|
Változatos szórakozást kínált a helyben ünneplõknek Jánossomorja Szent István ünnepén, a pusztasomorjai búcsú hosszú hétvégéjén. A rockzenétõl a néptáncon át sok produkció vonult a színpadra, és számos egyéb szórakozást is kínált a nyolcadik Gödör Napok három napon át. A meleg és sok más tényezõ is sokakat távol tartott, a helyi közösséget szeretõk azonban ismét jót bulizhattak a hagyományosan helyi erõkre alapozó fesztiválon.
Elnyújtózva sóhajt a város a hét elsõ napjaiban. Ki ezért, ki azért örül, hogy múlt idõbe tette a Gödör Napokat: Lábadozik a végsebességre pörgetett hajnali bulik után (a), büszke a remek elõadására (b), pihegi a forró színpadon fogszorítva mosolygós fellépéseket (c), hálás a fennakadások és gondok nélkül zajlott szervezésért (d), a finom bográcsos ételekért (e), örül, hogy látta a mûsorokat (f), vagy ha nem, hát annak örül, hogy most már csend van (g), és megúszta kilátogatás nélkül (h). Sokszereplõs a jánossomorjai tábor, mint ahogy a fesztivál megítélése is, hiszen láttunk már tökéletesebben sikerült éveket, mégis elégedettek lehetünk: ha az összes várakozásnak nem is, az ígéreteknek maradéktanul megfelelt a háromnapos ünnep. A város ismét közösen szervezett egy Gödör-fesztivált, ami magában sem kis súlyú mondat.
Hot N Cold
Kemény húrokat pendített meg elsõ napján a nyolcadik Gödör Napok a Pusztasomorjai Játszó- és Pihenõparkban. Szombaton a rockzene foglalta el a színpadot, helyi és távolról érkezett; kezdõ és legendás elõadók is játszottak. Lõrincz György fõszervezõ elmondta, ezt amolyan nulladik napként szervezték, kifejezetten a rock zenekaroknak. – „Tavaly is volt ilyen produkció, de akkor a sok átszerelés miatt sok lett a csúszás, ezért idén külön napot szenteltünk ennek.” Ám az augusztusi hõségben, délután négy órakor rockzenei rendezvényt kezdeni legalábbis kamikáze-lelkületre vall. A korai kezdés miatt kevés nézõ tapsolt még a sötét hangulatú, inkább underground klubokba kívánkozó mosonmagyaróvári Bloody Fingernek, akik hörgõ énekes, deathcore - metalcore zenéjükkel lepték meg a nézõket, de rendesen.
Kipurcanásig
A kánikula és az árnyékba húzódó nézõk adták fel a leckét a Velencérõl érkezett Kipunak is, amely zenekar minden bizonnyal többre, de legalábbis barátibb idõpontra volt érdemes. A saját számokat játszó együttes nemrég jelentette meg elsõ nagylemezét, és bár már a 30Y és a Kiscsillag elõzenekaraként is felléptek, a kis fesztiválokra is nagy örömmel utaznak el. Kiváló zenével és ötletes szövegekkel érkeztek, nem utolsó sorban végigpörögték a koncertet az üres tánctér mellett, a hûsbõl tapsoló nézõk elõtt.
Úgy érezte, szabadon él…
Ezután az idén már kibõvült jánossomorjai Nuklear V.G. idézte a ’80-as, ’90-es évek kultikus dalait a Beatricétõl a Tankcsapdáig, és jelezte mindenkinek, a szintén a régmúltban indult, és nemrég újjáalakult banda töretlenül járja a fejlõdés útját. A hétköznapok családfõi most megmutathatták a bennük rejlõ nagyvárosi farkast. Kicsit több volt az erõ, mint az ének, de a törzsközönség igazán nem vette ezt zokon egy ilyen, nem épp ideális idõpontban.
