Kellemes emlékekkel és dalos kedvvel érkeztek meg a laktanyába a hatvanas években szolgálatot teljesítõ volt határõrök. Az 1991-ben megszûnt állomáshely most újra kinyitotta kapuit volt lakói elõtt, akik azonnal birtokba is vették az épületet és a régi falak között sétálva mindenkibõl elõtörtek az emlékek.
A közös nosztalgiázás Fertõhomokról indult, ahonnan Ausztrián át városunkba látogattak a volt katonák, innen pedig a csornai laktanya érintésével Tõzeggyármajorba utaztak, majd Fertõbozon közös vacsorával zárták a napot.
Funk József nyugalmazott volt határõr alezredes elmondta: Sok mindenre emlékszik, de ami a legfontosabb, hogy ami elõ volt írva, azt teljesítették, úgy ahogy kellett. A katonái kiválóan végeztek, megnyerték a szocialista versenyt, aminek leglényegesebb elõírása volt a balesetmentes munka. Õk balesetmentesen felszedték az aknákat, senki sem robbant fel, senki sem halt meg.
A szombati nosztalgiázás egy volt határõr és felesége segítségével valósult meg, õk voltak azok, akik felkutatták az egykori katonatársakat és ezt a meghívót küldték el nekik.
Molnár Pálné, egy akkori határõr feleségétõl megtudtuk, férje mindig nosztalgiázott, szívesen gondolt vissza az itt töltött évekre, ezért szervezték meg ezt a találkozót. Hozzátette, hogy Budapestrõl, Kistarcsáról, Csepelrõl, Gyõrbõl is érkeztek volt katonák, és mindenki nagyon örült a meghívásnak.
Ezek a volt katonák 1968-ig teljesítettek szolgálatot Jánossomorján, és õk voltak azok is, akik a városunk határában telepített aknákat felszedték. Településünk mellett 1956 elõtt elkezdték ugyan felszedni a zárat, de a forradalom miatt újra telepítették, ami több sérülést okozott és egy halálos áldozatot is követelt. Ez idõ alatt több ezren lépték át itt a határt. Az aknák felszámolása után a ’67 december 15-én bekapcsolt elektromos jelzõrendszer ’89-ig mûködött.
Alács Péter korábbi parancsnoktól megtudtuk, hogy 1960 és’68 között mûködött a jánosi laktanyában mûszaki alakulat, amelynek a feladata a határõr berendezések javítása és karbantartása volt. 1968-ban pedig a kormány határozata alapján felszedték az aknazárat.
Érdekes történeteket hallhattunk arról is, hogy a katonák miképp találták meg a szórakozás különféle módjait. Sört, bort, pálinkát rejtegettek a laktanyában, persze a parancsnokok tudta nélkül. A határõrök még egy medencét is építettek maguknak. Talán ezért is van annyi szép emlékük, hogy több nap alatt sem tudnák mindet elmesélni.
Egy utolsó közös éneklés és egy utolsó integetés után már robogtak is tovább volt határõreink.
Petz Brigitta
