Versek, dalok, mesék dörzsölték meg a nézõk szívét a mûsoron. A gyermekszínjátszók, a Boloct Színtársulat tagjai, a zeneiskola tanulói és tanárai érkeztek a színpadra, az Aranykapu Óvoda Dalosköre pedig a felsõs iskolások kórusával énekelt közösen, hogy minden nézõ ráébredhessen az ünnep igazi tartalmára és gazdagabban készülhessen az otthoni ünneplésre.
Nagy Kõ Mária köszöntõjében kiemelte, hogy karácsonykor harmóniát, békességet kell kialakítanunk magunkban és közösségeinkben egyaránt. – Fontos, hogy ezt az ünnepet kiterjesszük saját kis közösségeinkre, mert mindenki rohan és felületessé válik, pedig az összetartozás segít minket ráhangolódni az ünnepre.”
A 2007-ben indult városi karácsonyi ünnepség mára Jánossomorja ádventi ünnepsorozatának lényeges részévé fejlõdött. Nagyné Kõ Mária az ötödik karácsonyi ünnepségen minden mostani és korábbi közremûködõnek megköszönte a segítséget. Az est rendezõje
Major Mihály emlékére elmondta annak egyik kedvenc versét, Ady Endre Karácsony címû költeményét. Kiemelte, hogy az öt évvel ezelõtti kezdeteknél sok erõt és ösztönzést kapott a 2009-ben elhunyt Major Mihálytól, aki a színjátszó kör meghatározó tagja volt.
Wittmann Elekné Kosztolányi Dezsõ ajándék címû prózáját olvasta fel, azt hangsúlyozva, hogy az ünnep legtöbb boldogságot nyújtó momentuma, amikor szeretteinek ad valamit az ember, és az, amíg erre készül. – „Ajándékot én is készítettem, amíg készült, majdnem tündér lettem.” – hangzott késõbb is a mûsor egyik fontos gondolata a gyerekek szájából.
A mesejátékban egy hideg szívû király elüldözi egyetlen lányát és feleségét ridegségével, amit azért érez, hogy a királyné nem trónörökös fiúgyermekkel áldotta meg. A késõbb rátelepedõ hiányérzet és üresség gyógyírét egy minisztere találja meg, aki azt javasolja, álruhában keresse meg családját. A viszontlátás boldog pillanatával végzõdõ darab azt sugallja, hogy a felelõsségteljes munka, a sikerek és a gazdagság sem pótolhatja a szeretet és a viszontszeretés boldogságát.
HT