Szomorú mellékízzel tartotta évzáró koncertjét az Alapfokú Mûvészeti Iskola kedden a mûvelõdési házban. Ugyanis négy, több éve itt tanító oktató búcsúzott ezzel növendékeitõl és a közönségtõl. Bár a tanárok elbocsátására kényszerítõ törvények megnehezítik a vidéki zeneiskolák dolgát, a helyi intézménynek szeptemberig sikerül pótolni a tanerõt, így az oktatás teljes maradhat - mondta az igazgató.
A Balassi Bálint Mûvelõdési Házban rendezett koncerten 26 produkciót vonultattak fel a növendékek június 5-én, 17-órától – alacsony számú, csupán mintegy 70 fõs közönség elõtt. A 2007-es tanévet lezáró növendéki koncertre négy oktató utoljára készítette fel diákjait a helyi mûvészeti iskolában. A több éve tanító szakemberek elbocsátását egy most hatályossá váló rendelkezés kényszeríttette ki: e szerint szeptembertõl a mûvészeti iskolákban csak felsõfokú végzettséggel (legalább zenemûvészeti fõiskolával) bíró tanárok oktathatnak. Erre az állam nemrég bevezetett minõségbiztosítási rendelkezései miatt volt szükség.
Megoldható
Dravetzky István televíziónknak elmondta, valóban sokkal nehezebbé teheti ez az intézkedés a vidéki zeneiskolák helyzetét, nehezebb lehet a megfelelõ tanár alkalmazása. De szerencsére, az eddig beadott állásjelentkezésekbõl úgy tûnik, sikerül betölteni a megüresedõ helyeket szeptemberre az iskolában.
Kell a papír
„Fájó szívvel búcsúzunk a tanárainktól, akik, nem gyõzöm hangsúlyozni, minõségi oktatást képviseltek. De arról van szó, hogy ezentúl a „papír” is kell mindehhez, így biztosítja a minõséget az állam. Valószínûleg okosabb lett volna, ha egybõl – mondjuk e mai koncertet megnézve – a teljesítménybõl, a minõségbõl von le következtetést egy bizottság, és adja meg a címet, engedélyt az adott iskolának. Nos, ezt most megelõzi, hogy az adott oktatók minõségét szintén biztosítsák. Az iskolánk, csak miután e szabálynak megfelelt, kaphat minõsítõ ellenõrzést és mûködhet államilag támogatott intézményként. Sok ugyanis az elüzletiesedett, minõséget nem mutató iskola az országban, ezeket igyekszik így háttérbe szorítani az állam. – fogalmazott az igazgató. A minõsítõkre itt helyben az õszi félévben kerülhet sor.
Családban marad
„Az igazsághoz tartozik - tette hozzá Dravetzky István -, hogy erre a rendelkezésre számítani lehetett, hiszen a határidõ ismert volt, és az oktatóknak lehetõségük nyílt arra is, hogy fõiskolába iratkozzanak. Már akkor is zöld lett volna az út elõttük. Sok oktató nem tudja azonban vállalni, hogy nekiáll és most, már családdal a háta mögött elvégzi a magasabb iskolát. Õk sajnos meg kell, hogy váljanak a katedrától. Sajnos itt, Jánossomorján is hasonló a helyzet.”
Egyet fújhat
„Továbbá azt is átgondolatlan intézkedésnek tartom – folytatta Dravetzky István -, hogy ezentúl egy adott hangszeren végzett oktató csak azt a hangszert oktathatja, tehát például egy trombitán végzett nem taníthat fagotton, tubán. Ez alapfokú szinten jórészét szükségtelen, hiszen majdnem ugyanazt kell tanulni. Ezt a nagy tanulólétszámmal dolgozó, fõként városi iskolák el tudják viselni, ám a kicsi intézményeket sokszor megoldhatatlan helyzet elé állítják ezzel.” (A hírek szerint azonban a minisztériumi vezetésnél felmerült ezen intézkedés újragondolása a közeljövõben.)
Az igazgató azonban reméli, az iskola, és a diákok gyorsan kiheverik ezt a nehéz idõszakot: „Bízom benne, hogy a diákok a fájó búcsú után ugyanolyan eredményeket érnek majd el új tanáraikkal is, és iskolánk megfelel majd a szabályoknak.”
Utolsó szó jogán
Megszólítottuk a búcsúzó tanárokat
Takács István 5 éve tanított az iskolában. Szerinte állami szinten az intézkedés célja nem igazán az oktatás javítása, hanem a spórolás. Ugyanakkor ezzel ellehetetlenítik a vidéki, kis iskolákat. „A döntés nem ért váratlanul, sõt, magam is készültem a váltásra, de a 21 diákomat persze sajnálom itthagyni. El kell azonban mondanom, hogy sok iskola sorvadhat el ettõl az intézkedéstõl, hiszen a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk nem biztos, hogy a karrierjükbe illõnek gondolják, hogy egy-egy vidéki településen tanítsanak. Legtöbbjüknek komoly zenész-pályája is van, ami általában nagyobb városokhoz köti õket. Nehéz lesz megszerezni azokat, akik taníthatnak. Pletykálják, több zeneiskolában megpróbálták ezt a helyzetet máshogy megoldani, és helyben tartani a régieket, de a törvény szavait így tartja be a helyi iskola.
A másik pedig: ha egy kürtös csak kürtöt taníthat, hát, tessék elképzelni, mit okoz az egy faluban. Vagy sok szakot nem indíthatnak majd ezután, vagy nagyon sok tanárt kell alkalmazni igen kevés gyermekre.”
Pollák Ferenc korábbi, ma már nyugalmazott igazgató szintén tanított az iskolában, eddig. „Jól felépített zeneiskolát hagyok, most már végleg itt. Ám végigtekintve a most távozó, további oktatókon: el kell mondanom, az iskolának nagyon értékes tanerõtõl kell most búcsúznia. Hosszú távra nézve pedig: ez az intézkedés valóban megnehezíti a vidéki zeneiskolák sorsát.”
H.T.
