Sok fiatal szeretne szülõhelyén, vagy annak környékén megfelelõ állást találni, letelepedni. De tény az is, hogy nem sokuknak nyílik erre lehetõsége, többségüket a nagyvárosokba, esetleg külföldre csábít vagy kényszerít a sors. Ez pedig súlyos következményekkel járhat a településre nézve.

Stadler Józsefet, a politikai korrektség szabályait betartva akár a "hatékony lokálpatrióta" címmel is illethetnénk. Akasztó híres juhásza, ha ideig-óráig is, és nem is a legtisztább eszközökkel, de mégiscsak felvirágoztatta a kis települést. Szabadon levonva a tanulságot: A tudatos fejlesztés a kistelepülések számára is kínál lehetõséget a sikerességre, ha nem is stadionépítésnyi távlatokban. Külföldi példákat citálnak elénk a sikeres település mintájául, van turisztikai, munkáltatói, ipari központ, de van, ahol csak simán mûködik egy hatékony közösség. E mellett évek óta szólnak aktuálpolitikusok arról, hogy a vidék, a falu fejlesztése mennyire fontos volna. Ennek elsõ lépése, mondják a szakemberek, hogy meg kellene kötni a helyi értelmiséget.

Ma a legtöbb hazai kistelepülés kénytelen megküzdeni azzal a ténnyel, hogy a fiatalok, elvándorolnak onnan a jobb munkalehetõségek, a kényelmesebb körülmények miatt. A településeken élõ felsõfokú végzettségû fiatalok közül pedig fehér holló, aki helyben marad, hiszen végzettségének megfelelõ állást, szakmai kiteljesedést, pláne megfelelõ fizetést leginkább a nagyvárosok nyújtanak. Sokszor azok a végzett hallgatók is elköltözni kényszerülnek, akiket érzelmi kötõdésük, kapcsolataik helyben marasztalnának. A kistelepülések számára azonban nemhogy fejlõdést gátló, de egyenesen katasztrofális lehet, ha kifogy az értelmiségiekbõl, hiszen e réteg a terület fejlõdésének motorja, e mellett pótolhatatlan szerepet játszik a közösség kulturális, társadalmi életének szervezésében.
 
A folyamat legjobb példája a Nyugat-Dunántúli régió, amely a GDP tekintetében a harmadik legfejlettebb terület volt a frissen csatlakozott államok között, ám - elsõsorban Vas és Zala megyében - a fiatal diplomások elvándorlása, és ezzel együtt az ugyancsak a fiatal értelmiségen alapuló regionális kutatás-fejlesztési szektor hiányosságai sötét jövõt festenek számukra.

Az elsõ fecske

A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács ezt meggátolandó hozta létre 2000-ben a "Hazatérés" programot, amely az országban elsõként próbált megoldást találni e gondra. A fiatalok helyben tartásának három pillére a tanulás és a munkához jutás támogatása, és a harmadikként a letelepedés, a lakáshoz jutás segítése volt. Ennek érdekében a felsõoktatási intézmények, a helyi önkormányzatok és a térség cégeinek együttmûködését kérte a Tanács. A biztató program azonban kudarcba fulladt. Hollósi Szabolcs, a "Hazatérés" akkori egyik fõkoordinátora elmondta, hiányzott egy, a programot koordináló menedzsment, de több aktivitásra számítottak az önkormányzatok és a munkaadók részérõl is -  Ã¡m õk, mintha nem látták volna e problémát. (hogy ma mennyire látják, arról lásd "Két szék között" címû írásunkat)

- "Az önkormányzatok ma nagyjából az általános iskoláig követik nyomon a diákjaikat, a középiskolában és a fõiskolákon már ritkán adnak számukra ösztöndíjakat. E mellett azonban a legfontosabb az lenne, hogy folyamatosan tartsák a kapcsolatot a máshol tanuló diákjaikkal, felmérve, hogy a közeljövõben milyen végzettségûek is lesznek a fiataljai. Sõt, ha elõre megnézné a településvezetés, hogy milyen szakemberekre lesz szüksége pár év múlva, akkor már az ösztöndíjakkal befolyásolni tudná, hogy a szükséges irányba induljon el egy leendõ hallgató. A helyi cégekkel, szervezetekkel egyeztetni kellene a régió szükséges munkaerõigényét, sõt, a környék felsõoktatási intézményeivel is együtt lehetne mûködni annak érdekében, hogy induljon a szükséges képzés" - fogalmazott Hollósi Szabolcs. A munkahelyteremtés mellett a lakástámogatás már kisebb feladat, és erre is rengeteg eszköz áll egy település rendelkezésére, emeltek ki a volt koordinátor.