Aluljárók fiai
Csúcspontjában is a középkorú korosztálynak kedveskedett idén a Gödör Napok: a Dinamit adott nagykoncertet. Az addig szellõs tánctér hamar zsúfolásig telt, jól láthatóan a tömeg nem délutánra, inkább estére találta meg a szép ruháját, erre idõzítette a gödörlátogatást. A meleg és a mosonmagyaróvári programok együttes enyhülését, és a legendás zenészek produkcióját egyaránt okolhatjuk emiatt. Sok ’70-es években fiatal rokker szívét megmelengette a zenekar, a kultikus dalokat egyemberként énekelte a közönség. Az 1979-ben alakult együttest a kor szinte összes nagy hazai bandáját megjárt zenészek hívták életre, legnépszerûbb slágerük, a Tinédzser dal minden idõk legnagyobb példányszámban eladott magyar kislemeze lett. A csapat három évig játszott, majd bejelentette feloszlását, és 2009-ben alakult újra, akkor már Vikidál Gyula nélkül. A jelenlegi tagok: Kálmán György – ének, Szûcs Antal Gábor – gitár, Zselencz László – basszusgitár, Jankai Béla – billentyûs hangszerek, Németh Gábor - dob, ütõhangszerek. A zenészek elõélete is tiszteletet parancsoló: Skorpió, P.Mobil, Mini, Nagy Feró és az Õsbikini, Beatrice, Kormorán, Prognózis, Omega, Edda, P.Box… A Dinamit Jánossomorján sem sült be, majdnem kétórás, lendületes koncertet után térhettek az öltözõbe. A zenekar, mielõtt hajnal felé elköszönt, együtt bulizott, táncolt és ígéretükhöz híven együtt sörözött a helyi rajongókkal a Gödörben, ahol DJ Jakab nosztalgia-diszkója tartotta helyben az addigra igencsak megszaporodott közönséget.
Lángoló talpak
A tapsok nemcsak a remek tánckoreográfiáknak szóltak vasárnap délután, hanem annak a csodálatra méltó ténynek is, hogy a továbbra is égetõ hõségben, az egyenesen a színpadra tûzõ napban táncolták végig produkcióikat a kicsi és nagy fellépõk, mosolyogva, lendületesen. Elsõként a Cintia Wellness Club Fit Dance tánccsoportja lépett fel, közel fél órában megmutatva színes koreográfiáikat. Majd Nemes Barbara Zumba Fitness bemutatója következett, népes gárdával statuálva, hogy a népszerû, de kemény mozgásforma a legkisebb gyerekek és a háziasszonyok számára is élvezetet nyújt. Ezután a Magic Dance Club táncosai mutatták be ízléses, kecses táncaikat, amiknek javát a nyári, mûvelõdési házban rendezett tánctáborban tanultak meg. Helyi rajongó lányok kis csapata továbbra sem hagyta elfelejteni Fluor Tomi elõadómûvészt, Mizu címû slágerét énekelték el a színpadon.
Viruló Búzavirágok
Ezután az Örökség Kulturális Egyesület Tititá Néptánccsoportja lépett fel. A Búzavirág néptánc- és daloskör Szigetközben gyûjtött dalcsokrot énekelt a közönségnek, de szigetközi táncokat is bemutattak az irigylésre méltó energiával bíró nyugdíjasok. A felnõtt tánccsoport Sopron környéki hienz és szigetközi magyar táncokat járt. A táncosokat a Radák Márton prímás vezette mosonmagyaróvári Sárarany zenekar kísérte, akik több más tájegység zenéjét is felcsendítették a közönségnek. Lindner Zsófia csodás énekének és a Sárarany magas szinten mûvelt muzsikájának a Fölszállott a Páva címû tehetségkutató mûsorban is szurkolhatunk.
Táncra magyar!
A tûzõ nap további részében a Jánossomorjai Fúvós Egyesület zenélt magabiztosan a színpadon, repertoárjukban felsorakoztatva a fúvószene helyi rajongóinak kedvenceit. Az Alapfokú Mûvészeti Iskola énekszakos tanítványai régi és új magyar popdalokból összeállított csokrot adtak elõ. A slágerek aztán folytatódtak: Harasztos Imrével a szintetizátor mögött a Jolly Joker énekes trió szó szoros értelemében Mesterhármas-hangulatot rittyentett, elismerésre méltóan széles skálából választva népszerû dalokat.
Lõrincz György fõszervezõ elmondta, a második napot a helyi fellépõk napjaként szervezték meg. – „Bizonyítani akartuk, hogy csak helyiekkel is ide lehet vonzani százakat, nem kellenek sztárok. Úgy vélem, ez sikerült, ami engem nagyon jó érzéssel tölt el.”
A gödörben mindhárom napon búcsúi árusok, és sok egyéb játék, szórakozás várta a gyerekeket, lovagolhattak, arcot festhettek a kicsik, és trambulin, ugrálóvár is gondoskodott arról, hogy este ne kelljen hosszú mesét olvasnia a szülõknek. Az állatbarátoknak a kutyaszépségverseny kínált szívmelengetõ látványt a nemcsak szép, de barátságos házikedvencekkel.
