A Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány által a nyár elején kiírt pályázat ünnepélyes díjkiosztóját december 13-án este tartották a mûvelõdési házban.

A pályázat célja helyi tehetségek felfedezése és támogatása volt. A zsûri két, ifjúsági és gyermek, illetve felnõtt kategóriában osztott ki pénzjutalommal járó díjakat. A pályázatra két témában, a "Miért jó, és miért nem jó Jánossomorján lakni", illetve az "Ilyennek látom Jánossomorját húsz év múlva" címûben írhattak a jelentkezõk.

A pályázat fõvédnöke Dr. Kurunczi Károly, Jánossomorja polgármestere volt. A pályázatot a közalapítvány mellett a Balassi Bálint Ifjúsági Klub is támogatta.

A díjkiosztón a Jánossomorjai Amatõr Színjátszókor tagjai, Szakács Enikõ és Dohány Márk olvastak fel egy-egy részletet a díjazott pályamûvekbõl. Lõrinczné Karácsony Hajnal a felnõtt kategória gyõzteseinek mûveibõl idézett az ünnepségen.

A gyermek és ifjúsági kategóriában harmadik helyezést ért el Varga Dániel. A zsûri két második helyezést osztott ki, Katona Dórának és Halász Máténak. A pályázat ifjúsági és gyermek kategóriájának elsõ díjasa a zsûri egyhangú véleménye alapján Major Luca kiváló mûve lett.

E kategóriában a zsûri különdíjakat is átadott. Irodalmi különdíjat kapott Tóth Babett; Horváth Klaudia és Theiler Kinga pedig ifjúsági különdíjban részesült.

A fiatalok között a zsûri külön értékelte a kiemelkedõ gondolatokat tartalmazó, de valamely szempontból hiányosnak bizonyult munkákat, így a kiváló részvételért könyvjutalmat kapott Hamar Tábea, Schwartz Alexandra, Jakab Vivien és Gõsi Barbara is.

A felnõtt kategóriában Katona Andrea harmadik, Medgyesi Imre második, Élõ Anita pedig elsõ helyezést ért el.

A díjakat Lackner Zoltánné, a közalapítvány elnöke, és Lipovics Máté, az ifjúsági klub vezetõje adta át.

A zsûriben az ifjúsági klubot Kocsis Péter fõiskolai hallgató képviselte, Farkas János a Jánossomorjai Napló fõszerkesztõjeként, Hauptmann Tamás, televíziónk fõszerkesztõje pedig a közalapítvány képviseletében foglalt helyet a döntéshozók között.

Hauptmann Tamás, a zsûri elnöke az ünnepségen elmondta, az irodalmi szemmel is igen értékes munkák között több, városunk fejlesztését, problémáit elemzõ munka is található, ezért is tartották célszerûnek a díjkiosztót összekapcsolni a város most elkészült hosszú távú fejlesztési koncepciójának nyilvános fórumával. Kiemelte, nem csak a felnõttek, de a gyerekek pályamunkáiban is találhat a fejlesztési tervet kidolgozó bizottság eredeti és hasznos gondolatokat.

Kocsis Péter televíziónknak elmondta, hogy a pályázat sikeressége, a beérkezett munkák mind azt bizonyítják, hogy egy következõ, hasonló pályázatnak is lenne létjogosultsága és haszna is egyaránt a településre nézve.

A díjazott munkák és a zsûri hivatalos értékelése hamarosan olvasható lesz honlapunkon, illetve a Jánossomorjai Napló következõ számaiban.




Részletek az ünnepségen elhangzottakból:


A zsûri hivatalos értékelése:

A zsûri meghosszabbított beadási határidõvel ugyan, de eredményesnek ítéli a pályázatot, hiszen, bár ez az elsõ ilyen kezdeményezés Jánossomorján, máris rengeteg mû érkezett be. Értékelésünk során a pályázatok jeligével ellátott változatait olvastuk, csak a végleges sorrend egyhangú elfogadása után nyitottuk ki a borítékokat.
Értékelésünk során nagy hangsúlyt fektettünk a mû irodalmiságára, mûvészeti értékére, figyelembe vettük az egyediséget, a kreatív alkotást, ugyanakkor a gondolatiságot, a megfontolandó ötleteket is. Egy harmadik szempont volt a beadott munkák formai minõsége, a befejezettség, a szerkezeti felépítettség, az irodalmi nyelv megfelelõ használata, a beszélõi helyzetek kezelése. Meg kell mondanunk, fõleg a gyermekek kategóriájában e téren volt a legnagyobb pályamunkák közti eltérés. Több mû például sokkal többre hivatott lett volna, ha írója nem zárja rövidre a végét, nem fejezi be hamar a munkát. Összességében azonban sok irodalmi és gondolati szempontból egyaránt kiváló munkát kaptunk.
Az ifjúsági és gyermek kategóriában a beérkezett sok munka ellenére viszonylag leszûkült ötlet- és témavilággal került szembe a zsûri a pályamunkák olvasásakor. Meglepõ volt egyébként a felnõttes gondolkodás, a problémamegoldás elõtérbe kerülése. A gyermekek többsége szinte komoly fejlesztési terv-javaslatokkal állt elõ, holott mi a legszínesebb fantáziaszüleményekre számítottunk, fõleg a város 2025-beli leírása kapcsán. Ezen apróságok ellenére elégedettek vagyunk, hiszen remek dolgokat olvashattunk.
A felnõttek kategóriájának helyezettjei között leheletnyi a különbség. Nehéz volt súlyozni az értékes gondolatokat és az irodalmi megformáltságot. A díjazottak mindegyikérõl elmondható, a maga nemében teljes, kerek és értékes mû született.
Kiemeljük, hogy a zsûri magas követelményeket támasztott minden kategória minden helyezése elé, ezért külön örömünkre szolgál, hogy minden díjat kioszthatunk. Ez a beadott munkák kiváló minõségének jelzõje.


A gyermek és ifjúsági kategória díjazott munkáinak az ünnepségen elhangzott részletei:


3. Varga Dániel, a gyermek és ifjúsági kategóriában a kategória harmadik helyezettje 31 évesen képzeletbeli utazást tesz az akkori Jánossomorján.

„Meglepõdve tapasztaltam, hogy a benzinkút helyén egy nagy park terül el. Persze, már nem volt szükség benzinkútra, mivel az autók villannyal vagy napelemmel mûködtek. A parkban gyerekek játszottak és anyukák tologatták a babakocsiban a gyermekeiket. A régi benzinkút melletti villanyoszlopon még mindig ott voltak a gólyák, és ettõl lett igazán hangulatos a park. (…) Az utak bal oldalán kisebb vonatszerûségek közlekedtek, melyek szállították az embereket, dolgozókat az egyik városrészbõl a másikba. Mivel már úgy is elfáradtam a hosszú sétám során, felültem az egyikre, és elmentem a volt osztrák-magyar határátkelõig.
90 cent! – mondta a jegykezelõ.
Kifizettem. Már nem is volt határátkelõ. Mindenki szabadon közlekedhetett a két ország között. Csak onnan lehetett észrevenni, hogy Ausztriában vagyunk, hogy az emberek más nyelven beszéltek.”


2.: E kategóriában a zsûri két második helyezést adott át. Katona Dóra szintén 2025 Jánossomorjájába kalauzol el minket.

„A két évtizeddel ezelõtti 86-os utcát ma villamos szerelvények szelik át. A városon áthaladó fõutat elterelték a temetõ felé, így megszûnt a házak rengése a dübörgõ kamionoktól, kocsiktól. Ezért a családok is nyugodtabban aludhatják át az éjszakát. (…) A régi ASDAG út melletti földeken egy vidámpark kapott helyet. Az óriáskerék szinte az eget súrolja, a gyermekek képzeletében a hullámvasút kocsija „lebeg” a sínek fölött. A körhinta muzsikája visszhangzik a városban. (…) A régi, munkásokat ábrázoló szobor mellett városunk híres szülöttje, a világhírû Klafszky Katalin márványszobra áll. Az embereknek nem kell Óvárra, Gyõrbe bejárniuk kórházba, mert a régi orvosi rendelõt kibõvítették szakrendelõkkel. (…) Az uszoda sokkal tágasabb, mint azelõtt. Rendszeresen látogatják a városban úszást kedvelõ polgárok. Mellette az élményfürdõ található, a kisgyermekek nem kis örömérre. (…) Mit kell még tudni, Jánossomorjáról? Kerületekre osztották, a gyárak „füstmentesen” üzemelnek, az erdõk szélén nem hevernek szemetes zacskók, üveges flakonok. (…) Képzeletem nem szárnyal tovább. Felébredtem. Szemem kinyitom, elgondolkodom, mennyi ember segítségére lesz szükség ahhoz, hogy mindez megvalósuljon.”