A szomszéd kertje 

A probléma azonban nem csak a nyugati régiókra jellemzõ. Csatári Bálint, az Magyar Tudományos Akadémia Alföldi Regionális Kutatások Központjának igazgatója e kérdésben elmondta, a nyugat-dunántúliak e kezdeményezése egyedi volt az országban, de sajnos az is kudarcba fulladt. Pedig a probléma nem egyedi, és fõleg fontosabb, mint hinnénk.

- Egy olyan nagy egyetemi város, mint Szeged sem tudja megkötni a diplomásait, mit várnánk akkor Kecskeméttõl, Bajától, nem is beszélve a kistelepülésekrõl. Pedig egy jól mûködõ kutatás-fejlesztési szféra lassacskán ki tudná dolgozni azokat a struktúrákat, programokat, amik lehetõvé tennék, hogy helyben tartsuk a tehetséges fiatalokat, és ezzel biztosítsuk a kistérségek fejlõdését. De errõl mi csak beszélünk. Egy magyar kisvárosban sincs ilyen fejlesztési központ, ellentétben mondjuk Finnországgal, ahol nagy eredményeket értek el e téren. A fejlett EU-ban ezer aktív keresõre 8-9 kutató-fejlesztõ szakember jut, az elõbb említett finneknél, sõt az íreknél is ez a szám eléri a 14-et. Mi a 3.8 fõnkkel semmire sem megyünk. Ugyanakkor minden régióban szükség volna fejlesztõ irodákra, amik már magukban eltartanának egy szociológust, geográfust, egy környezetkutató agrárszakembert, akik Brüsszelig látva azon dolgoznak, hogy az adott területen minél jobban kihasználják a helyi sajátosságokat, és fejlesszék a régiót. E munka során pedig sok idõsebbnek és fiatalnak teremthetnének új munkahelyet lakóhelyük környékén.

Ahogy a szociológus látja

A Szegedi Tudományegyetem szociológia tanszéke régóta foglalkozik a hazatérés kérdését is érintõ településszociológiai kutatásokkal. Rácz Attila, a kutatás vezetõje elmondta, a települések megtartó erejérõl nem sok pozitívumot lehet hallani, de azért vannak jó példák is, amelyek képesek helyben tartani diplomás és nem diplomás fiataljaik jelentõs részét. Ilyen például a Szegedtõl 20 kilométerre lévõ Mórahalom, amely ma már vonzza a munkavállalókat. Itt 15 éves tudatos fejlesztés eredménye, hogy kialakult egy komoly infrastrukturális, közösségi háttér, sok a helyi intézmény, a civil szervezet, ami fel tudja venni a diplomásokat. E mellett kiváló a közlekedési hálózat, így sokan megtehetik, hogy Szegedre ingázzanak. Ez azonban szinte egyéni kezdeményezés. - "A tudatos, hosszú távra mutató állami szándék hiányzik, a kevés anyagi forrással bíró kistelepülések számára is meg kellene teremteni a lehetõségeket. Hazánkban több problémát is oda lehet visszavezetni, hogy a politika négyévente gyökeresen új irányt vesz, felszámolják a régi struktúrákat, és újakat állítanak a helyükre. Egy vállalkozást sem lehet biztonsággal megtervezni, nemhogy egy település életét, hiszen lehet, hogy két év múlva minden megváltozik. E terület problémáit is ide lehet vezetni, hiszen a diplomás elvándorlás egyik oka a túlképzés. Hogy elkerüljük a fiatalok tömeges megjelenését a munkaerõpiacon, szélesre tártuk az egyetemeket, most azonban sokkal több a végzett szakemberünk, mint amennyire szükség van. A tudatos településfejlesztéssel persze megteremthetnénk egy kiegyensúlyozott társadalom feltételeit, mely vidéken is képes munkát adni az értelmiségnek, de ehhez legalább tíz évre elõretekintõ program szükséges. Erre azonban a mai politikai hadakozásban nem sok esély látok." - mondta Rázc Attila

Hogy ezek után mi a teendõnk? Tárjuk szét a karjainkat, mondván, a fiatalok helyben tartása az állam feladata? Igen, megtehetjük ezt is, de akkor ahelyett, hogy elõre látva a kezünkbe vennénk saját sorsunkat, teszünk róla, hogy unokáink már csak a nyári szünetben látogassanak el Jánossomorjára. Egy olyan városba, amely már a dobbantón állt, csak nem mert elrugaszkodni.

