|
Történelmi diadalt ért el a Rascals: 2012-ben Jánossomorjára hozta a Baseball Magyar Kupát. A meglepetésekkel tarkított végjátékban a Rascals és az Astros találkozott a döntõben, ahol a jánossomorjaiak egy percig sem engedték elhinni, hogy itt más is gyõzhet. Fekete Csaba elnök számára az elõrelátó edzésmunka és a csapat közösségmegtartó ereje jelenti a gyõzelemhez vezetõ lépcsõfokokat.
A kupasorozat végjátékát, a két elõdöntõt és a döntõt Szentendrén játszották szombaton és vasárnap. Elsõként Szentendre elsõ osztályú csapata, a Sleepwalkers a másodosztályú óbudai Hungarian Astros csapatával játszott. A hazaiak szombat délelõtti meccsükön eltaktikázták magukat, ugyanis a biztos gyõzelem tudatában második sorukat állították pályára, hogy a döntõre pihentessék a klasszis játékosokat. Ez azonban visszaütött: Bár végig, szorosan ugyan, de vezetett a Szentendre, a végén megfordították az állást az óbudaiak (9:8), ezzel legnagyobb sikerüket aratták.
A másik ágon a Jánossomorja Rascals az Óbuda Warriors csapatával találkozott. Talán mindkét egység tudta, hogy aki itt nyer, nagy eséllyel viheti haza a kupát. Fekete Csaba, a Rascals elnöke szerint az idei szezon legizgalmasabb párharcát játszották le. – „Nem egyoldalú meccs volt, bár a 10:0-ás végeredmény elsõ pillantásra nem ezt tükrözi - de a baseballban ez gyakran elõfordul. Az elején szereztünk egy pontot, de utána hat inningig nem volt pontszerzés, fogáskeresõ játékot játszott mindkét fél. Az ellenfél remek dobója aztán elfáradt, talán ez döntötte el a meccset a javunkra. A mi oldalunkon ekkor Trevor Coy, az Egyesült Államokból augusztus 31-ig igazolt játékos mutatott nagyot.”
A másnapi döntõre magabiztosan mentek ki a játékosaink. – „Tudtuk, hogy ha végig koncentrálunk és nem vesszük félvállról a meccset, akkor az Astrosnak nem sikerülhet még egyszer a tegnapi bravúr. Cél, hogy ne hagyjunk nekik levegõt, folyamatosan nyomjunk, ne gondoljuk a közepén, hogy megvan a meccs. Ezt tükrözi a 21:7-es végeredmény. Igazi csapatként mûködtünk a pályán, Nagy Krisztián, Draganits Péter és Radványi Tamás példa értékût játszott, de egységes, jó gárdával a hátuk mögött tehették ezt, elismeréssel tartozom mindenkinek.”
Évek munkájával idáig
Története során elõször hozhatta haza a kupát a Rascals. Korábban 2005-ben, 2006-ban, 2008-ban és 2011-ben sikerült bejutnunk a négyes döntõbe, ám a serleget nem tudtuk megszerezni. Az edzõ most látja az eddigi évek célratörõ és folyamatos munkájának gyümölcsét: - „Számomra ez a tudatos, folyamatos készülés és az apró, de állandó fejlõdés bizonyítéka. 2000-tõl veszünk részt a kupában, 2005-tõl már az elõdöntõkig eljutottunk. Egy idõben a Sopron volt a nagy ellenfelünk, de mindig elbuktunk. Már akkor mondtam a fiúknak, hogy nem szabad elérhetetlen célnak tekinteni a legyõzésüket, hanem folyamatosan fejlõdve átlendülni ezen a ponton, és akkor onnantól sikerülni fog. Féltem, hogy elkedvetlenednek a fiúk a sok vereségtõl, de nem tették, és végül sikerült... A késõbbiekben is ezzel a szemlélettel mentünk tovább, nem keseredtünk el a nagyoktól elszenvedett zakóktól, mert tudtuk, hogy egy út közepén vagyunk. Vagyis voltunk akkor.”
Az edzõ azt is elmondta, a sikert mérlegelve, hogy kicsit más a kupa, mint a bajnokság, itt ugyanis egy meccs van, mese nincs, gyõzni kell. Ez nem mindig úgy tükrözi az erõviszonyokat, mint a több egymás ellen játszott meccs összessége, ami például a rájátszásban mûködik. Itt mindent egy lapra kell feltenni, koncentrálni és formát idõzíteni. A korábbi évek nyilatkozataira hivatkozva megállapíthatjuk, az elnök szerint ebben kellett fejlõdnie a Rascalsnak. Most, úgy tûnik, végrehajtották a feladatot. A kupát vasárnap este hazahozó csapatot a Gödör Napok színpadán meg is tapsolta a helyi közönség.
- „A gyõzelem az elmúlt évek fejlõdését tükrözi. Többször mondtam, hogy beérett az utánpótlás-nevelésünk, alig egy-két légióssal jutottunk el idáig, szinte minden évben meg tudtuk fejelni valamivel az elõzõ évi eredményt. A kupagyõzelem is ezt a törekvést igazolja: például azt a sok iskolai testnevelés-órai, népszerûsítõ baseballozást, a gyerek-edzések és felkészülési mérkõzések sorát, ami az évek során rengeteg munkát jelentett, és ami most többszörösen megtérült. De nem feledkezhetünk el még egy tényezõrõl: Miközben a kicsik felnõttek és kiváló játékosokká értek, az alatt az idõsebbek sem hagyták el a klubot. Volt, aki, bár Budapestre költözött, mégsem igazolt át, hanem hazajárt a meccsekre, idegenbe is utánunk utazott. Az itthoni edzések sem telnek el az idõsebbek fontos tanácsai, példamutató erõfeszítései nélkül. Értékes, hogy az öregek sem mentek el, hanem kötõdnek a klubhoz, visszajárnak vagy akár külsõsökként támogatják a csapatot. Ez az a légkör, ami miatt ez a kis költségvetésû, vidéki csapat a nagyokat is maga mögé utasítva, 2012-ben a kupagyõzelemig juthatott.”
Hova tovább...
A Rascals számára újabb küzdelmek jönnek, indul az Interliga döntõ-sorozata. Az Északi, szlovák-magyar csoport elsõ négy csapata a Déli, horvát-szlovén négyessel mérkõzik. Az elsõ két helyezett otthon fogadhatja a másik csoport harmadik-negyedikjét, élvezve a hazai közeg elõnyét. Ám a párharcokból még bárki kikerülhet gyõztesen, és játszhat a tényleges szuperdöntõben a serlegért.
A magyar bajnokság alapszakaszát elsõ helyen fejezte be a Rascals, ami biztató a hamarosan kezdõdõ rájátszás elõtt. A Szentendrét fogadjuk szeptember elsõ hétvégéjén, két meccset játszunk itthon a három gyõzelemig tartó összecsapás-sorozatban, így legfeljebb öt mérkõzés alatt kiderül, ki jut a döntõbe és játszik a másik ág, az Óbuda és az Érd találkozójának gyõztesével.
Hauptmann Tamás
|