Második helyezést érdemelt még ki Halász Máté munkája is. Írója 2025-ben, hosszú távollét után tér haza látogatóba, és felismeri a fejlõdés jelei mellett a régi, kedves dolgait is.

„A tágas kapu fölött, sötétben kivilágított tábla mutatja: Jánossomorja SE. Belépek. (…) Sokan kint üldögélnek, beszélgetnek, söröznek vidáman. Az emberek között ismerõs arcokat fedeztem fel. Hiszen ezek az én régi haverjaim! Alig ismertem meg õket, annyira megváltoztak. Egyikük bajuszt és szakállat növesztett, másikuk megerõsödött. Két tizenéves fiú üldögélt mellettük, itták az üdítõjüket s valami viccen nevetgéltek. A haverjaim büszkén mesélik, mennyi minden történt a távollétem alatt. Például a Jánossomorja SE bekerült az NB I-be. (…) Leállítom a kocsinkat a házunk elõtt. Vajon anya itthon van? (…) Kiszállok a kocsiból. Elindulok. Hirtelen elönt a honvágy. De jó újra itthon lenni! Belépek a házba és meglátom az édesanyámat. Az asztal elõtt áll és tányérokat rak ki. Köszönök. Anya felnéz. Mosolyogva jön felém, és finoman átölel.”


1.: „Az én városom” irodalmi pályázat ifjúsági és gyermek kategóriájának elsõ helyezettjét a zsûri egyhangú döntéssel jelölte meg. Major Luca mûve jó érzékkel arányt talál a realitás és a reménykedés között, mikor 2025 Jánossomorjáját írja le. Kiváló és mértéktartó gondolatok, finom, tudatos megformáltság, jó íráskészség jellemzi. A mûben nem csak a szép jövõ, hanem a rossz világ lehetõsége is láthatóvá válik, arra az esetre, ha elrontanánk mindent, mi felnõttek.

„A hûvös, õszi nap az est felé közeledik, de a lenyugvó nap fénye már nem érheti el a település utcáit. Mindent füst és nehéz gázok takarnak el a szem elõl. Egy lelket sem látni az utcákon. Aki teheti, a házában várja a reggelt, hogy újra kimehessen az utcára.
Én is egy poros ablakon át nézem, hogy mint suhan át a füstön egy-egy kísérteties, fekete ruhás alak. Minden ember fél, hogy mikor lesz az õ háza, az õ családja az áldozat. Az emberek félve alszanak el, és fáradtan ébrednek, rettegnek a holnaptól. De nem hagyhatjuk, hogy a félelmeink irányítsanak, túl kell lépni rajtuk, a gyerekeknek iskolába kell járniuk, nekünk pedig pénzt kell teremteni valahonnan. De honnan? A gyárak elköltöztek, vagy amelyek itt maradtak, azokat lerombolták. A szülõk féltik a gyerekeiket kiengedni az utcára, az udvarra, iskolába. Minden szülõ felteszi magában a kérdést, miért pont az õ gyermekeinek kell ilyen világban felnõniük. Ezen gondolkodtam akkor is, mikor az ablaktól ballagtam vissza szomorúan a sötét szobában kuporgó családomhoz. A gyermekeim még kicsik, az egyikük elsõs, a másik még óvodás. Az ilyen esetéken, hogy ne féljenek, vidám gyermekkori élményeket mesélünk nekik.”


Mindkét kategória díjazottjainak teljes munkáit hamarosan olvashatják honlapunkon.