Hauptmann Tamás

Két szék között

Példák és önkormányzatok

Hogyan kötik magukhoz az önkormányzatok a felsõoktatásban tanuló diákjaikat? Milyen eszközökkel igyekeznek otthon tartani a diplomás fiatalokat? Ezeket a kérdéseket szegeztük néhány, az elvándorlás gondját térségünknél is jobban érzõ dél-alföldi város önkormányzatának. Körkérdésünk közben azonban egyre világosabbá vált, hogy a Miért nem segítik az önkormányzatok a diplomás fiatalok helyben maradását? kérdésfeltevés sokkal inkább helyénvaló lenne ebben az ügyben 

Mind a munkáltatók, mind a leendõ munkavállalók számára elõnyös lenne, ha az önkormányzatok adatbázisokat készítenének arra vonatkozólag, hogy milyen diplomás munkaerõre lesz szükség a településen a közeljövõben, illetõleg, hogy a helyi fiatalok milyen felsõfokú képzésekben vesznek részt, azaz: milyen jellegû munkaerõ megjelenése várható a piacon. Nos, az általunk megkérdezett önkormányzatok nemhogy nem rendelkeznek ilyen adatbázissal, de nem is merült fel bennük ennek szükségessége.

A különbözõ településeken ilyen-olyan támogatásokat biztosítanak a felsõoktatásban tanuló ifjúság számára. Mindenhol van valami, csak közös nevezõt lehetetlenség találni a támogatási rendszerekben. Az önkormányzatok elsõsorban szociális jellegû támogatásokat nyújtanak, a legtöbb, általunk megkérdezett város bekapcsolódott a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszerébe, s ezen keresztül nyújt havi néhány ezer forintot a leginkább rászoruló hallgatóknak.

Békéscsabán tavaly óta mûködtetik a tehetséges egyetemisták támogatására a "Békéscsabai Tehetségekért Pályázatot", amivel a felsõoktatásban tanuló diákok külföldi szemeszterekben való részvételét segítik. Ennek éves kerete 2-3 millió forint, egy személy maximálisan 150 ezer forintot kaphat. Ezzel szeretnék a városhoz kapcsolni a diákokat -  mondta el lapunknak Túriné Kovács Márta, a békéscsabai Polgármesteri Hivatal Oktatási Csoportjának vezetõje. Baján külön támogatási rendszer létezik a kiemelkedõ tanulmányi eredményû hallgatók számára, tudtuk meg Kling Józseftõl, a Polgármesteri Hivatal Intézményirányító Osztályának vezetõjétõl. Az önkormányzat által létrehozott "Baja Jövõjéért Közalapítvány" a 4,5 fölötti átlagú hallgatókat támogatja: tíz-húsz fiatal kap félévenként 40-50 ezer forintot. A "Bajáért Közalapítvány" pedig egy-egy alkalommal támogat külföldi tanulmányutakon, kutatási programokban részt vevõ fiatalokat: évente egy-két fõt, õk viszont akár 50-300 ezer forintot is kaphatnak. A pozitív példaként említhetõ Mórahalom figyelemmel kíséri, ki hol tanul, illetve adott esetben ezek a képzettségek mennyiben kapcsolódhatnak az önkormányzat és intézményei tevékenységéhez. Az utóbbi idõben például komoly igény merült fel a védõnõ, illetve gyógytornász végzettségû fiatalokra a város fürdõjének építése kapcsán. Akirõl tudták, hogy mórahalmi és ilyen területen tanul, azt már a harmadik tanulmányi év végén felkeresték, és felajánlották neki a városban való elhelyezkedést. Az önkormányzat lakásrendelete értelmében a helyi fiatal értelmiségieknek szolgálati lakást is biztosítanak - tájékoztatta lapunkat a Polgármesteri Hivatal képviselõje. Soltvadkert és Szolnok esetében viszont csupán szociális jellegû támogatás (Bursa Hungarica) létezik. A jó tanulók vagy a külföldi szemeszterre indulók külön ösztöndíjra nem számíthatnak. Szolnok azzal segíti a fiatal pályakezdõk letelepedését, hogy hatszázezer forintig terjedõ, vissza nem térítendõ támogatást nyújt a fiatal házasoknak az elsõ lakás megvásárlásakor - mondta el lapunknak Radócz Zoltán alpolgármester.

