|
A múlt megismerése és a nálunk elesett katonák elõtti tiszteletadás a célja annak társaságnak, akik nemrég megszépítették a pusztasomorjai temetõben nyugvó ismeretlen katonák sírjait. A munka ezzel nem állt meg, ahogy az ismeretlen áldozatok utáni kutatás sem.
Lelkes önkéntesek ápolják a pusztasomorjai temetõben lévõ ismeretlen katonák sírjait. Tavaly a fejfákat állították fel, most a sírhantok rendbetétele következett. A szentpéteri temetõ katonasírjait ottani lakosok gondozzák évek óta, ezen a példáján felbuzdulva kezdte el felkutatni és megóvni a nálunk eltemetett magyar, német és orosz katonák nyughelyeit Veres Dávid.
A ’41-es moszkvai csata után a szovjet állam kirendelte a város polgárait, hogy temessék el a csatatereken fekvõ rengeteg halott szovjet katonát, ám a németek eltemetését megtiltotta. A moszkvai asszonyok azonban azokat is eltemették, mondván, remélik, az õ fiukat is méltó nyughelyre helyezi majd valaki, ha messze földön vesztik életüket. Veres Dávid elmondta, a volt Szovjetunió területén elesett magyar katonákra is sok helyen emlékeznek méltón az ottaniak, úgy helyes, hogy mi is megtegyük ezt, elõsegítve ezzel ösztönözve, hogy még több magyar katona sírját gondozzák külhonban is.
Barátok, köztük Hegyi Károly és Lehmann Anikó és mesteremberek, így Szalai Ádám kõfaragó is, önzetlen segítséget nyújtottak a munkában, de korábban a Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítvány, most pedig az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést.
A temetõbe járók is örülnek a sírok megszépülésének, sokan eddig is tettek egy-egy szál virágot a katonasírokra, így Fettik Lajosné is, aki mesélt nekünk a front átvonulásáról, beszámolója hozzá is tehet az eddig tudottakhoz. –„A templom közelében Mátyás Gyuláéknál voltunk a nagy pincében, sokan a faluból ott tömörültünk, én apámmal és anyámmal voltam, 13 évesen. Húsvét vasárnap reggel odaértek az oroszok, hallottuk, hogy davaj, davaj, és már tereltek fel mindenkit a pincébõl. Apámnak látszott a zsebóra a mellényzsebében, egy orosz katona mutogatta, azt hitte apám, hogy az idõt kérdezi, elõvette hát az órát, és akkor az orosz elmarta, Hát ilyen élmények maradtak, meg hogy rettegtünk, féltünk. Amikor már mindenki följöhetett a pincébõl, mi is hazajöttünk, itt laktunk a Széchenyi utca hétben, és láttuk, hogy be volt lõve az ablakunk, a konyhaszekrény, a kamra, az istállóban a tehenünk szilánkot kapott, le is kellett vágni. Arra még emlékszem, hogy a harcok alatt itt egy németet lelõttek, és itt volt felravatalozva a pusztasomorjai temetõ kis halottasházában. Mint afféle gyerekek jöttünk nézni. Az itt fekvõ ismeretlen katonákról sokat nem tudtunk, csak hogy állítólag magyar katonák, és egyetlen egyrõl mondták, hogy ismerik a hozzátartozóit. Ha az embernek maradt egy kis virágja, mondjuk mindenszentekkor, akkor rakott a sírokra, de most örömteli, hogy megszépültek a sírok."
A munka nem ér véget a belterületi sírok rendbetételével. Jánossomorja határában ugyanis a beszámolók szerint még nyugszanak katonák. „A belterületi sírok rendbetétele után szeretnénk, ha a külterületen nyugvó, eddig még nem jelölt, vagy a harcok után jelölt, de azóta azokat elvesztett sírokhoz is gránit kõkeresztet helyeznénk el. Két helyszínen állítanánk keresztet. A visszavonuló német katonák a mai 86-os fõút mentén vonultak vissza és errõl érkeztek az oroszok is. A település határában, a zsellér-erdõnél vesztett életét két német katona, akiket ki is rabolhattak, mert nem sikerült azonosítani õket. A mai tábla közepén temették el õket. Német hadisír-gondozó szervezetek akkor el is végeznék az exhumálást, ha sikerülne rálelni a sírhelyre.”
Valószínûleg magyar katonák nyugszanak a nagyerdei bekötõ mellett is. A határt elérõ, hazájukat elhagyni nem akaró magyar honvédek számára értelmetlen volt a további küzdelem, sokan nem akartak tovább harcolni. Egy egység a Hanságliget felõl érkezõ szovjet hadsereghez motoros követeket küldött, akik azonban itt egy német járõr karjaiba futottak, akik a mostani fasornál állították meg és kivégezték a szovjetekkel kapcsolatot keresõ magyarokat. A motorral aztán kereket oldottak a határ felé.
Veres Dávid a nemrég megjelent Jánossomorjai Füzetek legújabb számában is összefoglalja eredményét és a Jánossomorján átvonuló front harcairól is megpróbált képet alkotni. Munkájában sok érdekességet találnak a téma iránt érdeklõdõk! Sok kérdés vár még válaszra a témában, és talán ismeretlen katonák kilétére, sírhelyeire is fény derülhet még. A kutató ezért magyar, német és orosz hadisír-gondozó szervezetekkel is felvette a kapcsolatot.
Nem csak örömhírekrõl tudunk beszámolni, épp a napokban tûnt el a császárréti bekötõút közelében elesett katonák halálának helyét jelölõ emlékkövek egyike – panaszolta el a JTV-nek az ezt az emlékhelyet már sok éve ápoló Németh Sándor.
HT
|
