|
Közelebb hozni egymáshoz az idõsebb és fiatalabb generációkat, és megismertetni õket a vers szeretetével. Ez a városi költészetnapi rendezvény legfõbb üzenete. Az idei ünnepi mûsor helyi elõadók verseit, novelláit vonultatta fel, ezzel is erõsítve a közösséget. Az ünnepségen került sor a negyedik versíró pályázat díjkiosztójára is.
Híres magyar költõk versei helyett idén rendhagyó módon helyi írók, elõadók mûvei szólaltak meg a költészet napja alkalmából a könyvtárban április 11-én, szerdán. A megnyitó szavakat Wittmann Elekné mondta el, aki nemrég a Pannon Nyugdíjas Szövetség legjobb versmondó díját nyerte el. Alkotóként L. Burda Zsuzsanna, Medgyesi Imre és S. Mátyás Ferenc is bemutatkozott az esten.
A helyi, amatõr költõ-író nagy szeretettel ír szülõfalujában megtörtént, sokak által átélt, közös eseményekrõl, ezt emelte ki az egyik legfontosabb ismérvként S. Mátyás Ferenc. „Ilyenkor bensõségesebb a hazai költõknek a verseit vagy akár elbeszéléseit meghallgatni azoknak, akik talán át is élték ezeket a történeteket. Én magam is nagyon szeretek a saját falumról, Pusztasomorjáról írni, hiszen gyermekkorom nagy élményei ott zajlottak.”
L. Burda Zsuzsanna szintén a kisvárosi élet szépségeirõl szóló mûveit hozta magával. Medgyesi Imre pedig versei mellett az alkotás egyik legfontosabb mondanivalóját is megfogalmazta a közönség számára. Szerinte a költészet szent dolog, a verset nem lehet kikényszeríteni senkibõl, annak a szívbõl kell jönnie. Az õ mûveit Nikházi Árpád tolmácsolta.
A mûsorban a Jánossomorja Kultúrájáért díjas Karácsony Géza, a mûvelõdési ház nyugalmazott igazgatója is közremûködött: Simon Lajos Az otthon küszöbén címû verseskötetbõl, a Levél faluról címû mûvet adta elõ.
A szervezõk szerint a rendezvénynek kettõs célja van. Az egyik, hogy a fiatalabb és idõsebb generációkat közelebb hozzák egymáshoz, a másik pedig, hogy minden korosztályt megszólítsanak a lírai alkotásokkal. „A helyi alkotók már az idõsebb korosztályhoz tartoztak, a gyermekek pedig a jövõt jelentik. Bízom benne, hogy évtizedek múlva majd ezek a gyerekek ülnek a mostani elõadók helyén.”- mondta el Lõrincz György az est egyik házigazdája.
Diákköltõk
A városi közös ünnepségen került sor a negyedik versírópályázat gyõzteseinek kihirdetésére is. 22 diák összesen 28 mûvet adott be a pályázatra. A legjobb alkotásokat a zsûri díjazta, és ezeket a verseket fel is olvasták az esten.
5-6. osztályosok között különdíjat kapott Horváth Kitti – Tavaszi szellõ, Czifra Fruzsina - Tavasz címû versei, 3. helyezett pontazonossággal Ötvös Vivien – A patak és Katona Réka – Az ébredõ természet címû mûve lett, 2. helyezett Füzi Viktória – Égi tündérek, 1. helyezett pedig Dohány Daniella – Anya címû alkotása lett.
A 7-8. osztályban különdíjat nem osztott a szûri. Itt 3. helyezett: Csikesz Viktória – Itt a tavasz, 2. helyezett: Vájlok Virginia – Mit hoz majd a jövõ címû mûve lett, 1. helyet most nem osztott a szûri. A díjazott verseket Katona Dóra elõadásában hallhattuk.
Ajándék a zsûrinek
A zsûrinek nagyon jól esett, hogy egy volt versenyzõtõl - a ma már gimnazista Németh Zsófiától, aki sorra nyerte az elmúlt évek pályázatait - gyönyörû verseket kapott ajándékba. Ahogy volt magyartanára fogalmazott: ez a legjobb példája annak, hogy az elsõ bátortalan próbálkozások után egyre kiforrottabb, érdekesebb mûvek születhetnek.
Négy alkotása közül egy el is hangzott a mûsorban, itt pedig álljon egy másik szép, érett költeménye:
Úsznak az égen…
Úsznak az égen a büszke felhõk,
majd eltûnnek a tavaszi fényben.
Aki ma gyerek, holnap már felnõtt,
holnapután egy halott a mélyben.
Rohan a lét, s ki megáll egy percre,
hogy szívébõl egy tüskét kivehessen
egy régi emléken elmerengve
nehogy a múlt csapdájába essen.
Mert fut az élet, futnak a hónapok;
egy pillanat, s nem többek,
csak elfeledett tegnapok,
mik rémálomként gyötörnek.
Az idõ szekere mögöttünk robog
rángatják a felejtés vad lovai,
elõtte rémült embertömeg topog,
az életért versenyzõk õrült sorai.
Gyûlölt, mocskos versenyfutás,
a lovak fülünkbe lihegnek
és csak rohanunk mindenkin át,
az eltaposottak a semmibe vesznek.
Futunk… de miért? Hisz úgyis elbukunk…
A jövõért egymást tapossuk el.
Hisszük, ha küzdünk, jobbat is kapunk,
olcsó hazugság… mégsem adjuk fel.
Ha kiállnánk a sorból, ha megvárnánk
míg az élet szekere utolér,
talán felmásznánk rá, talán meglátnánk,
az egész semmit sem ér.
De mégis, mi van, ha elnyelne
a létezés mély mocsara
mielõtt idõnk letelne
s elfeledne a múlt sara?
Lassan, mint büszke hajók úsznak
az ég felhõi, s lenéznek ránk.
Pillanat a létük, aztán elmúlnak,
mégsem sírnak múltjuk után.
Rímek az óvodában
Szerdán délután az Aranykapu Óvodában is költészet napi versmondó délutánt rendeztek a gyerekeknek. A négy tagóvodából összesen 43 nagycsoportos korú gyermek mutatkozott be szavalattal. Mindhárom tagóvodában egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek az anyanyelvi nevelésre, nagyon sok mondókát és verset tanulnak a gyerekek. Kevés lehetõségük van azonban ezekkel közönség elé állni, ezért is ünneplik már több éve ilyen formában április 11-ét. A kicsik fõként magyar költõk gyerekverseit szavalják el, amiben fontos, hogy otthon, a szüleikkel közösen tanulnak meg.
Magyarországon 1964 óta ünnepeljük a költészet napját, április 11-én, József Attila születésnapján.
Petz Brigitta
|