Pusztasomorjai István-ünnep
Augusztus 20-án Szent István királyt ünnepeltük Jánossomorján. A pusztasomorjai búcsún hagyományosan a templom védõszentjének, államalapító István királynak adtak hálát a hívek a szentmisén. A mise elõtt a fúvósok vezette tûzoltók vonultak be a templomba, régi szokás szerint ide kísérve a szervezet zászlóját. Kótai László plébános a magyarság létét biztosító, bölcs, felelõs döntéshozóként beszélt Szent Istvánról, aki, tanulva a történelem színpadáról gyorsan eltûnõ hunok példáján, biztos alapokra helyezte a magyar nemzetet, hogy mi ma itt ünnepelhessünk. A kenyér és borszentelés elõtt a Boloct Színtársulat ünnepi mûsorát láthattuk, majd a kenyeret és bort Kótai László szentelte meg, az ünneplõk meg is kóstolhatták az éves munka gyümölcsét. Az atya elmondta, a kenyér és a bor az éves fáradtság betetõzése, ami meg kell hogy tanítson minket a hálára. Ezután a gyülekezet a templom elõtt hallgathatta meg a fúvószenekar elõadásában a Boldogasszony anyánk címû darabot, amit századokkal ezelõtt himnuszként énekeltek Magyarországon.
Kora este a Gödör Napokon folytatódott a pusztasomorjai búcsú és nemzeti ünnepünk. Újabb tánckoreográfiákkal – továbbra is a tûzõ napon – A Cintia Fit Dance vívott ki nagy elismerést. A nemzeti ünnepre hangolódóan aztán Lõrincz György alpolgármester beszédét hallgathattuk meg. Szólt az államalapító király jelentõségérõl, és a városba állítandó Szent István szobor kezdeményezésérõl. Arról is beszélt, hogy közösen kellene megteremtenünk a számunkra ideális ünnepeket, nem pedig egy felsõbb szervezetre várva, és ha mindent megtennénk mi is saját és társaink szórakoztatásáért, akkor számunkra is szebb lenne az ünnep. Példaként hozta egy svájci látogatását, ahol épp nagy nemzeti ünnepüket, államuk megszületését ünnepelték. Itt nem városi szervezésû megemlékezések zajlottak, hanem családok, baráti társaságok verõdtek össze a szabadban, piknikeztek és a tûzijátékokat is maguk lõtték fel, egymás és a közösség örömére. A szervezõ alpolgármester szerint ez példa arra, hogyan lehet egy ünnepet városi közösségi rendezvénnyé tenni. – „Sokan úgy gondolják, hogy a nemzeti ünnepek megszervezése az államra és a településre tartozik, a nézõk csak passzív résztvevõk. Pedig csak összefogással teremthetõ meg az igazi ünnep!” Az alpolgármester reméli, hogy augusztus 20-a ilyen lesz hamarosan Jánossomorján.
A Boloct Színtársulat a Gödör közönségének is elõadta Szent Istvánról szóló összeállítását. Ebben a nagy uralkodó életének meghatározóbb állomásairól is szó esett, de Magyarországról, az államalapításról szóló énekek, versek is elhangzottak. (A négy szereplõ mégis a délelõtt folyamán mutatta meg igazán, mi rejlik benne, amikor a zenei alap technikai problémái miatt kíséret nélkül, maguk énekelték a dalokat, bátor, dicséretes módon!) A Gödör Napok színpadi része az ünnephez méltóan itt is a szentelt kenyér és bor megkóstolásával fejezõdött be. A gyerekek pedig még sokáig játszottak a parkba települt játékokkal.
„Nem lehet mindenkit kiszolgálni”
Lõrincz György fõszervezõ hozzátette: - „A holnapi munkanap okán hétfõre nem szerveztünk nagyobb produkciókat, de a pusztasomorjai búcsú miatt ezen a napon várta a legtöbb játék a gyerekeket. Sajnáljuk, hogy rendszeres vendégeink, a mindig remek elõadásokkal érkezõ nagyfödémesiek idén nem tudtak eljönni a szlovákiai munkanap miatt. Ám a Boloct Színtársulat színvonalas mûsort adott, ezzel is bizonyítva a helyi csoportok erejét.” A szervezõ a felnõttek és a gyerekek részvételével egyaránt elégedett, bár azt mondja, a meleg miatt õ sem szívesen jött volna ki korán, ha nem lett volna muszáj. Az sem mellékes, hogy az ugyanekkor zajló mosonmagyaróvári Szent István Napok kínálatával szemben nehéz volt alternatívát jelenteni. – „Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Mosonmagyaróvár is sokakat vonzott. A környezõ városok elszívó hatása jelentõs, ezzel számoltunk, de mi nem rendelkezünk olyan forrásokkal, mint nagyobb városok, ahol nagy produkciókat hívhatnak meg. Mi ezért inkább a helyi elõadókra fókuszáltunk, hogy lássa a közönség, hogy helyben is vannak szórakoztató produkciók. Minél szélesebb réteget próbáltunk megszólítani, de nem tudjuk megvalósítani, hogy minden egyes rendezvényen minden korosztályt kiszolgáljunk.”
