Vasárnap délelõtt Szentpéteren és Szentjánoson is koszorút helyezett el a Német Nemzetiségi Önkormányzat a kitelepítettekre emlékezõ tábláknál. Az ünnepségen a jánossomorjai fúvószenekar játszott német dallamokat,
Wally János, a nemzetiségi önkormányzat elnöke pedig beszédében idézte fel a máig ható tragédiát.
A történelemAz egyesített vármegye területérõl összesen 25 ezer embert telepítettek ki. Moson megyébõl 11 vonatszerelvény indult Németországba, az elsõ ’46 április 12-én Mosonszolnokról, az utolsó május 20-án Óvárról.
Településünkön már ’45 december 26-án megkezdõdtek a deportálások, akkor 85 embert telepítettek a mosonszolnoki gettóba, ahol házanként 7-8 családot zsúfoltak össze. Õket ’46 április 12 és 19 között szállították tovább.
Április 23-án kedden, húsvét után indult meg a szentpéteri németek kiszállítása a pályaudvarra, ahol vagononként 25-26 embert zsúfoltak össze. Õket Sopronon, Bécsújhelyen és Linzen át vitték Dietrichheimig. A korábban Mosonszolnokra telepített családokkal együtt 1800 embert ûztek a településrõl. A 2300 szentjánosi kitelepített németeket április 23 és 26 között vagonírozták be 40 kocsiba és szállították Stuttgartba.
BúcsúzkodásWally János beszédében elmondta: 65 évvel ezelõtt ezekben a napokban a búcsúzkodás zajlott a településen. -„Búcsú a családtagoktól, a szomszédtól, a háztól, udvartól, földektõl, búcsú a hûséges kutyától, erõs lovaktól, tejed adó tehenektõl. Felkészülés az útra, az ismeretlenbe, ahol a kirabolt, batyuval elinduló szorgalmas parasztoknak, kézmûveseknek a semmibõl kellett új életet kezdeni. De sikerült nekik, és a kezdetben még bizalmatlan ottaniak elismerését is kivívták.” A koszorúk a szétszakadt családokra, az elûzöttek és itt maradtak szenvedésére emlékeztessék az utókort, mondta az elnök.
Hauptmann Tamás