Ennyi, és nem több. A megkérdezett önkormányzatok egyéb módon nem segítik a helyi diplomás fiatalok álláshoz jutását, letelepedését. Az állam az önkormányzatokra mutogat: "Tartsd helyben a fiatal értelmiséget!" Az önkormányzatok pedig az államra mutogatnak, mint ahogy azt Barna György bajai alpolgármester is tette, aki kifejtette: az önkormányzat kötelessége a város és az intézmények mûködtetése. Nem feladatuk a helyi fiatal diplomások munkához juttatása, s nincsenek is erre eszközeik. A végzettek elhelyezése szerinte kizárólag az állam feladata és felelõssége.

Itt tartunk tehát Magyarországon, 2005 tavaszán. Azt hiszem, sokaknak eszébe ötlik annak a bizonyos két széknek és a padlónak az esete...

Pintér M. Lajos

Otthon lenni

Otthon lenni.

Ez a kifejezés eleinte talán a szobát jelentette a szétpakolt játék katonákkal, aztán az utcát, ahol fociztunk, a konyhaasztalt a nagyszülõknél a hámozott almával, a vajas kenyérrel. Jelentette apám tej nélküli kávéját, anyám dúdolását fõzés közben. Visszanézve már a kolesz a haverokkal, az is otthon valamelyest.

Hogy mit fog még jelenteni? Egy munkahelyet, egy kutyát, elismeréseket, tudományos címeket, sok találatot a nevemre egy internetes keresõn? Szétpakolt gyerekszobát, feleségem borzas fogkeféjét a fürdõben, vagy alig ismerõs, keresztben hagyott tûsarkúkat a szoba elõtt reggelente?

Az otthon folyamatosan változik, velünk, vagy az idõ múlásával együtt. Kiegészül. Megmarad a régi is, de, mint bõr alá a háj, ránõ az új, és átformálja. De vihet minket bárhova az élet, lehetünk bár Oxfordban, Sydneyben, de egy lepukkant panel hatodik emeletén is... Ha álmodunk, mindig a régi utcáinkat járjuk végig, a régi vajas kenyérbe harapunk bele.

Az otthon nem csak azt jelenti, ahol élsz, hanem ahova tartozol.

Most Jánossomorján lakom. Pár jó baráttal csinálunk egy helyi tévét, ifjúsági klubbot, alapítványt, ifjúsági találkozót, hõsi emlékmûvet... Nemrég letakarítottuk a falunkból kitelepített németek elhagyott, benõtt sírjait. Mintha õk is tettek volna értünk, és most mi is értük. Szülõföldünk változik általunk, és mi is változunk általa. Aztán észrevesszük idõvel, hogy szükségünk van rá, és neki is szüksége van ránk.

Pornak és hamunak tûnt a történelem, ahogy ott álltunk az ismeretlen Winklerek, Zieglerek keresztjeinél. Vajon az én síromat ki és hol fogja letakarítani majd? Mi, akik itt körben állunk, meddig maradhatunk itt? Milyen vágy, milyen muszáj visz minket tovább, hogy eláruljuk ezt a helyet? Vagy mikor árul el õ minket?

Mert ma maradni kell, csak nem lehet.

Otthon lenni?

Erre is pont Erdélyben kellett rájönnöm, ahol mindig õszintébben, egyszerûbben lehet magyarnak lenni. Marosvásárhelyrõl vitt a busz, nyomorult helyek, idegen szemek, szavak között. Egy magyar, pálinkaszagú református lelkésszel beszélgettem, aki kis falujába tartott. A hazáról beszéltünk, arról, hogy neki, bár mehetett volna, miért kell mégis itt maradnia. Emlékszem, azt mondta, kinézve az ablakon:

Ha megállsz az apád sírjánál, nézz körül, hol is álltál meg. Mert fiam, ott vagy otthon.

Tõle tudom biztosan, mind akkor érkezünk haza, ha ezt megértettük.

Hauptmann Tamás