíz éve szerveztek elõször, az események ötvenedik évfordulóján. Az akkori és a mostani rendezvény szervezõi Duray Rezsõ és Agárdi Gábor Pozsony Megyei és Szenc városi képviselõk. Duray Rezsõ elmondta, úgy látta, hogy az ötvenedik évforduló könnyesebb, megindítóbb volt, mert akkor, 1997-ben sokan még csak elõször jártak Szencen azóta, hogy kitelepítették õket. A mostani találkozó már egy vidám, családias emlékezés volt. Azóta ugyanis már többször vissza tudtak látogatni Szencre az itt születettek, hiszen Magyarország és Szlovákia uniós tagsága óta ehhez már útlevél sem kell. Így újra feléledtek a családi kapcsolatok, és a szenci fiatalság, a hozzátartozók és leszármazottaik is megismerhették a háború utáni eseményeket.
1997 óta már többször találkoztak szervezett keretek között is a szenciek a jánossomorjaiak.
Bárdos Gyula, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselõje szerint is az unión belüli határok fellazulásának köszönhetõ, hogy, mint mondta, ha átlépjük a határt, „…hazulról haza megyünk.”

Az ünnepségen Szenc polgármesterének és alpolgármesterének köszöntõje mellett Dr. Kurunczi Károly, Jánossomorja polgármestere is megköszönte a szervezõknek, hogy lehetõvé tették az 1947-es szomorú események kárvallottjainak, hogy ismét ellátogassanak szülõföldjükre.

A szlovákiai Szenc 15 000 fõs lakosságának ma is 23 %-a (több, mint 3000 ember) magyar nemzetiségû. Õk a magyarság összetartásának eszközét is látják abban, hogy a város magyarajkú lakói mindig tárt karokkal fogadják az egykori szenci, ma pedig már jánossomorjai magyarokat.

A második világháború utáni kényszertelepítések keretében egyébként összesen 250 családot telepítettek át Szencrõl Magyarország különbözõ pontjaira. Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre összesen több mint 60 szlovákiai magyar család érkezett: a 30 szenci család mellett 23 Nagyfödémesrõl és tíz Búcsról. A svábok kitelepítése után ez volt a háborút követõ idõszak legnagyobb, Magyarországot is érintõ népességmozgása.


Kapcsolódó cikkeink:
"Vádak vádja: Magyarságom"
Sorsforduló 60 éve
Együttmûködés Szenccel