Ahogy Charles Dickens Karácsonyi ének címû mûvében megelevenedik a régmúlt karácsonyok szelleme, hogy megváltoztassa a fösvény Scrooge urat, úgy derengett fel a látogatók elõtt is az 1950-es vagy 1920-as, szegényes esztendõk karácsonya. Most arra tanította a vásárlás és csillogás korszakában élõket, hogy kevésbõl, szegényesen is szépen tölthetjük a karácsonyt.
Szûk esztendõkbenAz ötvenes években a háború utáni szegénység és a Rákosi-éra szigorú elvonásai, beszolgáltatásai sújtották a lakosságot, fõleg vidéken. Nemcsak emiatt volt nehéz ünnepelni a karácsonyt, hanem mert ekkor a hatalom sem nézte jó szemmel a vallási készülõdést, és fenyõfát sem lehetett kapni. Errõl mesélt a látogatóknak
Hegedûs Iván, társasköri tag a Zöldellõ fenyõk piros ünneplõben címû tárlaton, és megmutatta, hogy díszítették ennek ellenére a fenyõfát akkoriban.
Mivel nehezen lehetett fenyõfához jutni, sokan vágtak egy-egy bodzaágat, legallyazták, az állami gazdaság fenyveseibõl pedig fenyõágakat loptak éjjel a fiatalok. Ezeket aztán kézi fúróval befúrták a bodzafenyõbe. Ezalatt a nõk elkészítették a szaloncukrot. Kristálycukorból, tejbõl, kakaóból, ki mibõl tudott, krémet fõztek, majd formába vagy tálra öntötték és mikor megdermedt, hasábokra vágták. A cukrokat aztán berovátkolt selyempapírba, majd kisebb sztaniolpapírba csomagolták, volt, akik egész évben gyûjtötték erre az aranyozott, ezüstözött csokipapírokat, fóliákat. Almát, diót is beburkoltak alufóliába, és gömdíszekként lógatták a fákra. A jellegzetes üvegdíszek a hatvanas években jelentek meg. A fa alatt nem ritkán kalácsot, kenyeret találtak akkoriban a gyerekek.
Százéves díszekA húszas évek ünnepeibe is bepillantást nyertünk
Birkmayer Gyuri bácsi által, aki saját régi családi díszeit hozta el a kiállításra. Akkoriban nemcsak az ünnepkör figuráit, angyalokat, hóembereket, de a környékbeli mesterségeket is megformálták. Papírból készült aratólánykát és suszterlegényt, vattából formált Mikulást is láthatunk a kiállításon.
A rendezvényre látogató
Herman Antal történelemtanár is örömmel hallgatta a beszámolót, mint mondta, ez számára bebizonyította, megtalálták a módját az emberek, hogy a nehéz idõkben is tiszteletben tartsák a hagyományokat, praktikusan, okosan.
A tárlat szervezõje
Jánó Zoltánné elmondta, a társasköri tagok maguk díszítették a fákat. Ezzel egyrészt szeretnék bemutatni a régi kézmunka-technikákat, másrészt rávenni az embereket, hogy ne drága pénzen vásároljanak díszeket, hanem maguk, a családdal közösen készítsék el azokat. – "Tudjuk, hogy a rohanásban kevés az idõ erre, de egy kézimunkát le lehet tenni, félbe lehet hagyni, és akár a családdal, gyerekekkel közösen is elkészíthetjük esténként, ami különleges program. Másrészt igyekeztünk könnyen elsajátítható technikákat porondra tenni itt, ötleteket adni.”
A kiállítást a
Nagyné Kõ Mária vezette ifjúsági színjátszók nyitották meg a karácsony történetét, hangulatát idézõ mûsorukkal, majd
Wittmann Elekné Gizi néni üdvözölte a vendégeket. A galériában aztán több feldíszített fenyõfa és sok más dísztárgy fogadta õket. Nemcsak a társaskör kézmûves hölgyeinek, többek között alkotásait láthatjuk: a helyi kiállítókkal jó kapcsolatot ápoló hegyeshalmi nyugdíjasklub is díszített fát a tárlatra.
HT
1920-ból származó papírdíszek, 1950-es bodzafenyõ. Otthon elkészíthetõ, gyönyörû karácsonyfadíszekkel ékesített fenyõkkel és a régmúlt karácsonyi készülõdését bemutatva nyílt meg a Társaskör kézmûves kiállítása a mûvelõdési házban. A szervezõk azt bizonyították be, nem pénz kérdése a díszes, gyönyörû karácsonyfa.