Közösségi erõ kontra nagyprodukciók
A szervezésben szinte az összes helyi civil szervezet részt vett valamilyen módon. Ki fõzött, ki felügyelt és padokat pakolt, ki a szervezésben segédkezett, vagy támogatásként mûsorát mutatta be a színpadon a közönségnek. – „A civilek nélkül a Gödör nem lehetne az, ami. Ilyet csak velük közösen tudunk megszervezni, és hálásak lehetünk, hogy vannak olyanok, akik munkájukat, idejüket áldozva vesznek részt ebben. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy hozzájárultak, hogy ez a Gödör Napok ilyen sikeresen zajlódjon.”
Egyél Szent Istvánért!
A fesztiválra majd minden civil szervezet kifõzött valamit, a halászlétõl a csülkös pásztortarhonyáig változatos bográcsételek közül válogathatott a közönség. Minden ételjegy 500 forintba került, a befolyt összeget pedig a készülõ Szent István szoborra ajánlották fel az egyesületek. A szervezõk bíznak abban, hogy jövõre már az elkészült szobrot ünnepelhetjük itt, a Gödör Napokon. Lõrincz György szerint a szobor ügye jól halad. – „Meghívtunk három alkotót, akiknek augusztus végéig kell bemutatnia az ötleteit. Akkor a kuratórium egy szakmai zsûrivel kiegészülve dönt, ezt termesztésen nyilvánosságra is hozzuk. Úgy látom, majd akkor indulhat be igazán a gyûjtés, amikor a polgárok, nagyobb támogatók látják, hogy mirõl is van szó. Most a hõség miatt kevés forró bográcsétel fogyott, de így is 150 adag ételt tudtunk értékesíteni, ez is jelentõs összeg, amit hozzátehetünk a már eddig a Duna Takarékban nyitott, adománygyûjtõ számlán lévõ, több mint 400 ezer forinthoz.”
Summa Summer
Az általunk megkérdezett résztvevõk mindegyike jól érezte magát a fesztiválon, ám sokuk elégedetlen a látogatók létszámával. Gyakran láthattunk gyéren elfoglalt padokat, pangó táncteret a három napon. Bûnrészesként idézhetõ ide a meleg, és az is, hogy Mosonmagyaróváron nagy neveket felsoroltató koncertek, programok vonzották a nagyérdemût. Sok megkérdezett szerint sokan maradtak otthon olyanok, akik elfelejtették, vagy sok munkájuk miatt háttérbe szorították a közösségi szórakozás igényét.
A programválaszték sem lelkesített fel sokakat. A megrögzött helyi rendezvényjáróknak nem annyira csalogatóak csupán - a már ismert - helyi produkciók. Akadtak, akik más oldalról közelítették meg ezt: a kiváló és költséges infrastruktúra, a színpadi technika, a hangosítás, a sátrak és egyéb járulékos fesztiválkellék készen álltak, ehhez képest lehetett volna még több színvonalas, nevesebb fellépõvel kiegészíteni a programot, ami az infrastruktúra költségéhez képest talán nem jelentene akkora tételt. Így sokak számára a leves többe került, mint a hús.
Nem egy távolról érkezõt is vonzott a Gödör Napok, egy kapuvári kisfiú például azt mondta, ilyen fesztivál náluk nem nagyon van, ezért évek óta szeret ide járni, a rokonokhoz. Sok régi rajongó a Dinamit koncertre érkezett messzirõl, megmutatva, hogy lehet idecsalogatni „fesztiválturistákat”, a konkurencia ellenére is.
A fellépõket is dicsérték a nézõk, elismerve a színpadon lévõ zenészeket, elõadókat, fõként a tánccsoportok pici lányait és a nyugdíjasokat, akik a tûzõ napon is mosolyogva ugrálták végig a produkciókat. Hozzátették, a pont a színpadot érõ nap és a hõség már nem elõször ró nagy terhet a fellépõkre, érdemes lenne átalakítani a fesztivál helyszínét a fellépõk érdekében.
Volt olyan pusztasomorjai, aki egy közremûködõ civil szervezeti tagjaként stábunknak azt kifogásolta, hogy a pusztasomorjaiak közül sokan még mindig a régi búcsút hiányolják nosztalgiázva, haragudva a Gödör Napokra, mintha annak bármi köze is lenne egy minden más településen halódó, és itt már korábban kihunyt szokáshoz, kultúrához. Teszik ezt ahelyett, hogy kijönnének, és látnák, hogy minden többszörösen megvan itt, mint bármilyen búcsúban lehetne: a gyerekeket játékok várják, bulizni és mulatni is lehet hajnalig, és a baráti beszélgetésekre is kiváló alkalom a Gödör Napok, ami nem utolsó sorban magában foglalja a pusztasomorjai búcsút is.
Hauptmann Tamás
|
