Városunk negyedik alkalommal csatlakozik az Uniós programhoz: A Kulturális Örökség Napjai során olyan régi épületekbe léphetünk be, amik az év túlnyomó többségében zárva vannak a kíváncsi szemek elõl. Ilyen a pusztasomorjai, 1864-ben emelt Szent Vendel kápolna is, ahol a szép mûemlék gyönyörû belsejét is megtekinthették a látogatók.

Idén a szentpéteri tûzoltószertárban nemcsak a régi tûzoltótoronyra mászhattak fel. A modern tûzoltóautók mellett a régi kor technikáját is megmutatták önkénteseink. A múlt század eleji, és máig mûködõképes tûzoltószekerek és vizeskocsik óriási kincsnek számítanak, amire a gyerekek nagy örömmel ültek fel.

Nem malmoztak tovább

A legnagyobb kíváncsiság azonban a Szórády-féle hengermalmot övezte. Pár helyi civil idén malomfesztivált szervezett ide a mûvelõdési ház és az önkormányzat segítségével. Az omlás virágai címet viselõ rendezvény azt szerette volna megmutatni, hogy a szinte halálra ítélt épület virágzó életnek adhat helyet a jövõben.

Pajtikáknak

A gyerekek itt varázslatos alkotómûhelybe csöppenhettek. Készíthettek például lino-metszést, sóliszt-gyurmából péksüteményeket, figurákat, vetítõ segítségével liszttel rajzolhattak a falra, és egy speciális kincskeresés is várta õket: A malom egereit kereshették meg. A szervezõk által elrejtett számítógép-egerek megtalálóinak csokis keksz dukált. Aki elfáradt, az a pincében ámulhatott el szülei kedvencén, a diafilmen. A meséket pedagógusok, Iván-Varga Veronika és Katona Andrea olvasták fel. A földszinten a malom ördögeivel kipalacsintasütõzõ Vitéz László-bábfilm is forgott a kicsik örömére.

Molnárkák

A szülõknek nem egeret, inkább régi emlékeket, történeteket vagy felfedezéseket kínált a malom. A kivetítõn a hengermalom régi dolgozóival készül interjúk peregtek, a falakon a malom történetét olvashatták, sõt, a qr-kód vadászok a JTV tavalyi kisfilmjére is rátalálhattak a neten.

Ám nem csak a múlt emlékeit kínálta a malom. Helyi és környékbeli képzõmûvészek színvonalas kiállítása töltötte meg színekkel a falakat. A nyolc kiváló alkotó: Wennesz Veronika, Sárközi Anikó, Glázer-Kozma Edit, Hoffka Helga; Hossala Tamás, Kelemen Benõ Benjámin, Paul Gruber és Glázer Norbert mûveit csak ezen a napon láthattuk a különleges helyszínen. Képek, fotók és vetített diaporáma is megállásra késztette a rengeteg látogatót.

A fõépület melletti pavilon kiváló helyszínt szolgáltatott a kézmûves kuckónak, és a Divi Büfének is. Ezen kívül Bella Zsolt nevezetes bablutykója is itt várta a nemcsak mûvészetfogyasztókat. Idén itt tartották a helyi civil szervezeteket összefogó Civilek Éjszakáját is.

Este a RizikóFaktor adott malomkoncertet, ahol népzenészekkel kiegészülve szólaltatták meg dalaikat, a malom hangulatához igazítva. „Az omlás virágainak célja, hogy a romokból valami újat teremtsen. Leomlott, évszázados falakból koncerttermet, fesztivál- és szabadidõs teret. Ezért sok-sok dal és szöveghozzávalóból sütünk ki egy koncertet, meglévõ nyersanyagokból a helyszínen gyúró erõvel.” – harangozta be a koncertet a zenekar. Ennek megfelelõen a malom oszlopai között, szõnyeggel jelzett színpadot ülhettek körbe az egyre szebb számban gyûlõ nézõk. A dalok sora József Attila Elégia címû versével egybekomponállt temetõi keserves népdalokkal kezdõdõtt, jelezve, hogy a romokhoz is fûzõdhet ragaszkodás, hazaszeretet, és leginkább teremtõ erõ. A zenekar a komolyan vagy viccesen egymáshoz fûzött daldarabokkal és saját szerzeményekkel kerekített hangulatos estét. Majd éjszakába nyúlóan szórakoztatta a beszélgetõket Õri Sándor zongorajátéka, aki itt-ott jazz, itt-ott bárzongorista technikákkal, szintén sok dalt egybefûzve marasztalta a beszélgetõket és zsebelt be sok tapsot. A stílszerûség nem maradt el, Lisztet is játszott a malomban.

A helyi Balassi Bálint Ifjúsági Klub tagjai egész nap kitartóan segítettek a programok lebonyolításában. Az egykori hengermalom közel 500 embert vonzott szombaton.

Az ötletgazdák, Hauptmann Tamás, Glázer-Kozma Edit, Glázer Norbert úgy érzik, csak helyi erõk összefogásával magas színvonalú élményeket biztosíthattak itt. Bebizonyították a kételkedõknek, a malom inkább lehetõség, mint kolonc a város számára. Igazolták azt, hogy a kevésbé populáris mûsorok fogyasztói is szép számmal élnek Jánossomorján, az õ szórakoztatásukra is bátran áldozhat a város. Remélik, hogy lesz még alkalom arra, hogy malomfesztivált rendezzenek. Bíznak abban, hogy több nevesebb, ide illõ elõadó meghívásával igényes kulturális teret hozhatnak létre itt, ami különbözik a nagy városi fesztiváloktól, a réteg-, vagy több mondanivalóval bíró produkciók kedvelõi számára, vagy akár az underground mûfajok számára lehet hiányt pótló.

A malom 1918-ban elkészült fõépülete és kis udvara tavaly került az önkormányzat tulajdonába. A város szeretné megmenteni a szimbolikus rendezvényt, és szerepkörrel felruházni. Lõrincz György alpolgármester, a Kulturális Örökség Napjainak helyi koordinátora is igazolva látja a malom új szerepét, bízik abban, hogy sok estnek adhat még helyet a jövõben az épület. Kiemelte, a képviselõtestület számára fontos és elsõdleges cél az állagmegóvás. Most a fesztiválra kitakarították a malmot az önkormányzat munkatársai, megtisztították az udvart is. A tél beállta elõtt még a fagy és az esõ ellen kell megóvni az épületet, hogy ne romoljon tovább a helyzet, és a következõ években egyre biztonságosabbá, használhatóbbá tenni a szinteket. A város tavaly kapta meg a malom fõépületét, és annak pár méteres környékét. A gépházat és a függõfolyosót lebontották, és ez a sors vár a malomudvar még álló többi építményeire is. A malom azonban remélhetõleg új szerepkörben állhat még is sokáig.

Hauptmann Tamás