Az 1956 október 26-i sortûz áldozataira emlékeztek Mosonmagyaróváron hétfõn. A laktanya elõtti vérengzés áldozatai között volt a pusztasomorjai Kelemen Rezsõ is. Mosonmagyaróvár az ünnepségen is szorgalmazta, hogy nemzeti emlékhellyé váljon a laktanya elõtti tér.

Valamivel tíz óra után dördült el a sortûz a mosonmagyaróvári határõr-laktanya elõtti téren, bele a hol a Kossuth-nótát, hol a Himnuszt, hol a Szózatot éneklõ tömegbe. A halottak és sebesültek száma máig nem tisztázott, anyakönyvi adatok szerint 55-en haltak meg és 83-an megsebesültek, de beszélnek száz feletti halálos áldozatról is. Köztük volt az akkor 16 éves pusztasomorjai ipari tanuló, Kelemen Rezsõ is.



Erõt a gyászból

Erre a pillanatra emlékeztek Mosonmagyaróváron hétfõn egész nap. Az ünnepségek tetõpontja a laktanya elõtti gyásztéren kezdõdött este 17 óra után. A hagyományos fákylás menet után Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök szólt a nagyjából ötszáz fõs ünneplõ tömeghez. Beszédében arra mutatott rá, hogy történelmünk sok kudarccal végzõdött szabadságharca, törekvése nem volt hiábavaló, hiszen emlékeztetnek minket arra, hogy e nemzetnek volt ereje megmaradni a hazában. Erõt kell meríteni belõlük és tanulni a múltból.- mondta.



Az ünnepi mûsorban a Kossuth Lajos Gimnázium diákjai prózával és kiváló énekekbõl álló elõadást tartott, de közremûködött a Kühne Rt. Fúvószenekara és a 70. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat is. A rendezvény végén Kiss Miklós evangélikus lelkész mondott imát, majd a helyi önkormányzat, a pártok, egyesületek, civil szervezetek koszorúztak az egykori laktanya elõtt. Ezalatt felsorolták a sortûzben meghalt ismert áldozatok neveit.

Tanulószemmel

Az 56-osok helyi szervezetének egyik tagja, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének delegáltja Fehér János egykor szintén tizenhat éves ipari tanulóként vett részt a tüntetésen. Elképzelhetõnek tartja, hogy a több vele egykorú srác között volt a pusztasomorjai Kelemen Rezsõ is, de a névre már nem emlékszik… Televíziónknak elmondta, szinte ünnepi hangulatban értek a térre barátaival, énekeltek, vidámak voltak. –„Képzelhetik, hogy mi játszódott le az emberekben, amikor hirtelen megszólaltak a fegyverek. Nekem szerencsém volt, a közénk vágott gránát nem talált el, csak az általa felvert betonszilánk fúródott a lábamba. De az elõttem és mellettem álló, ugyancsak tanuló barátaim meghaltak. Egyikükkel közösen tettek a sebesültszállító teherautóba, még élt, de súlyos volt a sebe… A kórházban alig volt hely, emlékszem, a kapualjban is feküdt sebesült… volt, hogy a véradó - mert sokan jöttek be a városból segíteni - egybõl a beteg karjába adta a vért.” Fehér János késõbb az egyik laktanyai határõrtiszt lincselését is látta. A koncepciós perek során el is ítélték, mert felismerni vélték az egyik, akasztáshoz közel álló fiatalban. A bíróság akkor nem akart sokat teketóriázni és valóban kivizsgálni az ügyet: Fehér Jánost gyorsan bebörtönözték. Két hónapig a halálos ítélettel fenyegették, majd 12 évet kapott, nyolc és fél év múlva szabadult.




Méltó emlékhely

Szabó Miklós polgármester az ünnepségen Televíziónknak elmondta, szeretné a város, ha az emlékhelyen egy méltó központot létesíthetne, melynek része lenne a laktanya-épületben kialakítandó, modern emlékhely és dokumentációs központ, ami a turisztikát is szolgálná. Ennek a nagyjából egymilliárd forintnyi forrása azonban hiányozik a városból. A koncepciót a nemzeti emlékhellyé nyilvánítással látná megvalósíthatónak a vezetés, ekkor ugyanis mind a létrehozáshoz, mind a fenntartáshoz forrást is ad hozzá az állam. A korlátozott számú emlékhelyek közé felterjesztendõk listájáról a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság dönt majd. Ezért is vendégeskedett a városban Boross Péter, a szervezet elnöke, aki elmondta, megilletné a cím a várost, de a döntés még nem született meg, és a választások árnyékában nem is fog.