Az élsportban gyakran több múlik a sportdiplomácián, mint a versenyzõk teljesítményén. Ez derült ki többek között
Csollány Szilveszter élménybeszámolójából péntek este. Az olimpiai bajnok tornász a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat helyi szervezte és a Balassi Bálint Mûvelõdési Ház meghívására érkezett városunkba a Jánossomorjai Esték elõadássorozat idei évadának elsõ vendégeként.
Csollány Szilveszter, a 2000-es, sydney-i olimpiai aranyérmese volt gyûrûn, két évvel késõbb ugyanezen a szeren világbajnokságot nyert Debrecenben, és ezzel, élsportolói pályafutásának csúcsán vissza is vonult. Elõtte azonban tizenhat éves korától kezdve rendszeresen vett részt világversenyeken dobogós helyezéseket elérve; ezekrõl az évekrõl, az aranyéremig vezetõ útról mesélt a jánossomorjai közönségnek, akik aztán kérdésekkel is bombázták a most harmincnyolc éves sportembert. Kiderült például, hogy a nyújtón, amellyel közel sem volt olyan jó barátságban, mint a gyûrûvel, nem is mert minden elemet megcsinálni. "A legfosósabb ember vagyok a magyar tornasportban." - fogamazott nemes egyszerûséggel.
Visszatérõ részei voltak a világversenyekrõl szóló történeteinek a különbözõ országok hátszéllel, sõt a legendák szerint akár pénzzel szerzett érmei. Csollány azt vallja, ennek az az ellenszere, hogy sokkal jobbnak kell lenni a mezõnynél, hogy ne legyen mibe belekötni, és akkor csalás nélkül is elérhetõ az aranyérem.
Saját tornasulijában, amelyet szülõvárosában, Sopronban vezet jelenleg, nem versenyzõket, hanem hobbisportolókat nevel. Köszöni szépen, nem kér többet a versenyekkel járó stresszbõl.
A közönséggel való beszélgetés során szóba került az idei, pekingi olimpiai is. Csollánynak az a véleménye, hogy a magyarok vártnál kevesebb érme nem meglepõ, sõt még csak nem is számít kevésnek, ahhoz képest, hogy milyen rossz a sportélet támogatottsága Magyarországon. Még a megfelelõ sportorvosi háttér is hiányzik például szerinte.
Mindezek ellenére, úgy véli kitartással sokminden elérhetõ, õ is ennek köszönheti, hogy nem állt meg az ezüstérmeknél, és addig küzdött, amíg a dobogó legfelsõ fokára nem állhatott. "Kell hozzá persze tehetség is, de a kitartás nagyon fontos." - nyilatkozta a JTV-nek adott interjújában.
